Back to top

Esélyt kap a visszatérésre a világ legritkább papagája

A Rio című animációs filmet ihlető Spix arák sorsa a valóságban nem olyan véget ért, mint a mesében. A vadonból két évtizede eltűnt madarak azonban most esélyt kapnak rá, hogy újra elfoglalják élőhelyüket a brazil „fehér erdőben”.

Előzmények

Fotó: Wikimedia Commons/Proceedings of the Zoological Society of London 1878, Festő: Joseph Smit
A kék-szürke színű madarat a 19. század elején írták le először a tudósok, és utána sem sokszor került szem elé.

A fajt övező mitikus aura egyre kívánatosabbá tette a papagájrajongók – és az orvvadászok szemében is.

Az 1990-es évek közepére mindössze egyetlen vadon élő példánya maradt, a Brazíliai Curaçá városától nem messze. A lehullott tollakból megállapították, hogy egy hím madárról van szó. Abban az időben kevesebb, mint háromtucat fogságban élő Spix arát (Cyanopsitta spixii) tartottak számon a magángyűjteményekben és állatkertekben. Az a döntés született, hogy a magányos hím mellé szabadon engednek egy tojót is. Eleinte sikeresnek tűnt a projekt: a tojó egyre jobban alkalmazkodott az élőhelyhez, a caatingahoz (ez egyfajta szubtrópusi növényzet, egy szárazabb bozótos jellegű erdő Brazília északkeleti részén. A "Caatinga" név tupi szó, jelentése "fehér erdő" vagy "fehér növényzet"). Sőt, két hónappal az elengedése után párba állt a hímmel. Sajnos két héttel később azonban nyoma veszett, majd pár év múlva a hím is eltűnt. Ezzel úgy tűnt, a Spix ara sorsa megpecsételődött: egy újabb faj veszett el - írja a Science.

Újrakezdés

A Spix arák megmentésére vállalkozott Martin Guth, egy német üzletember, és egyben papagájgyűjtő. Létrehozta az Egyesület a Veszélyeztetett Papagájok Védelmére (Association for the Conservation of Threatened Parrots - ACTP) civil szervezetet. Nem kis feladatot vállalt fel, mivel a ritka papagájok megmentésére tett korábbi kísérletek mind kudarcba fulladtak. 1990-ben a természetvédelmi szakemberek létrehoztak egy bizottságot, aminek feladata lett volna egy visszatelepítési program felügyelete. Ehhez azonban egy megfelelő méretű, fogságban szaporodó populációra volt szükség. Azonban

csak kevés fogságban élő madárról volt tudomásuk a szakembereknek, és mivel 1967 óta szigorúan tilos a vadállatokkal való kereskedelem Brazíliában, így a Spix arák tulajdonosai nem szívesen fedték fel magukat.

A brazil kormány a nemes cél érdekében beleegyezett, hogy azok a gyűjtők, akik részt vennének a szaporítási programban, amnesztiát kapnak. Ez eredményes volt: egymás után kerültek elő a ritka papagájok.

Fotó: Etna 1984/Wikimedia Commons
1996-ra azonban még mindig csak 39 madárról tudtak. Ami pedig sokat rontott a helyzeten, hogy ezeknek az állatoknak a nagyrésze rokonságban állt egymással.

Mindössze 9 Spix ara származott a vadonból, a maradék 30 közül pedig 21 ugyanannak az egy párnak az utódja volt a Fülöp-szigeten, ami súlyos beltenyésztési problémákat vetett föl.

Ahhoz, hogy a madaraknak esélyük legyen a túlélésre, több különböző gyűjtőnek kellett beszállnia a tenyésztésbe, ami ismét sok problémát vetett fel: ki küldje kinek a papagáját, és milyen egyezség alapján – ez pedig tovább hátráltatta az amúgy is nehéz projektet.

Betegségek és beltenyésztés

A legtöbb madár egy katari sejk, Saoud Bin Mohammed Bin Ali Al-Thani tulajdonában volt, aki több tucatnyi példányt vásárolt össze saját vadasparkja számára. Guth 2005-ben lépett színre, amikor egy svájci tulajdonos három Spix aráját sikerült megszereznie a sejk elől. Ez a három papagáj rendkívül fontos volt a szaporítási program sikere szempontjából, mivel korábban nem szerepeltek benne, így nagyban hozzá tudtak járulni a faj génkészletének javításához.

