A korábbi francia kísérletről ide kattintva olvashat.
Választáskor, 35 napos korban nyitották ki a négy ketrec közötti átjárót. A nyulak egy része rögtön átment egy másik ketrecbe, csak 55% maradt a születési helyén. Később ez az arány csökkent, és 5 hét múlva már csak 30%-ot találtak abban a ketrecben, amelyben megszülettek. Ha a matematikai esélyt vesszük figyelembe, akkor 25%-os valószínűséggel mennek vagy maradnak a nyulak valamelyik ketrecben. A 30% nincs ettől messze, vagyis közel véletlenszerűen találták őket valamelyik ketrecben. Tehát jellemző volt a felfedező viselkedés (a ketrecek közötti mozgás), de az arány almonként különbözött. Volt, amelyikből hamarabb és több nyúl ment át másik ketrecbe, míg egy másikban több egyed maradt helyben. A megfigyelések szerint – életkortól függetlenül – a nyulak 17-20%-a tartózkodott a polcon, míg a csövet (búvóhely) egyre gyakrabban keresték fel: választás után 2%-ot, öt héttel később már 12%-ot találták ott.
Egy másik francia kísérletben több tartási módszert hasonlítottak össze. A kontrollcsoportban, környezetgazdagítás nélkül, egy ketrecben (38 × 90 cm és 30 cm magas) hat nyulat neveltek. A másik csoportban, a háromszor nagyobb alapterületű fülkében, szintén 6 nyulat helyeztek el. A következőben ugyanekkora fülkébe egy 21 × 50 cm-es búvóládát helyeztek be, aminek nem volt alja. A következő fülkébe az alapterület harmadát kitevő 21 cm széles (fele drótháló, fele műanyag rács) polcot szereltek be. További két kombinált fülkébe az összes elemet beszerelték, de a telepítési sűrűség eltért (4,4 vagy 23,4 nyúl/m2).
A termelési eredményekben, a megbetegedett vagy elhullott nyulak számában semmilyen különbséget nem találtak az egyes tartási rendszerek között.
A csak nappal végzett megfigyelések szerint a nyulak az összes idő 76%-át pihenéssel, 15%-át evéssel és 5%-át ülő pozícióban töltötték. Ritkán (1% alatt) figyeltek meg felegyenesedést és rágást, 2% alatti gyakorisággal ugrást és mozgást, és 3%-nál ritkábban polcon tartózkodást. Amelyik rendszerben lehetőségük volt, ott a nyulak 7-8%-a a búvóládában tartózkodott, ami a kombinált fülkékben ritkábban fordult elő, mint az alj nélküli búvóládás fülkékben (11-13%). Feltehető, hogy a viselkedést megzavarhatta a közvetlen megfigyelés, mivel a nyulak például nagyon nagy arányban ettek, ami általában, és különösen nappal, ennél ritkább. A szerzők véleménye szerint a különböző környezetgazdagító elemek hozzájárulnak a természetesebb viselkedéshez. Ugyanakkor – a tapasztalatok felhasználásával – indokoltnak tartják további vizsgálatok végzését.
Az egyik előadásban a növendéknyulak termelését és viselkedését az épületben és a füves kifutóban is vizsgálták. Az épületen belül eltérő telepítési sűrűséget alakítottak ki (9 vagy 17 nyúl/m2). Nagyobb telepítési sűrűség esetén a nyulak 17 nap alatt lerágták a füvet, míg a másik csoportban tíz nappal hosszabb idő alatt fogyasztották el. Ha a nyulak kijárhattak, kissé magasabb volt az elhullás (7%), mint a másik csoportban (3%). Részben a nagyobb mozgási lehetőséggel lehet kapcsolatban, hogy 74 napos korban a kifutós rendszerben nevelt nyulak testsúlya kisebb volt (2,0 kg), mint az épületben tartott csoporté (2,15 kg). Fiatalabb korban a nyulak szívesebben mentek ki, mint az idősebb egyedek, ami arra mutat, hogy kevésbé voltak motiválva arra, hogy elhagyják a nagyobb biztonságot, védelmet nyújtó épületet. Tartási módtól függetlenül, a nyulak leggyakrabban pihentek, különösen a dél körüli időszakban. Az összes megfigyelési idő 17%-ában voltak aktívak, 7%-ban mozogtak és 2%-ban felegyenesedtek.
