A vadállomány megújítható természeti kincs. A világban egyre nagyobb a kereslet a tervszerű vadgazdálkodás iránt, azonban a vadgazdálkodás lehetőségei alapvetően különböznek az állattenyésztésétől, mert a szabad területen élő vadállományok nem háziállatok, amelyek teljes mértékben az embertől függnek, és az ember gondoskodik róluk.
Az állomány és a szaporulat nagyságának pontos felmérése nehéz, de bármilyen gyakorlott is a vadgazdálkodó, a folyamatosan változó életkörülmények, környezeti hatások, adottságok nagymértékben befolyásolják az állományok nagyságának meghatározását.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy az állattenyésztő meg tudja határozni, hogy egy gazdasági szempontból lényeges teljesítmény vagy tulajdonság eléréséhez mit kell alkalmaznia (pl.: takarmány minősége). A vadgazdálkodó esetében ez nem lehetséges, de még ha az is lenne, akkor sem tudná befolyásolni, hogy az a vad egye meg az adott takarmányt, amelynek szánta.
A vadgazda mindössze annyit lát és/vagy tapasztal, hogy az állomány nőtt vagy csökkent, valamint, hogy egyedei milyen egészségi állapotban vannak, milyen a kondíciójuk, illetve, hogy az agancs és szarv alapján mennyire felelnek meg az elgondolásainak.
Arról viszont semmit nem tud, hogy mindebből mit örökít utódjainak, pusztán csak feltételezésekre hagyatkozhat. Ennek tisztázásához utódellenőrzésre lenne szükség, amire a szabad területen nincs lehetőség.
Egyébiránt ismeretes tény az állattenyésztés eredményeiből, hogy az utód csak akkor tudja megmutatni az öröklött jellemzőket, ha a környezeti adottságok (pl. nyugodt környezet, egész évben jó minőségű táplálék) biztosítottak. Az örökölhetőség értéke adott mennyiségi tulajdonságban megnyilvánuló változatosságnak az a hányada, amely az átöröklésnek tudható be. Nagy szerepe van a genetikai változatosságnak, a szelekció mértékének és a tenyészértékbecslés pontosságának.
A szelekciót, vadászias kifejezéssel élve válogató vadászatot a szakmában kétkedések övezik több okból kifolyólag:
- A trófeajellemzők öröklődéséről keveset tudunk.
- Mivel a vad a természetben rejtőzködő életet él, nem találkozunk az állomány összes egyedével, ezért átfogó, teljes körű válogató vadászatról nem beszélhetünk.
- Amíg pl. az állattenyésztő kiválogathatják a legjobb hímeket a termékenyítésre, addig a vadfajoknál a vadgazdálkodásban erre nincs lehetőség.
- A nőivarú egyedek válogató vadászata (válogatása) ugyanolyan fontos, mint a hímeké, mivel a génállomány felét ők adják az utódnak. Azonban pontos adatok és támpontok nem állnak rendelkezésre, amely válogató vadászatát szolgálná.
- Egymást követő nemzedékek tényleges származási és rokoni viszonyait nem ismerjük.
Összességében a válogató vadászatban az állattenyésztési értelemben vett tenyészkiválasztás és előrehaladás nyomon követésének feltételei hiányoznak. Mégis, a válogató vadászat szerves része a vadászatnak, ugyanis a senyves, beteg, gyenge kondíciójú vagy rendellenes egyedeket ki (kell) lehet venni az állományból az egészséges populáció fenntartásának érdekében.
A vadászok között elterjedt nézet, hogy a vadállomány minőségét vérfrissítéssel is lehet emelni. A feltételezés alapja, hogy az állomány minőségi leromlása mögött a beltenyésztés áll. Ilyenkor a törzsállományba más területekről hozzák be a vadat (pl. mezei nyúl import), felfrissítvén az állományt. A gondolatmenet ellenben több sebből vérzik:
- Szinte biztos, hogy a kibocsátott egyedek száma kevésnek bizonyul a törzsállományhoz képest, ezért szaporodási részesedésük elenyésző.
- A kibocsátott állatok az új környezeti tényezőkhöz nem tudnak alkalmazkodni, és még a párzási időszak előtt elhullanak.
- A kihelyezett állatok a törzsállomány szociális szerkezetébe nem tudnak beilleszkedni, emiatt elkóborolnak.
- A behozott egyedek betegségeket hurcolhatnak be az állományba, ami még tömeges elhulláshoz is vezethet.
A vadászok sokáig azt gondolták egy-egy faj állománysűrűségét korlátlanul lehet növelni (fácántenyésztés). Mára már ismerjük ennek ökológiai korlátait és hátrányos hatásait. Ilyen és ehhez hasonló problémák korlátozzák az állattenyésztési módszerek alkalmazhatóságát és hatékonyságát a vadgazdálkodásban, ezért azok szükséges mértékű változtatása elkerülhetetlen.
