0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 3.

A házi tojástól a húsfeldolgozásig

„A jó tojás titka a takarmányozásban, a megbízható helyről származó gabonában és egyéb szükséges kiegészítőkben rejlik. Ha a tyúkokat megfelelően etetik, akkor kiváló minőségű tojásra számíthatunk a fészekben, márpedig a vásárlók egyre inkább az ilyet keresik” – mondja Horváth Zoltán, aki a Vas megyei Bögötön gazdálkodik.

A családi gazdaságot hét esztendővel ezelőtt indították el a faluban, és nemrég a húsáruk készítésébe is belevágtak. Ennek ellenére, mint a gazda megjegyezte, továbbra is a tojás az elsődleges.

– A több száz tojótyúk mellett sertést is tartunk. Eleinte nem volt ennyi tyúk, csak magunknak tartottuk őket, de persze a tojásukért is. Aztán egyre jobban megtetszett ez a munka, az eredménye, és elkezdtem növelni az állományt – elevenítette fel a kezdeteket.

– A tojótyúktartás, a tojás kezelése napi munkát igényel, évi 365 napot vesz igénybe, ráadásul mindből az egészet. A reggel az etetéssel kezdődik, aztán elő kell készíteni a takarmányt délutánra. Délben felszedjük a tojást, amit aztán méret szerint válogatunk: 53-63 grammosak, 63-73 grammosak.

A méret azon múlik, hogy a tojótyúk, illetve a jérce milyen stádiumban van. Eleinte picik a tojások, aztán ahogy nőnek a jércék, úgy nőnek a tojásaik is.

Visszatérve a munkára, nagyon figyelni kell az itatórendszerre, és persze arra is, hogy a tojásokkal óvatosan bánjunk. De ezzel messze nincs vége a feladatoknak, hiszen ott van még az értékesítés, ami szintén időt igényel, nem is keveset. Az alap, hogy egy tyúk egy nap egy tojást tojik. Egy évre lehet tervezni velük, bár természetesen attól is függ, hogy milyen a vevőkör: mert ahogy a tyúk öregszik, úgy változik, növekszik a tojásai mérete. Indul a kicsivel, vagyis az S-es mérettel, aztán ahogy a testsúlya nő, úgy lesz egyre nagyobb a tojás. Csakhogy az idő előrehaladtával a tojás héja elveszíti szilárdságát. Ezért az állományt időről időre cserélni kell.

Horváth Zoltán nem titkolja, hogy a tojások száma tekintetében – a jók mellett – vannak gyengébb és közepes hetek. A lényeg azonban, hogy a tojás minősége mindig kiváló legyen, és azt egyértelműen a takarmány összetétele határozza meg. Sok – többnyire külföldről behozott – tojás minősége azért gyengébb és az áruk azért alacsonyabb, mert a madarakkal etetett takarmány meglehetősen rossz minőségű.

A tyúkok kevés gabonát kapnak, ahelyett halászatból származó melléktermékek dominálnak az étrendjükben. Ezek megjelennek a tojásban. Azonban az előállítási költsége és az ára nyilván jóval alacsonyabb.

– A titok a hiteles helyről származó takarmányokban van. Vallom, hogy a magyar földről jó minőségű termények kerülnek az állatok elé. Mi a takarmányok felét magunk termeljük meg, a maradékot pedig vásároljuk. Természetesen megfelelő helyről szerezzük be a gabonákat, másképp nem szabad. A tojótyúkok etetése, azaz a tojás tekintetében a búza és kukorica nagyon fontos alapanyagok.

Milyen a jó tojás? Ha valaki lucernát is etet, annak nem kell színezőanyagot. A szakemberek, a cukrászok, de már a fogyasztók is észreveszik, hogy melyik a minőségi tojás, hiszen az színtartó, felhasználás közben is szép sárga marad. Ez így van a tyúkokkal is, hiszen a jó takarmánynak köszönhetően lesz szép sárga bőrük és jó ízű a húsuk.

