Ráadásnak ott van a politikai döntés, az önfenntartás, hogy meddig marad meg, vagy mikor vesztjük el az önellátó képességünket egy olyan fontos alapélelmiszerből, mint a burgonya. Ha az országunk vezetése komolyan gondolja azt, hogy az alapvető élelmiszerek területén független kell maradjon, akkor meg kell őrizni a gazdák versenyképességét.
„Mindez pedig azon is múlik, hogy ma már öntözés nélkül se vető-, se étkezési burgonyát nem lehet hazánkban gazdaságosan termeszteni. Tehát minél nagyobb arányban kell a termőterületeket öntözhetővé tenni és ehhez vizet is kell biztosítani.
Nem jó gyakorlat, hogy évtizedek alatt elhasználjuk az altalajból a talajvizet, majd utána elsivatagosodik az adott terület, pl. a Duna-Tisza köze. Tehát vissza kellene tartani az országon átfolyó vizek egy részét.
Ez lenne az egyik feladat. A másik, valamilyen szinten csak muszáj lenne korlátozni az országban tapasztalható »nepperséget«”, pl. a hatósági ellenőrzések számának növelésével – fogalmazta meg véleményét Polgár Zsolt, a június utolsó napján, Keszthelyen tartott Burgonya Növényvédelmi és Fajtabemutató Nap keretén belül. A MATE Burgonyakutató Állomás vezetője elmondta, a külföldről nagy mennyiségben behozott étkezési burgonya egy jelentős részét átcímkézik, és magyarként, az út szélén kínálva, alacsony áron hozzák forgalomba. Sok esetben olyan alacsony áron, hogy az szakmailag nem indokolható. Időnként találkozni olyan tételekkel is, melyek ára alig több, mint a Nyugat-Európából Magyarországig tartó fuvarköltség. Felmerül a kérdés, akkor hol van benne a termék ára, a forgalmazó haszna? Kinek és miért éri ez így meg? 
Ugyanakkor szemléletváltásra is szükség lenne a hazai termelők részéről is, mert sokan mind a mai napig, évtizedes megszokások alapján dolgoznak. Az idézőjelbe tett, „jól bevált technikákon”, a fajtaválasztáson, a műtrágyázás, a növényvédelem gyakorlatán nem igazán akarnak változtatni. „Olyan 60 éves rezisztencia nemesítési program van mögöttünk, ami lehetővé teszi, hogy a mi fajtáinkat a gazdák akár négy-öt éven át is visszaültethessék.
Tőlünk egyszer kell megvenni a minőségi fémzárolt vetőgumót, és ha szakmailag odafigyelnek, akkor egy rezisztens fajtát több éven át fel tudnak használni”
– jegyezte meg a szakember. Így az éves vetőgumóköltség, ami hektáronként akár az egymillió forintot is elérheti jelentősen, akár negyedére is csökkenthető. Az utóbbi két-három évtizedben átalakult a termelői kör, egyre több a kis és közepes termelő. Ők gyakran, ha egyáltalán fémzárolt vetőburgonyát használnak, akkor is a legalacsonyabb minőségű vetőgumót vásárolják meg spórolás címén, és azt még többször fel is használják. Ha ezt vírusfogékony fajtával teszik, az dupla öngól, hiszen ettől nem várható rendes termés. Ám ha valaki úgy gondolkodik, hogy egy ellenálló, vírusrezisztens fajtát – amilyenek a keszthelyiek – vásárol, azt több éven át tudja használni jelentősebb terméscsökkenés nélkül.
