0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A borturizmus az erdélyi agrárium húzóágazata lehet

Az Aranyosszéken fekvő Torockó nemrég azzal került a figyelem központjába, hogy Novák Katalin köztársasági elnök első hivatalos erdélyi látogatása során, Bethlen Gábor fejedelem gyulafehérvári szobrának a felavatása után, Székelykőre is felment. Az egykor vasércbányászatáról híres település turisztikai célponttá lett, mióta központját az UNESCO világörökségnek nyilvánította.

Azt viszont kevesen tudják, hogy a település Belső-Erdély borvidékének a peremén fekszik, ahol évszázados hagyományokat követve készítik Románia legjobb borait. Az itteni gazdák azon igyekeznek, hogy a turizmussal összekötve tegyék egyre ismertebbé kínálatukat, a határon belül és azon túl is. A csombordi Takács-pincészet is példa rá, milyen sikerekkel és buktatókkal jár, ahogy próbálják minél ismertebbé tenni termékeiket – és talpon maradni a mai gazdasági helyzetben.

Nagyenyed és környéke – Enyedszentkirály, Csombord és Magyarlapád – Belső-Erdély borvidékéhez tartozik, évszázados hagyománya van a szőlőtermesztésnek és a borkészítésnek. Csombordról a krónikák feljegyzései szerint még Mátyás király asztalára is került bor.

Történelmi borvidék

A csombordi szőlők ma két különálló szőlőhegyen találhatók, a csombordin és a szentkirályin. A Kemény-hegyen 1960-ban – amíg az a szőlészeti iskola birtokát képezte – 17,26 ha volt a szőlők összterülete. A falutól a hegy teteje felé a következő sorrendben következtek a fajták: Ottonel muskotály, Kis-plébános, Nagy-plébános, fajtagyűjtemény több mint 400 fajtából, Olasz- és Rajnai rizling, Sárga muskotály, Sauvignon, Furmint, Neuburgi, Szürkebarát, Új-plébános (Furmint, Neuburgi, Muskotály) és Fehér leányka.

Az ültetvényt 1965-ben kezdték korszerűsíteni.

Az 1989-es rendszerváltásig Csombordon mezőgazdasági szakiskola működött, ahonnan az évtizedek alatt több szőlőtermesztő- és borásznemzedéket neveltek ki a kiváló szakoktatók, akik több országban is kiváló szakembernek bizonyultak. Az iskola legismertebb tanára Csávossy György, a Magyar Bor Akadémia, a Román Nemzeti Szőlészeti és Borászati Hivatal, a Román Írószövetség és a Magyar Írószövetség tagja, az RMGE elnöke, Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettje, aki művészetté emelte a bortermesztést, a borkultúrát. Mint ismeretes, szakkönyvei mellett számos borról írt irodalmi kötete is megjelent.

Az 1989-es rendszerváltás után a csom­bordi szőlészeti iskola fokozatosan megszűnt. Területeit átvette a balázsfalvi mezőgazdasági kutatóállomás, majd a földtulajdonjog-visszaszolgáltató törvények meg­­jelenése után az államosított parcellák visszakerültek egykori tulajdonosaikhoz.

A Takács-pincészet története

És innen kezdődik a csombordi Takács-pincészet története, ami tükrözi mindazt, amit Erdély-szerte tettek azok, akik úgy érezték, hogy szeretnék régi fényébe állítani vidékükön a szőlőtermesztést és a borkultúrát.

A családnak egyébként rokona a már említett Csávossy György, aki hosszú beszélgetések során adta át tudását a pincészetet ma vezető Takács Attilának, aki végül megosztotta történetüket olvasóinkkal.

A Takács család tizenegy év pereskedés után, 2011-ben kapta vissza jogerősen egykori szőlőseit. A per megnyerése évében a család úgy döntött, a szőlőterületeket bérbe adják a csombordi Domeniul Boieresc (Bojári birtok) nevű bortermelő vállalkozásnak, ugyanis ekkor még sem tudásban, sem műszakiakkal nem voltak felkészülve a szőlőtermesztésre és a borkészítésre. Mintegy 24 hektárról volt szó, a legjobbak közül, Csombord és Enyedszentkirály teraszain. Ebből mintegy 2 hektár a csombordi mezőgazdasági iskola szőlészete volt, ahol különböző fajtákat szaporított, oltott az iskola.

– Csávossy Gyuri bácsi nagymamám rokona. Hagyomány volt, hogy minden csütörtökön együtt kávéznak, így heti rendszerességgel járt hozzánk. Mindig szóba került a szőlőtermesztés, a borászat is. Amikor 2009-ben már úgy tűnt, hogy megnyerjük a tulajdonjog-visszaszolgáltató pert, és a birtoklevelet végre kiállítják a családunk nevére, egy ilyen kávézáskor Gyuri bácsi arra buzdított, hogy sajátítsam el a borászat és a pincemesterség titkait.

Így kezdődött életem legszebb időszaka, legérdekesebb, legtanulságosabb élménye: 2009-től a haláláig majdnem mindennap eljött hozzánk, hogy tanítson.

Okítása felért tíz szakegyetemmel, és szinte nagyapa-unoka viszony alakult ki közöttünk. Többek között megtanított rá, hogy a borászat nem szakma, hanem művészet, és hogy a bor műalkotás. Borászként olyan „testes szépséget, italt” állítunk elő, amely nemcsak aromákban és ízekben gazdag, hanem tele van élettel, és történeteket regél – mondta el pályafutása kezdetéről Takács Attila.

