0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Általános és speciális zöldmunkák

A szőlőtermesztésben a növényvédelem csak akkor lehet hatásos, ha megfelelő zöldmunkákkal párosul. Olyan szellős lombozat kialakítása a cél, amelyről hamarabb felszárad a harmat és az esőcseppek, a levelek, a fürtök kevésbé maradnak nedves, párás környezetben.

A zöldmunkák egyik fő célja tehát a hatékony növényvédelem elősegítése, a szükséges lombfelület kialakítása és fenntartása, a metszést kiegészítve a termőegyensúly létrehozása, ami a hajtásszám és a hajtáshossz beállításával érhető el. Az általánosan elvégzendő zöldmunkák a hajtásválogatás, a csonkázás, a hónaljhajtások kezelése és a fürtzóna lelevelezése. Ezek elsősorban a szőlőnövény vegetatív tevékenységére hatnak, míg a fürtválogatás, a fürtfelezés, a gyűrűzés elvégzésével elsősorban a fürtök minőségére, nagyságára és szerkezetére lehetünk hatással.

A hajtások számát alapvetően már a metszéssel szabályozzuk. A hajtásválogatással a hajtásterhelést állítjuk be, olyankor eltávolítjuk a tőkéről a szükségtelen fattyú-, iker-, meddő-és a gyengén növekvő, vagy túl sűrű termőhajtásokat. A hajtásválogatást termő ültetvényekben 15 – 30 cm-es hajtáshosszúságnál végezzük, amikor a fürtkezdemények már felismerhetők.

A hajtásválogatást célszerű a sűrű lombozatot nevelő fajtákkal elkezdeni. A meghagyandó hajtásszám függ az ültetvény korától, erőnlététől, egészségi állapotától, fajtájától, és az alkalmazott művelés- és metszésmódtól.

Az egy négyzetméterre jutó hajtásszám rövidcsapos metszésű, kis tőkeformákon 6–10, hosszúcsapos metszésmód esetén 10–12. Huzalos támrendszernél a vékony lombfal eléréshez méterenként legfeljebb 15, erős növekedésű, sűrű lombú fajtáknál 12 hajtást hagyhatunk meg.

A csonkázás a tőke összes hajtásának a visszavágását jelenti, célja a hosszanti növekedés korlátozása. Így a tőke a termelt tápanyagait nem a további hajtásnövekedésre, hanem a termés és a vesszők jobb beérésére, tartalékok képzésére fordítja. A csonkázás elhagyása önárnyékoláshoz vezet, míg a túlzott és korán elvégzett csonkázás a hónaljhajtások túlzott megjelenésével, zsúfoltabb hajtásrendszerrel okoz növényvédelmi problémát. A csonkázás megfelelő ideje a virágzás után 20 – 30 nappal van. A virágzás előtt végzett kismértékű hajtásvisszavágás fokozza a virágok kötődését. Gyalogművelésű szőlőkben június elején csonkázunk, mintegy 80 – 100 cm magasságban. Huzalos támaszú szőlőkben július elején – közepén kezdjük, a legfelső huzalpár fölött mintegy 20 – 30 cm-re vágva a hajtásokat.

A hónaljhajtások szerepe kissé vitatott, mivel a fejlődésükhöz kezdetben sok vizet és tápanyagot használnak fel.

Később viszont a jelenlétük már kedvezőnek mondható, mivel levélzetük fotoszintetikus aktivitása a nyár végi – őszi időszakban többszörösen felülmúlja a főhajtásokét, az alsó levelek kifejlődése után jelentős mértékben hozzájárulnak a tőke szénhidráttermeléséhez.

Ugyanakkor önárnyékolásukkal kedvezőtlenné teszik a lombozat mikroklímáját, így támadási felületet nyújtanak a kórokozóknak, kártevőknek. Emiatt, ha elegendő nagyságú lombfelület áll rendelkezésre, a fürtzónában képződött hónaljhajtásokat tőből távolítsuk el. Nagy munkaerőigénye miatt a hónaljhajtások külön munkamenetben történő eltávolítására inkább csak a minőségi szőlőtermesztésben fordítanak figyelmet.

A fürtzóna lelevelezése növényvédelmi szempontból kedvező mikroklímát eredményez a fürtzónában, így csökken a szürkerothadás fellépésének a gyakorisága és mértéke, de mérsékli a lisztharmat, a peronoszpóra és a szőlőmolyok károsítását is. A kedvező mikroklímán túl a növényvédő szerek könnyebben bejutnak a fürtzónába.

Speciálisnak mondható eset a virágzáskori le­vélritkítás.

Növényvédelmi szempontból azért jelentős, mert a napon fejlődő bogyók kutikularétege jobban megvastagodik, illetve a gyenge kötődés miatt lazább fürtszerkezet jön létre. Azonkívül a kialakult erősebb, vastagabb bogyóhéj kevésbé lesz fogékony a napégésre. A fürtöket fokozatosan kell a fényhez szoktatni, és biztonsági szempontból csak a sorok keleti-északkeleti oldalán levelezzük le a tőkét a virágok, illetve fürtök körül.

Forrás: Kerti Kalendárium