Két új régészeti tanulmány arra enged következtetni, hogy több ezer évvel később háziasították a tyúkot, mint korábban gondolták. Csak azután került erre sor, hogy Thaiföldön, vagy egy hozzá közeli délkelet-ázsiai félszigeten a vadon élő bankívatyúk elterjedési területén elkezdtek rizst termeszteni az emberek – mondta Dale Serjeantson, a Southamptoni Egyetem régésze, aki nem vett részt a kutatásokban.
Már Charles Darwin is felvetette, hogy a házityúk őse a bankívatyúk lehet – egy színes, trópusi fácánféle madár – mivel a két állat nagyon hasonlított egymásra. Azonban számára még nehézkes volt ennek bizonyítása. Indiától egészen Kína északi részéig öt változata él a bankívatyúknak, és az ilyen apró csirkecsontok ritka leletek az ásatásokon- írja a Science.
2020-ban 863 élő csirke genomját elemezve megerősítették, hogy a házityúk őse a Gallus gallus spaedicus alfajba tartozó bankívatyúk, ugyanis a vizsgált tyúkok DNS-e ezzel az alfajjal mutatta a legtöbb egyezést.
Ezzel együtt a háziasítás helyszíne is leszűkült Délkelet-Ázsiára. A kutatók javaslatai alapján az első csirkék azok 8 és 11 ezer évvel ezelőttről származó fosszíliák voltak, melyek Kína északi részén és Pakisztánban kerültek elő. Azonban az élő madarak genomjával nem tudták leszűkíteni a háziasítás időablakát – mondta el Ming-Shan Wang genetikus, a santa cruzi Kaliforniai Egyetem posztdoktora, a genetikai tanulmány első szerzője. Az ősi csirke fosszíliákból pedig nem tudtak elég DNS-t kivonni ahhoz, hogy megtalálják a háziasítás közelebbi időpontját. Ezért Joris Peters, a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem ős-anatómiai szakértője összefogott Greger Larsonnal, az Oxfordi Egyetem archeobiológusával, aki az állatok háziasításának szakértője.
A páros egy nemzetközi csapatot szervezett arra, hogy elkezdjék a csirkecsontok átfogó újraértékelését, beleértve azok korát, illetve a hozzájuk tartozó adatokat. Ezek a leletek több, mint 600, a világ különböző pontjain található ásatási helyszínekről származnak. Egy külön tanulmányban foglalkozik a csoport az Eurázsia nyugati részéről és Észak-Afrikából származó csirkecsontokkal.
Eredményeik szerint a legöregebb, vélhetően házityúktól származó csontok Thaiföldön kerültek elő, egy Ban Non Wat nevű ásatási területről, ahol a gazdák 3250 és 3650 évvel ezelőtt már rizst termesztettek – írták a tudósok a Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban.
A kutatók szerint a rizsszemek vonzották a fiatal bankívatyúkokat a rizsföldek közelébe, ahol azok a földek szélén húzódó sűrűben fészkeltek, és lassan megszokták az ember közelségét.
Ahogy a kutatók lassan felfedték a csirkecsontok útját Ázsián keresztül a Közel-Keletig és Afrikáig, meglepő összefüggést találtak a száraz technológiás rizs-, köles-, és egyéb gabonák termesztése és a tyúkok megjelenése közt. Ezek a baromfik 3000 évvel ezelőtt jelentek meg Kína északi részén és Indiában, és mintegy 2800 évvel ezelőtt a Közép-Keleten és Afrika északkeleti részén. Az ennél korábbi tyúkoknak tulajdonított leletek a tudósok szerint nem voltak „tökéletesek”, mert vagy nem házityúkoktól származtak, vagy a koruk volt rosszul meghatározva.
Ahhoz, hogy megtudják, mikor érkeztek az első tyúkok Európába, a csapat egy része maga is újra meghatározta a 23 legkorábbinak titulált lelet korát Európából és Ázsiából.
Az első európai csirkék egy etruszk ásatási helyszínről kerültek elő Olaszországban, melyek kora 2800 év
– írják az Antiquity című tudományos lapban megjelent cikkükben.
Ezt az eredményt más történelmi feljegyzések is megerősítik, beleértve magát a Bibliát. „A csirkékről nem esik szó az Ótestamentumban” – mondta el a tanulmány vezető szerzője, Naomi Sykes, az Exeteri Egyetem régésze. „Azonban az Újtestamentumban már színre lépnek.”
Nagyjából 1000 évre volt szükség arra, hogy a házityúk eljusson Britannia északi részeire (a rómaiaknak köszönhetően), illetve Skandináviába és Izlandra. A szubtrópusi elterjedésű madárnak valószínűleg alkalmazkodnia kellett a hűvösebb időjáráshoz, mondta el Julia Best, a Cardiff Egyetem régésze, aki mindkét tanulmányban részt vett.
Az azonban, hogy közkedvelt étel váljon a háziasított bankívatyúkból, viszonylag újkeletű.
Ezek a madarak kisebbek voltak, tette hozzá, és így nem voltak jelentős húsforrásként. Azonban úgy tűnik, hogy 500 évvel azután, hogy egy új területen megjelentek a baromfik, el is vesztették a különleges háziállat státuszukat, és közönséges élelmiszerforrássá váltak.
Ezek a tanulmányok megmutatják, hogy „a háziasított csirkék elterjedése egy jóval későbbi esemény, mint azt korábban gondolták” – mondja Masaki Eda, a Hokkaido Egyetem kihalt állatokkal foglalkozó régésze. Azonban arra is rámutatott, hogy szívesen látna egy olyan tanulmányt, mely megerősíti, hogy a tájföldi temetkezési helyeken talált csontok valóban házityúkoktól származnak és nem bankívatyúkoktól. Szerinte
több délnyugat-ázsiai régészeti lelőhelyet is át kéne kutatni ahhoz, hogy össze lehessen kötni a csirkék útját Eurázsián keresztül, a rizs és köles elterjedésével párhuzamosan.
A tyúkokat ugyan jóval később háziasították, mint a legtöbb állatot, mégis az egyik legsikeresebbnek mondható ez a folyamat – mondta Larson. Mára 80 milliárdnyi él belőlük a földön, ami azt jelenti, hogy minden emberre jut 10 csirke. „Ez nem csak a csirkéről vagy a rizsről szól” – tette hozzá Sykes. „Ahogy az emberek tekintenek a csirkékre, az tökéletes tükröt mutat arról, hogyan viszonyulnak az emberek a természetes világhoz.”