0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A jövő bajnokai – Future champions 2022

Charlotte Dujardin szavaival élve „a legjobbak legjobbjai” ismét össze­csaptak június elején az alsó-szászországi Hof Kasselmann istálló által megrendezett nemzetközi korosztályos versenyen.

A jövő bajnokai között idén két magyar páros is belovagolhatott az ikonikus négyszögbe. A lányok a döntőkig meneteltek, ahol kiemelkedő eredményeket értek el és egy életre szóló élménnyel térhettek haza. Az alábbiakban az ő beszámolóikat olvashatják.

Dicső Mira

Amikor tavaly először szóba került a hageni (Hagen am Teutoburger Wald; nem összekeverendő az Észak-Rajna Vesztfália tartománybeli Hagennel – a szerk.) Future Champions nemzetközi versenyen való részvétel Foxtrottal, el sem hittem, hogy ez velem valaha is megtörténhet. Az már csak hab volt a tortán, hogy a másik lovam, Havana is velünk jöhetett, kipróbálni magunkat egy kategóriával a korosztályom felett, fiatal lovasban. Hagenben Lilla is lehetőséget kapott a nevezésre, így ahogy tavaly novemberben Aachenbe, ide is ketten utaztunk és képviseltük Magyarországot.

Miután a csapatbajnokságban a két legjobb eredmény számít, engedélyt kaptunk, hogy a megszokott háromfős csapat helyett ketten szálljunk versenybe a többi erős nemzet között.

Az út tizenkét óra hosszú volt, de szerencsére a lovak jól tűrték, egyáltalán nem viselte meg őket. A verseny helyszínére érkezve a látvány sokkoló volt, mivel a díjlovasversenyt az ugró szakágéval együtt rendezték, így szabályos kamiontenger fogadott minket. A bejutás is próbára tette még a lovak türelmét, mert sorba kellett állni az érkezőknek. A check-in ezek után gyorsan és gördülékenyen zajlott. A boxokban való elhelyezkedés és kipakolás után séta következett, majd másnap az állatorvosi felvezetés.

A verseny színhelyéül szolgáló Hof Kasselmann birtok hatalmas területen helyezkedik el, gyönyörű zöld környezetben. A díjlovasversenyek két pályán zajlottak, mindegyik pályához külön melegítőnégyszöggel. Az ugrópálya miliője nagyon jó hangulatú volt, az egyik oldalán a teljes hosszában egy étterem helyezkedett el, ahonnan a nyitott ablakokon keresztül lehetett nézni a versenyt és szurkolni.

Magával ragadó volt az ugróversenyek fantasztikus energiája, amikor csak tehettük, ott töltöttük a pihenőidőt.

A pálya másik oldalán számos lovasüzlet települt ki, ahol volt alkalom a „feltétlenül fontos lovas cuccok” beszerzésére. Az ugróknak lehetőségük volt még további három pályán melegíteni, de ez érthető, hiszen a díjlovasokhoz képest több mint négyszer annyian versenyeztek.

Csütörtök estére az ugróverseny pályáját átalakították, hatalmas színpad került a közepére. A nemzeteknek egyenruhájukban kellett megjelenni és hangos, de szuper zenére körbevonulni, majd országonként a színpadra állni, mialatt saját himnuszuk szólt. A hangulatot emelte, hogy egyes országok „csinálták a show-t”, énekeltek vagy éppen beszédet mondtak a mikrofonba. Az est csúcspontja volt, amikor a felvonuló országok békejelet formálva álltak össze. Ezt a ceremóniamester, Pedro által vezetett, az Eb-s megnyitókra jellemző közös körbefutás követte. Meg kell jegyeznem, hogy amikor s színpadra felálltunk, a jövő bajnoka is képviseltette magát Ács Lujzi személyében (Ács Róbert és Heibl Ágnes gyermeke – a szerk.).

A verseny számomra kisebb megpróbáltatással kezdődött. Havana fiatal lovas csapatfeladat- és Foxi junior csapatfeladat- szereplése között összesen egy órám volt, ráadásul Havana első indulóként reggel nyolckor startolt.

Tudni kell, hogy a pályák a mobilboxoktól kb. 400 méterre egy elég erős emelkedőt követően helyezkednek el, tehát számolni kellett az extra idővel a távolság miatt. Igazi mély víz, de úgy érzem, jól vettük az akadályt és kétfős csapatunk ötödik lett a nemzetek bajnokságában, igazán neves országok mögött. Másnap került sor az egyéni számokra, ahol én mindkét lovaglásomat nagyon élveztem, természetesen voltak apróbb hibák és ez a pontszámokban meg is látszott. Az utolsó megmérettetés a kűr volt mindkét ló számára, ahol a kisdöntőben Foxival megnyertük a versenyszámot – ugyan nem a legjobb eredményünkkel, 73,5% –, Havana pedig a nagydöntőben is szépen helytállt.

Havana szereplésére különösen büszke vagyok, mert annak ellenére, hogy az ilyen nagyszabású versenyekhez még nem szokott, kissé zöldfülű, magabiztosan teljesített.

Ezt a felejthetetlen versenyt felemelő, ugyanakkor szórakoztató eredményhirdetés követte. Megható volt a magyar zászló előtt állni, és a magyar himnuszt hallgatni. A hangulat oldásáról ismét Pedro gondoskodott.