2010-ben összesen 71 madárról volt tudomásuk a szakembereknek, amiből 54 Katarban volt.

Fotó: ACTP e.V. Youtube
2014-ben pedig hirtelen meghalt a sejk. Guth gyors és hatékony közbenjárásának segítségével az ACTP-hez kerültek a madarai. Bár sok bírálat érte az üzletembert, aki saját bevallása szerint sem született természetvédőnek, mégis úgy tűnik, a nem túl kifinomult módszerei hatékonynak bizonyultak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy szinte mindenki, hogy bárki, akinek köze volt a Spix arákhoz, bűnösnek tekinthető, hiszen egyetlen madár sem hagyhatta el legálisan Brazíliát.

Bár egyre több példány került elő, az állományt még mindig két veszély fenyegette: egy betegség és az alacsony születési arány.

Az úgynevezett proventikuláris dilatációs betegség (PDD), mely az egyik legösszetettebb madárbetegség.

A magyarul mirigyesgyomor-tágulat szindrómának nevezett kór a papagájok emésztőrendszerének idegeit támadja, és az állat elgyengülését, végül pusztulását okozza.

Az 1970-es évektől ismert betegség kórokozója sokáig ismeretlen volt. 2008-ban azonban sikerült azonosítani: az érintett madarak agyából sikerült azonosítani egy borna-vírust, mely a lovaknál és birkáknál is ismert fertőző betegség, mely viselkedési rendellenességeket okoz.

„A világ összes ismert Spix aráját leteszteltük a vírusra” – mondta Michael Lierz, a Giesseni Justus Liebig Egyetem állatorvosa. A fertőzött egyedeket elkülönítették az állományból.

A másik fő probléma a szaporítás volt. Eleinte csak néhány párnál keltek fiókák. A döntés eleinte az volt, hogy hagyják ezeket a párokat szaporodni. „A cél az volt, hogy minél több állat legyen, hogy megelőzzük a faj teljes kihalását.” – mondta Lierz.

Az idő múlásával aztán áthelyeződött a hangsúly a genetikai változatosság megőrzésére, hogy ezzel is növeljék a túlélési esélyeiket.

„A papagájok azonban monogámok, és válogatósak” – tette hozzá az állatorvos.

Spix ara fiókák az ACTP mentőhelyén
Spix ara fiókák az ACTP mentőhelyén
Fotó: ACTP e.V. Youtube
A katari állatorvosok ezért a mesterséges termékenyítés felé fordultak. Sok madárnál, mint a házityúknál, galambnál, vadászatra tartott ragadozómadaraknál, ez egy egyszerű folyamat. A hímek kloákáját kívülről masszírozva tudnak spermát nyerni – ez azonban a nagytestű papagájoknál nem működik. 2010-ben Lierz és kollégája, Daniel Neumann egy új technikát fejlesztettek ki: egy kis szondát helyeztek a hímek kloákájába, és gyenge elektromos árammal (ami nagyjából egy 9 voltos elemhez hasonló) stimulálták az arákat, amivel sikerült szaporítóanyagot nyerniük.

Így már végre genetikai szempontok szerint párosíthatták a papagájokat. Az időzítés azonban még mindig kritikus pont: a tojók általában 2-3 tojást raknak, és az első lerakása után lehet a másodikat termékenyíteni. Így aztán Cormwell Purchase ornitológus, a Spix arák szakértője és Neumann órákat töltött az ara tojók megfigyelésével kamerákon keresztül. „Ahogy megláttuk a tojást, már mentünk is, és röpdéről-röpdére járva próbáltuk befogni az 1. számú legkívánatosabb hímet, mely a listán szerepelt. Ha nem sikerült elég spermát gyűjtenünk tőle, akkor mentünk a 2. számú hímhez” – mesélte Purchase.

2013-ban megszületettek az első mesterséges termékenyítésből származó Spix ara fiókák. Majd nemsokára még több fióka következett.

Az ACTP sikerét mutatja, hogy mára a Berlin melletti Tasdorfban 170 Spix arát tartanak. 2018-ban Guth megállapodást kötött a brazil környezetvédelmi miniszterrel, amelyben szerepelt egy szaporítóközpont létrehozása, és a madarak visszatelepítése. 2020 márciusában 52 példányt szállítottak vissza Brazíliába, ahol 2021-ben három fióka született – 30 éve ők az elsők, akik a faj eredeti élőhelye közelében jöttek a világra.

