A földkerekség legnagyobb lódarázsfaja fenyegető megjelenése és megállíthatatlannak tűnő észak-amerikai terjedése miatt a sajtó reflektorfényébe került az utóbbi időben. Bár az ázsiai óriás lódarázsra (Vespa mandarinia) aggatott „gyilkos” jelző a veszély eltúlzását jelzi, a kutatók egyetértenek abban, hogy az invazív faj valóban jelentős pusztítást visz végbe, mivel fenyegeti Észak-Amerika méhállományait, s ezzel ráadásul sok millió dolláros kárt okoz a mezőgazdaságnak is. A mézelő méhek lényegében védtelenek az óriás lódarazsakkal szemben, amelyek így rövid idő alatt teljes méhállományokat képesek elpusztítani.
„Általában meg szoktam kérni az embereket, hogy ne nevezzék ezeket a rovarokat gyilkos darázsnak, mert ugyan valóban nagyok és talán ijesztőek is, valójában nem öldökölnek össze-vissza – mondta James Nieh méhkutató, a Kaliforniai Egyetem San Diego-i kampuszának biológiaprofesszora. –
Az viszont nem világos, miként lehetne megszabadulni tőlük. Még azt sem könnyű meghatározni, hol fordulnak elő egyáltalán. Az eddigi jelentések Kanadából és az USA csendes-óceáni partvidékének északnyugati részéről érkeztek. Lehetséges megoldásként Nieh és munkatársai Kínában kifejlesztettek egy módszert az ázsiai óriás lódarázs élőhelyeinek felderítésére és eltávolításuk felgyorsítására. A Current Biology szakfolyóirat legutóbbi számában a kutatók arról számolnak be, hogy sikerrel azonosították az ázsiai óriás lódarázsanya ivari feromonjának három fő összetevőjét, s e tudás birtokában könnyebb lehet lépre csalni és csapdába ejteni a rovarokat. Kétévnyi kísérletezés, valamint gázkromatográfiával összekapcsolt tömegspektrometria segítségével Nieh és munkatársai kimutatták, hogy az ivari feromon fő összetevője a hexán-, az oktán- és a dekánsav. E vegyületek mindegyike könnyen beszerezhető, és akár azonnal bevethető a terepen.
Korábbi munkájuk során Nieh és kollégái hasonló megközelítést alkalmaztak egy rokon ázsiai lódarázsfaj, a Vespa velutina női ivari feromonjának azonosítására.
Kísérleteik során a tudósok megfigyelték a lódarázs idegműködését, és igazolták, hogy a hímek csápjai roppant érzékenyek a feromonra.
„A hímeket odavonzzák a nőstények illatanyagai, ugyanis általában a fészkük közelében párzanak velük – ismertette Nieh. – Két terepi kísérletben rövid idő leforgása alatt több ezer hímet sikerült odavonzanunk ezekkel az illatokkal. Mivel a feromonalapú csapdák viszonylag olcsók, szerintem nincs akadálya annak, hogy mintavételezés céljából nagy földrajzi területen szétszórjuk őket. Azt tudjuk, hogy eddig hol látták őket, de a nagy kérdés az, hogy terjeszkednek-e, és ha igen, hol lehet az inváziós front.”