Az eddigi legnagyobb DNS-alapú kutatást vezette Heidi Anderson, az USA beli Wisdom Panel munkatársa, több kollégájával karöltve a finnországi Helsinki Egyetemmel együttműködésben. Eredményeiket a nyílt-elérésű PLOS Genetics tudományos lapban jelentették meg.
Ehhez képest 13 olyan „rossz” génmutációt mutattak ki 47 pedigrés fajtából, melyeket korábban még nem dokumentáltak - írja a Sciencedaily.com.
Azonban azt is felfedezték, hogy a korábban leírt betegség okozó gének gyakorisága csökkent, vagy el is tűntek, köszönhetően a tenyésztők munkájának. Például a PKD1 variáns, mely a policisztás vesebetegség kialakulásáért felelős, korábban a perzsa macskák 40 százalékát érintette. A mostani tanulmányban 118 ilyen cicát vizsgáltak, azonban nem mutatták ki a PKD1 gént. Más fajtákban viszont jelen volt, például a maine coon és a skót lógófülű macskákban.
A bunda mintájára vonatkozó genetikai markerek közül a sziámi macskák jellegzetes Colorpoint színéért (amikor a szín részleges albinizmus miatt csak a test bizonyos tájaira korlátozódik, mint a feje, végtagjai, farka) felelős gén más fajtáknál is ugyanezt a külsőt eredményezte. A legritkább színváltozat a norvég erdei macska borostyán színű (Amber coat) bundájáért felelős génváltozat, melyet mindössze egy nem-pedigrés macskában mutattak ki.
– írják a szerzők. Ezeknek az eszközöknek a segítségével kiegyensúlyozott tenyésztési-terveket készíthetnek, hogy fenntartsák a fajták genetikai változatosságát, és hogy kiszelektálják a betegségeket a következő generációknál.
Anderson hozzátette: „Ez a tanulmány megmutatja az átfogó genetikai vizsgálatok klinikai felhasználhatóságát és fontosságát az egyes macskafélék esetében, mely segíti a házimacskák tenyésztési programját, állatorvosi ellátását, és az egészségügyi kutatásokat.”
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
