Az eddigi legnagyobb DNS-alapú kutatást vezette Heidi Anderson, az USA beli Wisdom Panel munkatársa, több kollégájával karöltve a finnországi Helsinki Egyetemmel együttműködésben. Eredményeiket a nyílt-elérésű PLOS Genetics tudományos lapban jelentették meg.
Az átfogó vizsgálat eredményeképpen 87 genetikai változatot azonosítottak, melyek betegségekhez, vércsoporthoz vagy külső bélyegekhez köthetők. Arra jutottak, hogy
Ehhez képest 13 olyan „rossz” génmutációt mutattak ki 47 pedigrés fajtából, melyeket korábban még nem dokumentáltak – írja a Sciencedaily.com.
Azonban azt is felfedezték, hogy a korábban leírt betegség okozó gének gyakorisága csökkent, vagy el is tűntek, köszönhetően a tenyésztők munkájának. Például a PKD1 variáns, mely a policisztás vesebetegség kialakulásáért felelős, korábban a perzsa macskák 40 százalékát érintette. A mostani tanulmányban 118 ilyen cicát vizsgáltak, azonban nem mutatták ki a PKD1 gént. Más fajtákban viszont jelen volt, például a maine coon és a skót lógófülű macskákban.
A bunda mintájára vonatkozó genetikai markerek közül a sziámi macskák jellegzetes Colorpoint színéért (amikor a szín részleges albinizmus miatt csak a test bizonyos tájaira korlátozódik, mint a feje, végtagjai, farka) felelős gén más fajtáknál is ugyanezt a külsőt eredményezte. A legritkább színváltozat a norvég erdei macska borostyán színű (Amber coat) bundájáért felelős génváltozat, melyet mindössze egy nem-pedigrés macskában mutattak ki.
– írják a szerzők. Ezeknek az eszközöknek a segítségével kiegyensúlyozott tenyésztési-terveket készíthetnek, hogy fenntartsák a fajták genetikai változatosságát, és hogy kiszelektálják a betegségeket a következő generációknál.
Anderson hozzátette: „Ez a tanulmány megmutatja az átfogó genetikai vizsgálatok klinikai felhasználhatóságát és fontosságát az egyes macskafélék esetében, mely segíti a házimacskák tenyésztési programját, állatorvosi ellátását, és az egészségügyi kutatásokat.”