Visszatelepítés – van-e esélye fogságban szaporított fajnak a vadonban?

Fotó: Robert01/Wikimedia Commons
A papagájok visszatelepítésének sikerességéről megoszlanak a vélemények. Az egyik legismertebb példa a vastagcsőrű fenyőpapagáj visszatelepítése Arizónába, mondta George Amato, az Amerikai Természettudományi Múzeum természetvédelmi biológusa. Ez a színes madár Mexikóban még mindig él vadonban, azonban az Amerikai Egyesült Államokban a vadászat következtében kihalt. 1986 és 1993 között az arizonai Chiricahua-hegységben 88 (főként illegális kereskedelemből elkobzott, de pár fogságban szaporított) példányt engedtek szabadon. A legtöbbet sólymok vagy macskák kapták el, vagy éhen haltak. Két hónap múlva a vadonból befogott papagájok kétharmada volt még életben.

A fogságban született példányokból azonban szinte mind elpusztult ennyi idő alatt. 1993-ban felhagytak a programmal, és az utolsó vadon vastagcsőrű fenyőpapagájt 1995-ben látták Arizónában.

„A visszatelepítési program megbukott, bár sok pénzt és energiát öltek bele” – mondta Amato. „Ezután sok biológus úgy gondolta, hogy a papagájok visszatelepítése általánosságban valószínűleg bukásra van ítélve.”

Ennek ellent mond azonban, hogy a világ különböző pontjain élnek kivadult papagájok, például Londonban és New York városában is. Thomas White, az Egyesült Államok Hal- és Vadgazdálkodási Szolgálatának vadbiológusa pedig rámutatott, hogy a Puerto Ricó-i amazon papagáj visszatelepítése az El Yunque Nemzeti Erdőbe sikeres volt. 2017-ben a Maria hurrikán miatt kipusztult populációt 2020-ig 75 darab, fogságban szaporított madárral pótolták. Ma 34 egyed él vadon, és idén négy új fészket találtak.

Marakánaara, vagy más néven vöröshátú ara
Marakánaara, vagy más néven vöröshátú ara
Fotó: TJ Lin/Wikimedia Commons
A Spix arák esetében is felmerül a kérdés, hogy van-e esélye egy hosszú évtizedek óta fogságban élő fajnak boldogulni az élőhelyén.

Hogy segítsék a ritka papagájokat, egy hozzájuk hasonló életmódot folytató, de még vadon élő másik fajhoz „fordulnak segítségért”: marakánaarához, vagy más néven vöröshátú arához. A tervek szerint nyolc vöröshátú és nyolc Spix arát szoktatnak majd össze, majd azokat egy csoportként engedik szabadon.

A ritka Spix aráknak így esélye lesz ellesni a vadonból befogott vöröshátú aráktól a túléléshez szükséges fortélyokat: hol lehet táplálékot találni, hogyan kell elkerülni a ragadozókat, és hogyan tudnak tájékozódni a caatingában.

A visszatelepítés során a másik trükk, hogy megakadályozzák a madarak elvándorlását a kívánt élőhelyről. Az ivarérett madarak általában nem vándorolnak sokat, hanem a költőhelyük közelében maradnak. A Spix arák esetében ez 4 éves koruk körül esedékes, így ilyen idős madarakat kell szabadon engedni. Emellett plusz táplálékforrásokat és költőládákat is kihelyeznek a kiszemelt élőhelyre.

A ragadozók – főleg az oposszumok – elleni védelem érdekében pedig a költésre szolgáló fákra fémgallérokat helyeznek. Ez persze csábító lehet az orvvadászok számára, hiszen a megjelölt fákat követve könnyen hozzájuthatnak a ritka madarakhoz. Ezért a tudósok csalifákra is tervezik a gallérok kihelyezését, illetve a szabadon engedett madarak mind jeladót kapnak.

Ez persze még mindig nem garantálja a visszatelepítési program sikerét, és felmerül a kérdés, hogy az a rengeteg pénz, amit egyetlen faj visszahozására költenek, megéri-e. Ennyi forrásból ugyanis több, még vadonélő faj védelmi programja is finanszírozható lenne.

