Back to top

Budapest élelmiszerellátása egykor

Napjainkban is megvan az a jó szokásunk, hogy a kisebb-nagyobb élelmiszerboltok, hiper- és szupermarketek mellett is felkeressük piacainkat vagy éppen vásárcsarnokainkat, hogy friss árut, termékeket szerezzünk be közvetlenül a termelőktől. Ez főleg igaz volt egykor a városokra, de különösképpen a fővárosra.

Utóbbi élelmiszerrel történő ellátása mindig is kulcskérdés volt az itt élők számára. Az alábbiakban felelevenítjük Budapest századfordulót követő éveit, amikor a világvárosi fejlődés útjára lépve megteremtette a nagyvárosi élelmiszer-beszerzés korszerű formáit a vásárcsarnokokkal, kiemelve egy elfeledett élelmiszer-szállítási módot és szereplőit: a kofahajót és utasait.

Dunaföldvári képeslap, 1960-as évek
Dunaföldvári képeslap, 1960-as évek

A 19. század utolsó évtizedeiben városszerte megjelentek a fedett, folyamatos és ellenőrzött áruellátást biztosító, rögzített árakkal és nyitvatartási idővel működő, építészetileg is kiemelkedő vásárcsarnokok. Elterjedésük egy új korszak kezdetét jelezte a fővárosi közönség hétköznapjaiban, jelentősen átalakítva az addigi bevásárlási szokásokat. Mindezek ellenére az ötvenes évek elejéig még jelentős tényező maradt a hagyományos vízi úton történő élelmiszer-szállítás intézménye is: a kofahajó.

Az említett korszak élelmiszerellátásában a legnagyobb változást a hatósági közvetítés intézményének megszervezése jelentette. Célja és feladata a vidéki termelők által a fővárosi központi csarnokba küldött áru mielőbbi értékesítése és a beküldővel való mielőbbi elszámolás volt.

Budapest élelmiszerellátásának egyik érdekes színfoltja volt a Dunán érkező kofahajók áruszállítása. A történelem sodrában a folyók nemcsak elválasztották, hanem össze is kötötték a termőtájakat.

A vízen történő áruszállítás megkönnyítette a nagy mennyiségű termékek törődés-károsodás nélküli célba érését.

Virágárus és vásárló a vásárcsarnok épülete előtt
Virágárus és vásárló a vásárcsarnok épülete előtt
Fotó: Erdélyi Mór felvétele 1900 körül
A vízi utaknak a 19. századtól a 20. század első feléig számottevő szerepe volt egyes Duna, illetve Tisza menti városok (pl. Budapest, Győr, Baja, Szeged) piacaira, vásáraira történő eljutásban. A forgalmat az úgynevezett vásáros, illetve kofahajók bonyolították le. A Duna menti községek (Újpest, Dunakeszi, Szentendre, Tótfalu, Megyer, Vác, Ercsi, Adony, Csepel, Soroksár stb.) gyümölcs- és zöldségtermelő, valamint kenyérsütő lakói naponta, hajnalban rakodták be terményeiket a hajókra, melyek azután még aznap a fővárosiak asztalára kerülhettek.

Ez volt az úgynevezett kofahajó, mely elnevezését utasairól kapta. A rendszeresen közlekedő dunai hajójáratok menetrend szerint indultak Mohácsról és a Dunakanyarból megrakottan, és másnap hajnalban értek Budapest-nagyvásártelepre. Útközben összegyűjtötték a Duna melletti települések, Tahi, Vác, illetve Baja, Kalocsa, Dunaföldvár árusait – kofáit –, akik vasúton nehezen juthattak fel a fővárosba terményeikkel. A déli járat este tízkor indult vissza Budapestről, és reggel ért vissza Mohácsra.

A hajók árukészletét a mezőföldi és a Duna bal partján elterülő községek zöldség-, gyümölcs- és élő baromfiszállítmányai alkották.

A legnagyobb feladó állomás Dunaföldvár volt. Az itteni termelők felhozatalában majdnem egyforma arányban szerepelt a zöldség- és a friss gyümölcs.

„Első osztályon utazik a zöldbab, a meggy, a baromfi”

Egy korabeli hírlapi írás szerint a dunai luxusgőzös hajnalban változott kofahajóvá. A fedélzet egy pillanat alatt alakult át árut szállító vízi rakománnyá.

Nyáron a nyugágyak helyét gyümölccsel, zöldséggel és tojással megrakott kosarak, hátyik (hátra köthető batyuk) sokasága vette át.

Egymás mellett hosszú sorokban gágogott és csipogott a baromfi, mosolygott az őszi- és sárgabarack, valamint a kacsintásra csábító meggy és cseresznye. Batyukból kandikált ki a rengeteg zöldségféle, a modellalkatú sárga- és fehérrépa, a dundira érett paradicsom, a kecses zsenge zöldbab és társai. Mind-mind közösen keltek hosszabb hajóútra, hogy délben már a fővárosiak ízletes ebédjének friss hozzávalóiként érkezzenek az alsó rakpart piacára.

„Kofa se legyen, ha nem tud csalni” – tartotta az egykori közmondás

Kofa teli kosaraival
Kofa teli kosaraival
Fotó: Erdélyi Mór felvétele 1900 körül
A termények eladásához a határozottságon kívül további olyan tulajdonságok is kellettek, mint például a leleményesség vagy éppen a dörzsöltség. Na és persze ismerni szükségeltetett a fővárosi asszonyságok, cselédek vásárlási igényeit és főzési szokásait. De idézzük Krúdy Gyula sorait Rezeda Kázmér szép élete című regényéből a pesti rakpart kofáiról: „Gyümölcsillata volt a partnak e júniusi reggelen, a kofák sátraikban oly komolyan üldögéltek, mint a város jóságos anyái, … és a frissen lépegető szakácsnék között piaci kalapjukban, nyári ruhájukban feltünedeztek az úriasszonyok, akiknek jó gazdasszonyi hírük volt a városban. Arcukon a friss hidegvíz, szemükben az éjszakai nyugalom jótékony üdesége, merő gond és hozzáértés minden szavuk, amíg az ebédhez való eledelekkel megtöltik kosaraikat.”

A pezsgő Duna-parti kereskedelmi élet teljesen más közönséget és vásárlót vonzott, mint az egyszerűbb piacok és vásárterek. Ahogy napjainkban is, az egykori helyi vásárok a helyi társadalom találkozási alkalmait is jelentették. Itt futhatott össze egy-egy lakóhely apraja-­nagyja.

A gazdálkodók számára különös jelentősége volt a piaci, vásári megjelenésnek, hiszen termékeik így juthattak közvetlenül a fogyasztók asztalára.

Végül, egy humoros hírlapi leírás a századforduló éveinek női vásárlóiról: „Igaz nem vagyunk valami szépek a vásárcsarnokban. Minden jóízlésű nőnek van egy viharedzett, özönvíz előtti csarnok-kalapja és kabátja. Úgyszólván kötelessége, hogy madárijesztőt csináljon magából a háziasság szent nevében. … Asszonyok. … Szeretnek idejönni. Talán azért, mert ez olyan par excellence asszonymulatság, melyhez nincs köze a férfiaknak. Ha csak nem szakácsné az ember. Mert akkor még egy kis hentes-erotika is növeli a mulatságot. Hallották már, kérem, hogyan mondja az asszonyuk: »holnap elmegyek a nagycsarnokba!« Ugye tisztelettel és félelemmel mondja? Mert a központi csarnok a házias nőnek az, ami muzsikusnak Bayreuth és a festőnek Firenze. Szentély...”

Vörös Éva
Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár
főmuzeológus

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2022/27 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kevés és drága az ananász

Az európai piacot jelenleg a Costa Ricából származó ananász fedi le, ám a felhozatal egyre kisebb, az eladási árak pedig számottevően emelkedtek, és ez a tendencia valószínűleg tovább folytatódik.

Dübörög a káposztaszezon

Teljes erővel mennek a káposztaakciók a német áruházláncokban, ahogy az utolsó tavalyi, tárolóból kikerült tételeket leváltja a frissen szedett fehér és vörös fejes káposzta. Tízkilós zsákokban azonban már nem akciózzák sehol a káposztát, mert nem tudnának olyan árat ráírni, amivel megérné.

Melyik a legjobb fügefajta?

Házikertekben, védett fekvésben sokfelé terem hazánkban is füge, de egészen más elvárásoknak kell megfelelnie annak a gyümölcsnek, amit piacra termelnek. A közelmúltban Becsehelyen rendezett fügebírálat szempontjait szedtük össze és bemutatjuk azt a két tájfajtát, amelyek felkerültek a Nemzeti Fajtajegyzékre, ezáltal hivatalosan szaporíthatók.

Az aszály ellenére jó évet zártak a dinnyetermesztők

Hazánkban a dinnyeszezon hamarabb kezdődött, mint tavaly; az extrém melegtől hirtelen nagy mennyiség keletkezett a piacon, ám ezek a csúcsok augusztus elejére eltűntek. A termelők végig tudtak belföldre és exportra is értékesíteni, ezért összességében pozitív szaldós volt a mérlegük.

Egészséges csemege a friss hazai szőlő

Hazánkban közel 1000 hektáron termesztenek étkezési célú szőlőt. Magas vitamin- és ásványianyag-tartalma miatt a kora őszi csemege nemcsak finom, hanem egészséges is – hívja fel a figyelmet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és zöldség-gyümölcsfogyasztást népszerűsítő programja, az Európai Friss Csapat.

Közel 4 millió tonna takarmány készült tavaly

A Magyarországon működő keverőüzemek 2021-ben 3,956 millió tonna haszonállat-takarmánykeveréket állítottak elő, 2020-hoz képest 3,4 százalékkal többet - olvasható az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) honlapján közzétett összefoglalóban.

Az omega-3 zsírsavak összefüggésbe hozhatók a serdülők figyelmi teljesítményével

A dokozahexaénsav (DHA) a serdülők nagyobb szelektív és tartós figyelemre való képességével, míg az alfa-linolénsav (ALA) az alacsonyabb impulzivitással hozható összefüggésbe - derül ki az ISGlobal, a "la Caixa" Alapítvány és a Pere Virgili Egészségkutató Intézet (ISPV) által támogatott központ által közösen vezetett tanulmányból.

Őszi munkák a zöldségeskertben: van ami most vethető!

Ősszel a konyhakertben már a következő évre is készülünk. Ennek az időszaknak legjelentősebb munkái a veteményesben a betakarítás, a termények szakszerű tárolása, és a tavaszi előkészületek.

Erdőgazdálkodás a Kelet-Nyírségben

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nyírségben, az ország egyik legnagyobb homokvidékén gazdálkodik a NYÍRERDŐ Zrt. Nyírbátori Erdészete. A térségben meghatározó fafaj a Nyírség aranyaként számon tartott akác, ami az erdészet tevékenységében, eredményességében is kiemelt szerepet játszik. A homoki területekre jellemző természeti értékeken kívül számtalan kulturális érdekesség várja a környékre látogatókat.

Teák készítése gyümölcsfák leveleiből

Hazánkban is számos növény leveléből készítettek korábban teát, olyanokból is, melyekről nem is gondolnánk... Almafa, eperfa, szeder, málna, szamóca, meggy és cseresznye leveléből is készülhet forró ital.