Érdemes megjegyezni, hogy az Antarktiszon már korábban is találtak mikroműanyagokat – mind az ottani jégben, mind a környező vizekben. A mostani esetben az a probléma, hogy ezek az apró részecskék a hóval együtt a felszínre hullottak.
A mikroműanyag, vagy más néven mikroplasztik az 5 milliméternél kisebb műanyagdarabokat jelenti. Ezek az apró darabkák a műanyagok bomlási folyamata során keletkeznek, a szerkezetük szétesésével, melyet első sorban az ultraviola sugarak okoznak, a napsugárzáson keresztül. A műanyag szerkezeti változásának a másik okozója az anyag elöregedése lehet.
Az éghajlat szempontjából a levegőben lévő mikroműanyagok jelenléte a hó és a jég olvadásának felgyorsítása révén potenciálisan befolyásolhatja a természet és az időjárás változásait.
Alex Aves, az új-zélandi Canterbury Egyetem hallgatója 2019 végén expedíciót indított az antarktiszi Ross Shelf-gleccser környékére. Abban az időben kevés tanulmányt végeztek a levegőben lévő mikroműanyagok jelenlétéről, és nem volt ismert, hogy a probléma mennyire elterjedt. Kollégái kételkedtek abban, hogy ilyen távoli és érintetlen helyen lehetséges e részecskék kimutatása, de a valóság meglepőnek bizonyult.
A következő három év során jelentősen bővült az ismeretanyag ezekről a részecskékről, és a tudósok tudatában vannak a problémának.
Átlagosan 29 mikroműanyag-részecskét mutattak ki egy liter olvadt hóban. Ez az érték magasabb, mint a Ross-tengerben és az antarktiszi tengeri jégben korábban mért tengeri koncentrációk. Ráadásul az antarktiszi tudományos bázisok közelében a mikroműanyag-koncentráció sokkal magasabb – majdnem háromszoros – volt.
A mikroműanyagok a kutatóállomások és az ott tartózkodó tudósok miatt kerülhettek a területre, bár nem ez az egyetlen lehetőség. Egy másik forgatókönyv szerint ezek a részecskék tömegesen mozognak a légkörben, így más, sűrűbben lakott területekről is elérhették az Antarktiszt