Az eredmények alapján megállapították, hogy kifutós rendszerben a nyulaknak lehetőségük van friss zöldtakarmányt is fogyasztani, és gazdagabb a viselkedési repertoárjuk, mint épületben tartott egyedek esetében.
Egy másik kísérletben szintén kifutóval kombinált tartási rendszert vizsgáltak. Az épületen belül a fülkék alapterülete 4 m2 volt, amelybe egy 1 m2-es polcot is felszereltek. A betonozott kifutó pedig 8 m2-es volt. A benti fülkék felében a padozatra faforgácsot, a másik felére műanyag lécpadozatot tettek (2. kép). Elbújás céljából kint PVC csöveket is betettek. Egy-egy fülkébe 50 választott nyulat helyeztek. Egy nyúlra számítva, hetente növekvő mennyiségű (5 hetes kortól 100, 120, 134, 150 és 170 g/nap) takarmányfejadagot, valamint rágható anyagként préselt lucerna- és szalmakeveréket kaptak az állatok. A korlátozott takarmányozásnak köszönhetően nagyon alacsony volt az elhullás.
Egy másik, videokamerákkal folytatott megfigyelés szerint még ennél is kevesebb nyulat találtak a kifutókban, a legkevesebbet éjjel 3-kor (4%), a legtöbbet reggel 6-kor (24%) jegyezték fel. Néhány viselkedési mutató (állatok közötti interakciók, felegyenesedés és a rágóanyaggal foglalkozás) alakulásáról is beszámoltak. Mivel ezt a megfigyelést csak a kísérlet első 10 napján végezték, ebből messzemenő következtetést nem lehet levonni. A növendéknyulak például az ivarérés közeledtével, a kísérlet végén kezdenek hevesebben verekedni, de ekkor már nem figyelték meg őket. Szerzők szerint az eredmények biztatóak.
A franciák intenzíven vizsgálják a bionyúltartást – elsősorban a legelőterületen elfogyasztott takarmány mennyiségét és összetételét.
A világkongresszuson is több, ebben a témában született eredményt mutattak be. Mivel ez nálunk a nyúltartásnak kevésbé ismert formája, ezért képeken mutatjuk be, hogy néz ki.
A leírtakból látható, hogy a kutatók már egyáltalán nem foglalkoznak a hagyományos nagyüzemi nyúltartással. Korábban többen összehasonlították a hagyományos és az alternatív tartási formákat. A kutatók keresték azokat a lehetőségeket, környezetgazdagítási formákat (pl. polc, rágófa), amelyek javítják az állatok jóllétét. Ma már – az állatvédő mozgalmak nyomásának engedve – a növendéknyulak nagy csoportban való tartása szinte követelmény, bár az agresszív viselkedésről és a sérülések előfordulásáról nemigen esik szó. Természetesen a nagyobb mozgási lehetőség biztosítása támogatandó, de amint a fényképeken is látható, a bemutatott tartási rendszerek messze vannak attól, amelyekben gazdaságosan lehet termelni.
Az egyébként nagyon egészséges nyúlhús további hátrányba kerül más állatfajokkal szemben, ami miatt a kisebb jövedelmű emberek nem, vagy egyre ritkábban engedhetnek meg maguknak.
Ma az állattenyésztés „bűnének” hozzák fel a környezeti lábnyomukat, a takarmány megtermeléséhez szükséges területigényüket, az üvegházhatású gázok kibocsátását és ezzel hozzájárulásukat a globális felmelegedéshez. Ugyanakkor a bemutatott rendszerek között több található, amelyeknek a hagyományosnál sokkal nagyobb a területigényük, de – mivel extenzívebb körülmények és takarmányozás mellett lassabban nőnek – a környezet terhelése hosszabb ideig tart. Érdekes, hogy amíg több állatfaj esetén ezeket a tényezőket is fontosnak tartják, a nyúltenyésztésben erre nem figyelnek.
Természetesen vitathatatlan, hogy igény van a valós vagy annak hitt állatjólléti elvárásoknak megfelelő termékek iránt.
Sajnálattal látom azonban, hogy a hagyományos úton előállított termékek lassan eltűnnek az üzletek polcairól, pedig igény lenne rájuk is, mert például olcsóbbak. Magam szívesebben vásárolok a piacon ketreces tartásból származó tojást, mert ezek tisztán gurulnak ki a ketrecből, szemben az esetleg ürülékkel szennyezett almos tojással. Jó lenne, ha a választék, a választási lehetőség megmaradna. Miért csak az egyik, a tehetősebb oldal igénye érvényesül?