Sosem fogom tudni elégszer elmondani, hogy milyen sokat köszönhetek edzőmnek, Ács Robinak, aki ösztönzött, támogatott, mindvégig biztatott és nem győzte hangsúlyozni, mennyire büszke a lovakra és egy picit talán rám is. Köszönettel tartozom még szüleimnek, és a pótolhatatlan segítségeknek, Marcsinak és Atának. Havana és Foxtrot az én világom legfantasztikusabb lovai, itt is a szívüket és lelküket tették ki értem.

A Future Champions bajnokságról azt tartják, hogy az Európa-bajnokságok előszobája, egyfajta megmérettetés a nagy verseny előtt. Remélem, az elmúlt egy hétben sikerült újabb tapasztalatokat szereznünk és a tanulságokat leszűrnünk, hogy az elkövetkező Európa-bajnokságon, illetve az ob-n kamatoztatni tudjuk.

Felvinczi Lilla

A hageni Future Champions nemzetközi verseny, illetve Nemzetek Díja a legtöbb korosztályos lovas számára az egyik legrangosabb verseny mind díjlovaglásban, mind díjugratásban. Kis Eb-nek is szokták nevezni.

Egy évvel ezelőtt ez a rendezvény egy távoli, elérhetetlen világnak tűnt, így hihetetlenül megörültem, amikor eldőlt, hogy részt vehetek rajta, pláne csapatként, Mirával.

Ez igazán nagy szó, hiszen alapesetben erre nem is lett volna lehetőségünk, csak a rendezők engedélyével indulhattunk el kétfős csapatként a Nemzetek Díjában.

Az utazás bő fél napot vett igénybe, ami bár a terv szerint ment, és szerencsések is voltunk, azért a lovakat és a csapatot is jócskán kifárasztotta, így a kedd hajnali indulással estére elég nyúzottan érkeztünk meg. Muszáj megemlítenem, hogy milyen mennyiségű kamion és lakóautó parkolt az erre kijelölt részen, szinte hemzsegett tőlük a telep. A helyszínen megannyi ízlésesen feldíszített versenypálya fogadott, mindegyik külön melegítővel, butikokkal ellátva. A mi négyszögünk – ahol a Nemzetek Díja versenyzői lovagoltak – a díjlovas arénában volt, fölötte a ,,Future Champions 2022” felirattal, körbeölelve élénkzöld gyeppel és dekorációval. Ezek adták azt az ikonikus hátteret, amivel mindenképpen akartunk egy fotót. A pályához tartozó sátrak másik oldalán is folyt az élet, ott versenyeztek párhuzamosan a sima nemzetközi számban részt vevők.

A díjugratók a nagyobbik sta­dionban tudták magukat megmérettetni, emellett volt ugyancsak számos lovasbolt, illetve az éttermek és a versenyiroda.

Az egész egy versenyzői falu hangulatát keltette. Nagyon élveztem a díjugratókkal osztozkodni a helyszínen, volt ugrósként régi szerelem köszönt vissza, akárhányszor elsétáltam a stadion mellett. Számomra újdonság volt, de ezen a versenyen rendeztek egy ,,welcome night”-ot is, ahol – hasonlóan az Európa-bajnokságokhoz – minden nemzet felvonulhatott a saját egyenruhájában, csapatostul-mindenestül. Bár mi nem voltunk sokan – a többi nemzetekkel Dunát lehetett volna rekeszteni, a házigazda németekkel az élen –, így is rendkívüli élménnyel gazdagodtunk. Köszönjük a tavalyi felnőtt és U25 válogatottnak a csinos zakókat, amiket a felvonuláson viselhettünk! Ezeket a látványos eseményeket az állandóan színpompás frakkban és cilinderben járkáló ceremóniamester, Pedro vezényelte. Ha már a rendezésnél tartunk, a szervezők hozták azt a színvonalat, amely ezt a versenyt mindig jellemezte. Minden egyes versenyszámnak ugyanúgy volt eredményhirdetése, minden zene pontosan akkor kezdődött és végződött, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.

A helyszínen zajlott le a Hof Kasselmann Hybrid Auction, amit versenyzőként az egyik pálya lugasos, ligetes oldalában nézhettünk végig. Ez volt az első árverés, amit élőben láthattam, szóval számomra kifejezetten újdonság volt, érdekes programnak találtam.

Az első versenynapon Mirával a junior nemzetek díjában az ötödik helyet szereztük meg, ami kecsegtető a közelgő kontinensviadalra nézve – tekintve, ha lesz csapat –, hiszen volt szerencsénk Európa krémjével lovagolni, így nagy meglepetés már nem érhet minket. Nagyon kevés pont választott el minket a dobogótól, de ez így is nagy eredmény, amire büszkék lehetünk. Szerencsém volt, mert Bonjour nem félt a négyszögben, komfortosan érezte magát és kellemesen ment előre. Mindhárom nap kirobbanó formában volt, amit én a négyszögben több-kevesebb sikerrel kamatoztattam. Megint rengeteg új dolgot ismerhettem és tanulhattam meg csupán egy hét alatt, amely nem történt volna meg a szüleim, az edzőm, Szeicz Erika és persze Bonjour nélkül, akiknek ezúton is hatalmas köszönet jár.

Szeicz Erika

Forrás: Pegazus