0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Az adatelemzés akár életmentő is lehet a versenylovaknak

A versenylovak esetében a legtöbb sérülés nem egy nap alatt alakul ki, eltekintve azoktól a ritka kivételektől, amikor valamilyen baleset (például kerítésnek fut a ló) miatt sérülnek meg. A tréningek során fellépő terhelés hosszú időn át terheli a csontozatot, mire látható eredménye lesz.

Korábban a lovak sérülésének előre jelzése annyira volt megbízható, mint egy érmét feldobni. A lóversenyek alatti baleset bekövetkezése kétváltozós egyenlet – a ló vagy megsérült, vagy nem.

A legtöbb lóversenyen bekövetkező katasztrofális sérülést vizsgálva azt találták, hogy korábbi csontsérülés áll mögötte – írja a Phys.org.

A károsodás mértéke az edzések és a versenyek alatt egyre nő, mivel folyamatosan terhelik az állat mozgásszervrendszerét.

Minden egyes lépéssel, amit a ló közepes sebességű vágtában megtesz, a mérések szerint akár négy tonnányi nyomás is hathat a lábszárízület felszínére.

A csontok csak egy bizonyos mértékig képesek elbírni ekkora terhelést, és minden egyes lépés, amit nagy sebességnél megtesznek, egyre nagyobb nyomást gyakorol erre a területre. Általában a sérülés felismerése akkor kezdődik, amikor a ló elbukik, vagy a sántaság jeleit kezdi mutatni. Ez már azt jelenti, hogy a sérülés a csont károsodását okozta.

Ahelyett azonban, hogy ezt megvárnák, a Melbourni Egyetem állatorvosai úgy döntöttek, hogy kidolgoznak egy olyan módszert, amellyel mérni lehet a lovak fiziológiai reakcióit az edzések és versenyek okozta terhelésre.

Az adatalapú lóversenyek korszakának kezdete

Az egész 2010-ben kezdődött, amikor Tasmánia fő versenyhatósága, a Tasracing, partnerségre lépett a StrideMASTER-rel, egy feltörekvőben lévő technológiai céggel, amely edzésfigyelő rendszereket fejleszt a versenyipar számára.

Ők álltak elő az egyik első versenynapi időmérő rendszerrel, amely GPS és precíziós mozgásérzékelő adatok felhasználásával működik. Az adatok eredeti célja a versenylovak valós idejű szakaszos időmérése és pozícióadatai voltak, amelyeket aztán a közvetítésben és a fogadásban kívántak felhasználni.

Peta Lee Hitchens a Melbourni Egyetemről korábban már dolgozott a Tasracinggel, és 2016-ban újra felvette velük a kapcsolatot. Mivel a cég büszke az adatalapú megoldásaira, ez a megközelítés egy lehetséges megoldást kínált a lovak sérülésének előrejelzésére.

A biometrikus adatokhoz – például a versenyló sebességéhez, lépéshosszához és lépésgyakoriságához – való hozzáféréssel mérni lehet a lovak versenykarrierje során bekövetkező változásokat, amelyek azelőtt jelezhetik a sérülés bekövetkezését, mielőtt túl késő lenne.

A lassuló lóra kell figyelni

A kutatás először a StrideMASTER biometrikus adatait vetette össze a Tasracing által 2011 és 2016 között szolgáltatott egyéb versenypálya-információkkal és állatorvosi megállapításokkal.

Először modellezték egy olyan statisztikai módszerrel a lépésjellemzők változását az egymást követő versenyek során, melyet korábban még nem használtak ilyen környezetben, majd modellezték a sérülés bekövetkezése előtti versenyindítások számát.

Végül a két modellt egy úgynevezett „közös modellben” integrálták, hogy meghatározzák, hogy a lépésjellemzők megfigyelt változásai képesek-e előre jelezni a sérüléseket. Az válasz pedig egyértelmű: igen.

Azt figyelték meg, hogy a versenyen megsérült lovaknál az azt megelőző körülbelül hat futamnál már látványosan csökkent a versenytempójuk, és rövidült a lépéshosszuk is.

Hitchens kollégája, Chris Whitton professzor megjegyezte, hogy bár

számítottak arra, hogy a sérülést megelőző versenyeken a sebesség és a lépéshossz változását látják, meglepő, hogy ezeket a változásokat már ennyivel korábban is ki lehetett mutatni.

A kutatók szerint azoknál a lovaknál azonban, melyek a pályafutásuk elején sérülnek, és nem több versenyt követően, további megfigyelésekre lehet szükség az edzésekről, hogy legyen elég adat a normális lépésjellemzőikről.

Egy ló sérülésveszélye 18 százalékkal nőtt, ha a sebességét másodpercenként 0,1 méterrel csökkentette, illetve 11 százalékkal, ha a lépéshosszát csak 10 centiméterrel rövidítette meg az egyes versenyek utolsó szakaszában.

Ezek az eredmények még akkor is szembetűnők maradtak, ha figyelembe vették a sebességet és a lépéseket befolyásoló tényezőket, például a versenytávot és a pálya körülményeit.

Bár a változások aprónak tűnhetnek, egy egyedi, sajátos mozgásrendszerrel rendelkező lovon belül jelzik, hogy valami nem stimmel. A változás oka lehet, hogy nem bírja a terhelést, fájdalmat érez, vagy más módon kompenzálja fiziológiailag a felhalmozódott csontkárosodást.

Az Equine Veterinary Journal című tudományos lapban publikált tanulmány megmutatja, hogyan lehet az adatok segítségével javítani a versenylovak jólétét és biztonságát. A szerzők szerint

a versenyhatóságoknak vezető szerepet kellene vállalniuk, és szorgalmazniuk kellene a mozgásérzékelő technológia szélesebb körű bevezetését, amely mind az edzéseket, mind a versenyeket figyelemmel tudja kísérni.

Ez lefedné azokat az elemeket, amelyekkel kapcsolatban még mindig nem vagyunk tisztában – például azt, hogy a sebesség lassulása és a lépések rövidülése az edzés során is megtörténik-e.

Forrás: phys.org