A caatinga: ez az élőhely az év nagy részében száraz, az esős évszak nagyjából 3 hónapig tart, amikor is minden kizöldül.
A caatinga: ez az élőhely az év nagy részében száraz, az esős évszak nagyjából 3 hónapig tart, amikor is minden kizöldül.
Fotó: AndersonPv/Wikimedia Commons

A Spix ara – amennyiben sikeres lesz a visszatelepítés – azonban „esernyő fajként” szolgálhat. A segítségével ugyanis meg lehetne védeni a hányattatott sorsú élőhelyét, a caatingát, mely számos ritkulóban lévő faj otthona. Így végső soron ennek az egy papagájnak a sorsa fordíthatnak több más, ott élő állatén is.

A terveknek megfelelően 2022 június 11-én szabadon engedték az első Spix arákat. Hogy a faj sorsa hogyan alakul, az csak később derül ki.

Spix's Macaw Release Project – a Breakthrough Moment – ACTP e.V.

 

Forrás: 
Science

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Idén először lehet szavazni az Év Lepkéjére

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Lepkevédelmi Szakosztálya közönségszavazást hirdet 2023 Év lepkéje kapcsán. A 2023-ban először induló program keretében három jelöltre lehet szavazni. Egy nappali lepkére, a fecskefarkú pillangóra, egy éjszakai lepkére, a nagy éjjeli pávaszemre, valamint egy nappal aktív “molylepkére”, a fehérgyűrűs csüngőlepkére).

Századik születésnapját ünnepli a szegedi füvészkert

Százéves a Szegedi Tudományegyetem füvészkertje, a centenáriumot egész napos rendezvénnyel, fotókiállítással, gyermekprogramokkal és a Kaláka együttes koncertjével köszöntik szombaton - tájékoztatta Németh Anikó igazgató az MTI-t.

Magyarországon figyelték legtöbben a madarakat

A rendezvényhelyszínek számát és a résztvevők számát tekintve is első helyen végzett Magyarország a 30. Európai Madármegfigyelő Napokon - tájékoztatta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) hétfőn az MTI-t.

Sarki farkast klónoztak Kínában

A kínai Sinogene Biotechnologies a világon elsőként egy sarki farkas bőréből vett DNS-minta segítségével hozta létre az állat genetikai másolatát.

Jó irányba haladnak az európai fajvédelmi programok

Nagyon sok vadonélő állatfaj populációja virágzik, hála az Európa szerte futó visszatelepítési- illetve védelmi programoknak egy tanulmány szerint.

Ön is segítheti a halak védelmét

A lakosság segítségét kérik a halak vándorlását akadályozó magyarországi gátak feltérképezéséhez a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI).

A tudósok új részleteket fedeznek fel a Yellowstone-ról egy óriási repülő elektromágnessel

A Virginia Tech és a U.S. Geological Survey tudósai egy 80 láb átmérőjű elektromágnessel vizsgálták meg a Yellowstone Nemzeti Park felszín alatti területét, hogy többet tudjanak meg a vízrendszerről - áll a sajtóközleményben.

A Földön minden nyolcadik madárfajt a kihalás fenyegeti

Négyévente teszi közzé jelentését a BirdLife International a Föld madárvilágának helyzetéről. Az idei beszámoló szerint a mezőgazdaság terjeszkedése és egyre nagyobb intenzitása a fajok 73 százalékát fenyegeti. De a fakitermelés, az idegenhonos fajok térhódítása, a természeti erőforrások kiaknázása és az éghajlatváltozás is szerepel a veszélyforrások között.

Erdőgazdálkodás a Kelet-Nyírségben

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nyírségben, az ország egyik legnagyobb homokvidékén gazdálkodik a NYÍRERDŐ Zrt. Nyírbátori Erdészete. A térségben meghatározó fafaj a Nyírség aranyaként számon tartott akác, ami az erdészet tevékenységében, eredményességében is kiemelt szerepet játszik. A homoki területekre jellemző természeti értékeken kívül számtalan kulturális érdekesség várja a környékre látogatókat.

Szokatlan módon született vipera Szegeden

A Szegedi Vadaspark terráriumában egy apró rákosi vipera tűnt fel. Mivel csak nőstényeket tartanak, így felmerült a lehetősége, hogy a kicsi szűznemzéssel jött világba. Ennél a fajnál pedig ez lenne az első dokumentált eset erre a szokatlan szaporodási módról.