Nagyenyed környékén nincs borlovagrend. Valamikor volt szakmai szervezete a borászoknak, de mostanra megszűnt. Nemrég összeállították egy új egyesület okiratait, és a szervezet elnökjelöltje, Tóth Csaba már elindította a törvényszéki bejegyzés folyamatát.

– Nagyon sokat számítana, ha a nagyenyedi borvidék gazdái erős egyesület hoznának létre, hiszen ezáltal közös mezőgazdasági fejlesztési programmal tudnánk támogatásra pályázni, képviselhetné a vidéket romániai és külföldi borászati eseményeken, fesztiválokon. Ráadásul a piacon is másként tudunk majd fellépni az évszázados hagyományokkal rendelkező belső-erdélyi borok ügyében. Az sem mellékes, hogy az egyesület komoly szerepet játszhat a borturizmus fellendítésében, hogy aki eljön Torockóra, az a Székelykő megmászása után jó csombordi bor mellett pihenje ki fáradalmait – ahogy egykor Mátyás király, miután meghozta igazságos döntéseit… – fogalmazott Takács Attila.

Szőlősüket 2014-ig adták bérbe. A szerződés értelmében terményt kaptak róla, amiből 2009-ben készítették el az első saját palack bort. 2015-ben a bérlők elhanyagolták a terület gondozását, nézeteltérés alakult ki velük, és a család visszavette a birtokot. Minden ekkor kezdődött el igazán. Takács Attila a Csávossy Györgytől tanultakat szakkönyvekből egészítette ki, és elsajátította a szakterület jogszabályait. 2016-ban sikeresen pályázott a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség szőlős területek felújítására kiírt támogatására, aminek köszönhetően 14 hektárt tudtak beültetni. Főleg olyan „őshonos” fajtákat választottak, mint a Királyleányka és a Furmint, mert azokból állították elő a vidéket ismertté tevő borokat.

A telepítés 2019-ig tartott. Az első jó minőségű termést, amiből már prémium borokat készíthettek, 2021-ben tudták leszüretelni.

Egy 5 hektáros területet 2019-ben telepítettek újra, bár a munkálatokat némileg késleltette a covid-járvány. Erre a parcellára szintén Furmint és Királyleányka került. Belső-Erdélyben a Furmint fajtát ter­mesztik. Magyarországról és Szlovákiából hozott oltványokkal sikerült újratelepíteni a vidéket, és nagyon szépen fejlődnek, mondta el a gazda. Chardonnay és Pinot Noir fajokat azért termesztenek, hogy rozét és habzóborokat is előállítsanak.

A belső-erdélyi borvidék sajátosságai

Mint ismeretes, a bor ízét a szőlőtermő terület határozza meg. A szakértő szerint a belső-erdélyi borvidék klímája jól egyensúlyban tartja a szőlőérés folyamatát. A mérsékelten csapadékos vidék szőlősdombjai déli fekvésűek, így a nap a fürtök mindkét oldalát érleli.

A talaj egykori tengerüledékből származik, így só- és mészkőtartalmának köszönhetően ásványokban gazdag, ami sajátosan savassá teszi az itt termett borokat.

Ez a Rajnai rizlingben és a Sauvignonban érződik leginkább. Ezeket a talajadottságokat kiegészíti a Maros medréhez közelebb található enyhén agyagos-homokos talaj, ami szintén kedvez a jó borok előállításának. A Takács-pincészet nyolc teraszos dűlőiben 360 méteres tengerszint feletti magasságban termesztik a Traminit, ami a már említett körülmények miatt a környéken előállított borok közül a legízletesebb.

Takács Attila elmondta, hogy 2016 óta állandóan fejlődik a pincészet. Idén júniusban befejezik az újratelepítést, majd belevágnak egy 350 négyzetméteres, eladótérrel is rendelkező borcsarnok építésébe. Tervei szerint a legkorszerűbb berendezésekkel szerelik fel a 100 ezer literes kapacitású feldolgozó-tárolót. A beruházást az önrésszel megszerezhető uniós támogatással valósítják meg, összértéke mintegy 0,5 millió euró.

Arra számítanak, hogy a fiatal ültetvény két-három év elteltével már eléri maturitását, és már akkor 160-200 tonna szőlőt szüretelhetnek. Egy részét eladják, hogy szőlőértékesítéssel fedezzék a további fejlesztéshez szükséges kiadásokat.

Nem akarják meghaladni a 10 tonnás hektáronkénti termést, mert nem minél nagyobb mennyiség a céljuk, hanem a kiváló minőség. Jelenleg 30-40 ezer palack bort készítenek évente. Évről évre a piac igényeihez igazodnak, mert úgy tapasztalják, hogy a borvilág ízlése állandóan változik. Emiatt a környékbeli borászokat sem versenytársnak, hanem „bortársaknak” tekintik. Szerinte azok rontják a piacot, akik illegálisan készítenek és juttatnak piacra bort.

Minden becsületes pincészetnek megvan a maga ízvilága. A Takács pincészet számos hazai és nemzetközi díjjal elismert bort forgalmaz, ami az igényes vásárlóknak sokat számít. Elsősorban online, az interneten értékesítik boraikat, de környékbeli vendéglőkben és néhány üzletben is kaphatók. Jó jelnek tekinti, hogy egész Erdélyben, így környékükön is fellendülőben van a borturizmus. Kerékpáros és gyalogos túrákat szerveznek borkóstolóval egybekötve, és a szőlőhegyet, ahonnan kiváló panoráma nyílik a környékre, borszakértők társaságában is fel lehet keresni.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság