Két szakágban is az Eb a cél

Idén rendkívül eredményesen szerepelt az ifj. Kövy András által vezetett ifjúsági díjugrató-válogatottban Zduchovicében, míg tavaly tagja volt a magyar csapatnak a Svédországban rendezett lovastusa Európa-bajnokságon. Két fő lova, Je T’aime és Lennard 40 mellett több fiatal és jó néhány tapasztalt lovat is lovagol.

Mióta lovagolsz, és milyen szerepet töltenek be az életedben a lovassportok? Kikkel dolgozol együtt?

Hétéves korom óta, idén lesz tíz éve, hogy lovagolok. Szikszai Lajos és Füzér Gábor segíti a munkámat az ugróedzéseken, a díjlovas feladatokban pedig Sámoly Zsófia tartja az óráimat.

Ravazdon, Szikszai Lajos lovasiskolájában tartjuk a lovakat, már hetedik éve, amióta Lajos bácsi lett az edzőm. A családommal Győr mellett élünk, Pázmándfalun, ami negyed órányira van a lovardától. Nemzetközi díjugratóversenyekre Gáborral járok, de ő segít a nagyobb versenyeken is. Az ő istállójából került hozzám a jelenlegi legjobb lovam, ami szintén előnyt jelent, mert jól ismeri minden sajátosságát. Szeretek vele dolgozni, mert jó hangulatúak a munkák, kedvelem, mert sokat viccelődik. A napi szintű feladatokban, a nemzeti versenyeken, valamint a militaryban Lajos bácsira számíthatok. Neki is nagyon sok tanítványa van, de a kezdetektől fogva nagyon bízik bennem, bátorít, türelmes és kitartó velem.

Édesanyám – amikor csak ideje engedi – mindig elkísér a versenyekre. Nincs testvérem, így minden szeretetét megkapom, ami óriási biztonságot ad. Anya nagyon sokat segít a lovak körül is, ha szükséges, sétáltat, futószáraz, felszerel, lovat ápol. Édesapám a fő szponzorom, és mindig drukkol nekem. Nagyon sokat dolgozik, de az élő internetes közvetítéseket mindig követi, és rögtön felhív a pálya után. Amikor otthon vagyunk, sokszor kijön a lovardába, ilyenkor hoz a lovaknak répát és sokat beszélget az edzőimmel is. Próbál a lehető legjobban segíteni.

Miért ezt a két szakágat választottad?

Díjugratni nagyon szeretek. Kicsi korom óta csodálattal néztem a televízióban a versenyeket, elvarázsolt a világuk. Díjugratással kezdtem a versenyzői pályafutásom, azonban amikor a kis sárga Cover Girl AK nevű lovam mindig kikerülte az ugrást, és a mellette lévő növényeket nagy kedvvel választotta akadályként, gondoltam egy nagyot és kipróbáltam vele a military szak­ágat.

Utólag nézve kár volt izgulni, mert a lovam úgy viselkedett, mint edzéseken, mindent megugrott, úgy, mintha mindig is ezt csinálta volna. Innentől két szakág versenyeire kezdtem járni. Militaryban a terepszakaszt nagyon szeretem. Izgalmas, változatos feladatokat ad lónak és lovasnak egyaránt. Ha választanom kellene a két szakág között, akkor a díjlovaglás miatt választanám inkább a díjugratást a militaryval szemben. Mindig maximálisan felkészülök a díjlovasprogramra, de mégis idegennek érzem magam a négyszögben. Ennek ellenére a military is a szívemhez nőtt, és nem szeretnék lemondani egyikről sem.

Az iskolában hogy fogadják sportolói karriered a társaid és a tanárok?

Az osztálytársaim nagyrészt más témákkal foglalkoznak. Kis létszámú osztályunk van, amikor versenyen vagyok, drukkolnak nekem. A tanárok is mindig szurkolnak és támogatnak.

A hét elején, különösen azokon a heteken, amikor nincsen verseny, igyekszem minél többször ott lenni, így könnyebb a tanulás. Online veszek még plusz­órákat magántanároktól, ők is nagyon sokat segítenek. Félévkor és év végén kell vizsgákat tennem az iskolában. Angol és német nyelvet tanulok, az utóbbit nagypapám bajor származása miatt szeretném jobban megtanulni. Jelenleg kilencedikes vagyok a gimnáziumban, és még nem döntöttem el, hogy mi szeretnék lenni. A lovak és az ehhez kapcsolódó dolgok érdekelnek leginkább. Egyszer elmentünk a családdal Prágába kirándulni, de három nap után haza kellett, hogy hozzanak a szüleim, mert annyira hiányoztak a lovaim. Úgy érzem, felnőtt koromban is lovas területen szeretnék elhelyezkedni.

Több szezonban is részt vettél már a Talent Programban, de lovad sérülése miatt nem sikerült a vizsgád. Tervezed, hogy legközelebb is nekivágsz?

Fontos és nagyon hasznos állomás volt a sikereimben az eddigi Talent Programokon való részvétel.

Ősszel mindenképp újra jelentkezni fogok a programba, mert az edzőtáborok alatt nemcsak sok hasznos dolgot tanultam, de a többiekkel eltöltött időt is nagyon élveztem. Jó egy ilyen csapat részének lenni.

Mik a terveid az idei szezonra? Mit szeretnél elérni?

Az edzőimmel és a szüleimmel már jó előre egyeztettük az idei terveket. Szeretnék jól szerepelni az Eb-válogatóversenyeken, különös tekintettel a nemzetközi versenyekre. Nem titkolt célom, hogy bekerüljek az Európa-bajnokságra utazó válogatottba. Ezek mellett a tavalyi nyolcadik helyezésemen szeretnék javítani az országos bajnokságon. Abban reménykedem, hogy nem fogom túlizgulni a döntőt.

Military szakágban is szeretnék kijutni az Eb-re, de nagyon nehéz lesz, mert a két szakág versenynaptára sokszor fedi egymást, így állandó fejtörést okoz a választás, hogy hová nevezzünk.

Melyik a kedvenc lovad?

Öt saját lovunk van, napi szinten három-négyet szoktam lelovagolni. Je T’aime a nagy kedvenc közülük, ő egy nagyon különleges egyéniség. Most lesz egy éve, hogy hozzám került Füzér Gábor istállójából. Nagyon nehezen indult a kapcsolatunk, sokszor „elvitt”, amikor lovagoltam, és úgy éreztem, hogy fél tőlem. Kezdetben fogalmam sem volt, hogyan kell őt lovagolni, nem hasonlított az eddigi lovaimhoz. Nehéz karakterű ló, ha valami apróságot elrontottam a hátán, akkor mindig elrohant alattam. Egy év elteltével kezdünk bízni egymásban, ezért nagyon pozitívan állok a jövőhöz. Eleinte még az is nehézséget okozott, hogy felkantározzam, előfordult az is, hogy néha a karámban aludt, mert nem tudtuk megfogni és bevinni. Sokáig nem nyitott felém és mások felé sem. Néhány hónapja kezdett a bizalmába fogadni.

Idei egyik legfontosabb eredményem is hozzá fűződik. Somorján a nemzetközi kétcsillagos Silver Tour döntőjén 135 centiméteres pályán, több mint hatvan induló közül győztem vele.

Milyen volt az első versenyed? Hogyan emlékszel vissza?

Pápán voltunk és a focipályán rendeztek versenyt. Akkor már Lajos bácsi volt az edzőm, aki nagyon féltett, mert még csak tizenkét éves voltam. A pályán elvitt a ló és rásodródtunk a kiállított traktorokra, így mindenki nagyon megijedt, de ennek ellenére sikerült a végén néhány ugrást megugratnom. Nem volt valami biztató, de ennek ellenére mindez nem szegte kedvem.

A kissé nehezen induló karrier tehát szépen ível felfelé. Köszönhető ez a Talent Programban elsajátított apró kis technikai fogásoknak, valamint a két kiváló edzőnek, akik karöltve egyengetik a fiatal lovas útját. A siker legfontosabb kulcsa a szülők áldozatos munkája és kitartása, no és Anna alázata a sport és a lovai iránt. Jó látni, hogy egy ilyen törékeny fiatal lány mennyire szereti a lovait és szorgalmasan dolgozik nap mint nap a sikereiért.