– A kukoricától lesz olyan kellemesen sárga a tojás belseje, és szükség van a megfelelő vitaminokra, aminosavakra, kalciumra is. Fontos az is – ebből sok következtetés levonható –, hogy sütéskor ne essen össze a tojás.

A nem minőségi termék esetében gyakori, hogy amikor leütik, még sárga, de sütés közben összemegy és fehér színűvé válik. Így gyorsan kiderül, hogy az adott tojás háztájiból vagy nagyüzemből származik-e.

Sokan, egyre többen szeretik és keresik a házi tojást, amit érthetőnek tartok. Ők valóban minőséget kapnak, ami az étkezés és az egyéb felhasználások tekintetében nem elhanyagolható.

A magyar tojástermelés nem elegendő ahhoz, hogy az egész ország igényét kielégítse, pedig ez kellene legyen a – nem is megvalósíthatatlan – cél.

Hazánkban 2013 óta folyamatosan nő a nagyüzemi tojástermelés, tavaly már elérte az 1,2 milliárd darabot. Az előző évben még nem haladta meg az 1 milliárdot. Magyarországon egy ember évente átlagosan kétszázötven tojást fogyaszt, és a fogyasztás növekvő tendenciát mutat az utóbbi években.

Egy felmérés szerint a magyar vásárlók azonos fogyasztói ár mellett előnyben részesítik az üzletekben a magyar baromfitermékeket, és köztük a tojást is. Magyarországon egyébként évente több mint 2 milliárd étkezési tojást fogyasztunk el, amiből 600-800 milliót háztájiban állítanak elő. Ezen túlmenően évente 200-400, más adatok szerint 500-700 millió tojás érkezik külföldről, aminek legalább 25-30 százaléka ellenőrizetlenül, feketén, vagy legalábbis „szürkén” kerül a magyar piacra.

Hazánknak jók a lehetőségei, az adottságai, vagyis fejlesztéssel meg tudnánk termelni a teljes belföldi szükségletet.

– Öröm, hogy egyre többen fogyasztanak tojást. Pontosítok: minőségi magyar tojást. Remélhetőleg ez a tendencia folytatódik! Ami viszont gondot okoz, az a tojás ára, vagyis az ár emelkedése. A takarmányok jelentős drágulása alapvetően meghatározza a tojáspiacot is.

Mindent összevetve Horváth Zoltán azt mondja, hogy tojást termelni megéri – legalábbis másodállásban. Nem csak egy eredményt láttató csodálatos munkáról van szó, hanem jövedelmezőségről is.

– Ettől függetlenül több lábon érdemes – és kell is – állni. Aki egyszer gazdálkodásba kezd, annak előbb-utóbb megjelenik a vágyai, a tervei között a fejlesztés, az, hogy más ágazatokat is kipróbáljon. Így voltunk mi a húsfeldolgozással. Jóval több szakmai tudást igényel, mint a tojásozás, ami számunkra még mindig az elsődleges.

Kezdődik a dolog a sertésállománnyal: gondozni, etetni kell, pontosan olyan precizitással, mint a tyúkokat. Ez az elsődleges annak érdekében, hogy a hús- és a töltelékáruk kiválóak legyenek.

Akkor ott van még a feldolgozás folyamata, ami valójában meghatározó. Lényeges, hogy mindig azonos minőséget állítsunk elő, és ízletes árut. Nálunk nem is recept, hanem kóstolás alapján készülnek a termékek, hagyományos eljárással: sózással, füstöléssel. Három és fél, négy hétig sóban forgatjuk a húsokat, utána jön a füstölés. Mindez körülbelül négy és fél hétig tart. De megéri a várakozás, mert minden olyan, mint nagyszüleink idején volt.

Egyelőre még a húsfeldolgozás kezdeti stádiumában vagyunk, de igyekszünk, hogy a feldolgozás és az áru mennyisége minél dinamikusabban nőjön. Ahogy a tojásra, úgy a húsárura is van kereslet, mert egyre többen értékelik a hagyományos házi termékeket: bíznak bennük.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság