0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Legyen feltétel a járványvédelem!

A disznóólat a sertésteleptől egyebek mellett a járványvédelem különbözteti meg. Egy több száz vagy több ezer sertést tartó hely is lehet „disznóól”, és 2-3 sertést is lehet megfelelő járványvédelmi státuszú telepen tartani. Ha nem tud bejutni a telepre a fertőző ágens, akkor nincs megbetegedés – leegyszerűsítve ezt jelenti a járványvédelem. Még külterjes sertéstartásban is kialakítható erre alkalmas állattartási technológia, csak akarni kell.

Nemes Imre, a Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének (MSTSZ) szakmai igazgatója mutatta be a szervezet által kidolgozott Sertéstelepi Minősítő Rendszert a Sertésegészségügyi Akadémia című webináriumon.

Gazdasági haszonállataink esetében az állattartás költség-haszon arányát – és ezáltal a realizálható jövedelmet is – alapvetően meghatározza, hogy genetikai képességeikből mennyit képesek megvalósítani az életük során.

Az eredményességet nagy mértékben befolyásolja a takarmány és az ivóvíz minősége, a környezet, a tartástechnológia, a mikroklíma, végül, de nem utolsó sorban pedig a nem fertőző és a fertőző betegségek előfordulása.

„A járványvédelem nem más, mint a termelési hely, jelen esetben a sertéstelep külső és belső környezetében előforduló, az állat egészségét, azon keresztül pedig az állat gazdaságos »működését« akadályozó fertőző betegségek bekerülésének és telepen belüli terjedésének a megakadályozása” – kezdte előadását Nemes Imre. Bővebben: járványvédelem mindazon megelőző intézkedések összessége, amelyekkel csökkenteni lehet a fertőző betegségek behurcolásának a kockázatát (külső járványvédelem), illetve telepen belüli terjedését (belső járványvédelem).

Potenciális fertőzési források és izolálásuk

A potenciális fertőzésforrások és fertőzésterjesztő utak között említette az előadó az állat-állat érintkezést, a fertőzött szaporítóanyagot (gyakran előfordul), az ember által terjesztett különböző betegségeket, zoonózisokat (pl. gümőkór). Ide sorolható a telepre látogatók cipője, ruházata, sőt, még az emberek orrváladéka vagy köpete is tartalmazhat olyan kórokozót, ami megbetegíti az állatokat.

Fertőzés forrásai lehetnek a különböző járművek és eszközök, amelyek eljutnak az állatokhoz, azután a víz, a takarmány, az emberek telepre bekerült élelmiszerei és ételmaradéka, továbbá a madarak, rágcsálók, kóbor kutyák, sőt, a trágya és a szél is.

„Ha nincs fertőző ágens, akkor megbetegedés sincs – ez a járványvédelem alapja. Ha tehát a potenciális fertőzési forrásoktól el tudjuk izolálni az állatainkat, akkor a járványvédelem elérte a célját” – hangsúlyozta Nemes Imre.

A járványvédelmi intézkedésekkel időben és térben egyaránt el kell különíteni a fertőzési forrásokat az állatoktól. Zónákat kell kialakítani a telepen, és a munkafolyamatokat – az állatok mozgását, az eszközöket, a dolgozókat – is el kell különíteni egymástól. Minden elkülönülő munkafolyamat között higiéniai kapukat kell kialakítani, egyfajta fizikai akadályt, ahol el kell végezni a kéz és a láb fertőtlenítését, illetve csak azok végrehajtása után lehet átlépni a zónák határát.

„Egy sertéstelepen az a jó gyakorlat, ha legalább három elkülönített zónát alakítunk ki” – ajánlotta a szakember.

A fekete zónában, a telepet körülvevő környezetben semmiféle korlátozás nincs. A szürke zóna fokozott kockázatú területnek számít, vagyis oda csak higiéniai kapun keresztül, megfelelő fertőtlenítés, tisztítás után lehet bejutni. A fehér zóna az állatok tartózkodási helye, ide csak az mehet be, ami nélkülözhetetlen.

„Tehát minden egyes zónából csak valamilyen higiéniai kapun keresztül lehet átjutni a következő zónába. Nagyon fontos, hogy a zónák közötti forgalmat – mind a személyforgalmat, mind az eszközök mozgatását – a minimálisra kell szorítani” – hangsúlyozta a szakember.

Sertéstelepi minősítő rendszer

Az MSTSZ 2019-ben kezdte el a Sertéstelepi Minősítő Rendszer (SMR) kidolgozását. Egy év alatt készültek el vele, de már tavaly kiigazították. Az MSTSZ azért dolgozta ki az SMR-t, hogy egy független, de a hatóság által is elfogadott auditrendszer keretében, egységesen, előre meghirdetett szempontok szerint mérhesse föl és tarthassa nyilván a sertéstelepek járványvédelmi képességét.

A dán tenyésztőszervezet által a ’70-es évek elején bevezetett rendszer alapelveit adaptálták a hazai viszonyokra.

„A sertéstelepi minősítő rendszer két részből áll: egy járványvédelmi képességet felmérő és egy járványügyi, állat-egészségügyi státuszt nyilvántartó alrendszerből” – mondta el Nemes Imre. Utóbbiban a nagy gazdasági kárt okozó, de bejelentési kötelezettség alá nem tartozó fertőző betegségeket tartják nyilván. Egyúttal kidolgozták a legfontosabb betegségek minősítési rendszerét és a mentesség fenntartásához kapcsolódó vizsgálatok módszertanát. A vizsgált betegségek közé tartozik például a dizentéria, az APP, a torzító orrgyulladás, a mikoplazma, a rühösség és a humán tetvesség.

Az SMR további célja, hogy a telepek járványvédelmi képességeit össze lehessen hasonlítani a többiekével, és információhoz lehessen jutni belőle a gazdálkodókról, például ha valaki új gazdasági kapcsolatot szeretne teremteni egy sertéstartóval. Ugyanilyen fontosnak tekintik, hogy a telepek felmérése után visszajelzést adjanak az állattartóknak a járványügyi helyzetről: mi az, amin javítaniuk kellene, és ehhez milyen intézkedéseket kell végrehajtani.

„A távolabbi jövőre nézve pedig az a célunk, hogy a sertéstelepek járványvédelme után az élőállat- és takarmányszállításra, valamint a vágóhidakra is hasonló rendszert dolgozzunk ki, és ezáltal a teljes termékpálya járványmentességét biztosítani tudjuk”

– mondta a szakember. Bejelentette, hogy A sertéstelepek jó járványvédelme című kézikönyvet már a szövetség minden tagja megkapta. A kézikönyv tartalmazza azt is, hogy hogyan auditálják a telepeket. Az audit eredményét egy informatikai rendszer segítségével elemzik, majd minősíti a telepeket és ez alapján összeállítanak egy szakmai javaslatcsomagot a gazdálkodóknak, hogy miként tudnak javítani a telep járványvédelmi képességén.

Az a telep tekinthető kiváló járványvédelmi státuszúnak, amelyik 86 százalékosnál jobb eredményt ér el a minősítési rendszerben, a 63 százalékot meghaladó telepek megfelelő járványvédelemmel rendelkeznek, viszont a 40 százalék alatti eredmény már elfogadhatatlan. Érdemes tudni, hogy a külső járványvédelemmel kapcsolatos kérdések háromszoros súllyal szerepelnek a végső minősítésben.

Az eddig elvégzett több mint 1100 audit eredményéről Nemes Imre elmondta, hogy mintegy ötven telepet már többször is auditáltak, és minden esetben az állattartó kérésére, miután végrehajtotta az ajánlásokat.

„Vannak olyan sertéstartók, akik egyáltalán nem kívánnak részt venni a folyamatban” – mondta el a szakember, hozzátéve, hogy a döntésüket elfogadják, bár az ilyen gondolkodás az egész termékpálya működését veszélyeztetheti.

Az eddigi eredmények

Eddig több mint 152 ezer koca- és közel 3 millió hízóférőhelyet auditáltak. A telepek kétharmada kritikus vagy nem megfelelő eredménnyel zárt, 30 százalékuk eredménye volt megfelelő vagy elfogadható (1. ábra). Valamivel rosszabb eredmények születtek a hagyományos tartású sertéstelepeken, de – mint Nemes Imre kiemelte; azokon is ki lehet építeni és működtetni a jó járványvédelmi gyakorlatot, erre több jó példa is van.

„Nem igaz, hogy hagyományos vagy külterjes sertéstartásban – például egy man­galicatelepen – ne lehetne megfelelő jár­vány­védelmi-állattartási technológiát kia­­lakítani.

Igenis lehet – csak akarni kell” – hang­súlyozta. Hozzátette, hogy – természe­tesen – ahogy nő a telepek mérete, az állatok száma, úgy egyre jobb a minősítésük. Szerinte ez a telepmenedzsment javulásának az eredménye (2. ábra).

Az eredményeket állatlétszámra vetítve sokkal jobb a helyzet, mint a telepek számának az arányában: Magyarországon a sertések háromnegyedét megfelelő járványvédelmi minősítésű telepen tartják (3. ábra).

A legfontosabb dolog, ami az auditokból eddig kiderült, hogy ma Magyarországon a tetemek kezelése a legnagyobb gond. Azonkívül problémás a belső járványvédelem, a személy- és a járműforgalom és az élőállat-szállítás. „Ezeken a területeken minél gyorsabban előre kellene lépnie a sertéstelepek nagy részének” – hangzott el.

Pénz és idő

A járványvédelmi helyzet javítása, fejlesztése két feltételen múlik. Először is megfelelő strukturális elemekre van szükség hozzá: kerítésvonalban elhelyezett élőállat-rakodókra, megfelelő kerítésre, zárható kapura, esetlegesen tetemégetőre. Ezek a strukturális fejlesztések pénzügyi forrást igényelnek.

„Tavaly már volt és a hírek szerint jövőre biztosan lesz – sőt lehet, hogy már idén – állami járványvédelmi támogatás ilyen fejlesztésekre” – tudtuk meg.

A járványvédelemnek azonban nemcsak strukturális, hanem menedzsment feltételei is vannak, amikhez nem annyira pénzre van szükség, hanem inkább akaratra és időre.

„Időt kell fordítani arra, hogy az állatorvos és a telepvezető vagy állattartó leüljenek, és átbeszéljék a telepen folyó munkát, és hogy a megbeszéltek alapján kialakítsák a jó gyakorlatot, amivel javítani tudnak a telep járványvédelmén”.

Az előadó felhívta rá a figyelmet, hogy 2021 augusztusában megváltozott az állami kártalanításra vonatkozó rendelet, és a változtatással már csak az élő állatok forgalmi értékének 60 százalékát kapják meg az állattartók – kivéve, ha az állattartó a hatósági előírásokon túl más intézkedéseket is tesz állománya védelme érdekében: akkor 100 százalékos kártalanításra is jogosult lehet. A szakhatóság is elismerte a Sertéstelepi Minősítő Rendszert, így az SMR-ben résztvevő sertéstartók minimum 25 százalékkal több kártalanítást kapnak.

Nemes Imre végül elmondta, hogy a GDPR rendelkezéseit figyelembe véve nyilvánossá teszik a legjobb 100-150 telep listáját, hogy követendő példaként szolgáljanak.

Fontos távlati céljuk, hogy ne csak a tagjaikról, hanem a termékpálya összes szereplőjéről rendelkezzen információkkal a szövetség. Sőt, szeretnék elérni, hogy a megfelelő járványvédelem a támogatások feltételévé váljon, és hogy csak a felelősen gondolkodó, felelős állattartást folytató sertéstartók jussanak állami támogatáshoz.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság