Nemes Imre, a Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének (MSTSZ) szakmai igazgatója mutatta be a szervezet által kidolgozott Sertéstelepi Minősítő Rendszert a Sertésegészségügyi Akadémia című webináriumon.
Gazdasági haszonállataink esetében az állattartás költség-haszon arányát – és ezáltal a realizálható jövedelmet is – alapvetően meghatározza, hogy genetikai képességeikből mennyit képesek megvalósítani az életük során.
„A járványvédelem nem más, mint a termelési hely, jelen esetben a sertéstelep külső és belső környezetében előforduló, az állat egészségét, azon keresztül pedig az állat gazdaságos »működését« akadályozó fertőző betegségek bekerülésének és telepen belüli terjedésének a megakadályozása” – kezdte előadását Nemes Imre. Bővebben: járványvédelem mindazon megelőző intézkedések összessége, amelyekkel csökkenteni lehet a fertőző betegségek behurcolásának a kockázatát (külső járványvédelem), illetve telepen belüli terjedését (belső járványvédelem).
Potenciális fertőzési források és izolálásuk
A potenciális fertőzésforrások és fertőzésterjesztő utak között említette az előadó az állat-állat érintkezést, a fertőzött szaporítóanyagot (gyakran előfordul), az ember által terjesztett különböző betegségeket, zoonózisokat (pl. gümőkór). Ide sorolható a telepre látogatók cipője, ruházata, sőt, még az emberek orrváladéka vagy köpete is tartalmazhat olyan kórokozót, ami megbetegíti az állatokat.
„Ha nincs fertőző ágens, akkor megbetegedés sincs – ez a járványvédelem alapja. Ha tehát a potenciális fertőzési forrásoktól el tudjuk izolálni az állatainkat, akkor a járványvédelem elérte a célját” – hangsúlyozta Nemes Imre.
A járványvédelmi intézkedésekkel időben és térben egyaránt el kell különíteni a fertőzési forrásokat az állatoktól. Zónákat kell kialakítani a telepen, és a munkafolyamatokat – az állatok mozgását, az eszközöket, a dolgozókat – is el kell különíteni egymástól. Minden elkülönülő munkafolyamat között higiéniai kapukat kell kialakítani, egyfajta fizikai akadályt, ahol el kell végezni a kéz és a láb fertőtlenítését, illetve csak azok végrehajtása után lehet átlépni a zónák határát.
A fekete zónában, a telepet körülvevő környezetben semmiféle korlátozás nincs. A szürke zóna fokozott kockázatú területnek számít, vagyis oda csak higiéniai kapun keresztül, megfelelő fertőtlenítés, tisztítás után lehet bejutni. A fehér zóna az állatok tartózkodási helye, ide csak az mehet be, ami nélkülözhetetlen.
„Tehát minden egyes zónából csak valamilyen higiéniai kapun keresztül lehet átjutni a következő zónába. Nagyon fontos, hogy a zónák közötti forgalmat – mind a személyforgalmat, mind az eszközök mozgatását – a minimálisra kell szorítani” – hangsúlyozta a szakember.
Sertéstelepi minősítő rendszer
Az MSTSZ 2019-ben kezdte el a Sertéstelepi Minősítő Rendszer (SMR) kidolgozását. Egy év alatt készültek el vele, de már tavaly kiigazították. Az MSTSZ azért dolgozta ki az SMR-t, hogy egy független, de a hatóság által is elfogadott auditrendszer keretében, egységesen, előre meghirdetett szempontok szerint mérhesse föl és tarthassa nyilván a sertéstelepek járványvédelmi képességét.
„A sertéstelepi minősítő rendszer két részből áll: egy járványvédelmi képességet felmérő és egy járványügyi, állat-egészségügyi státuszt nyilvántartó alrendszerből” – mondta el Nemes Imre. Utóbbiban a nagy gazdasági kárt okozó, de bejelentési kötelezettség alá nem tartozó fertőző betegségeket tartják nyilván. Egyúttal kidolgozták a legfontosabb betegségek minősítési rendszerét és a mentesség fenntartásához kapcsolódó vizsgálatok módszertanát. A vizsgált betegségek közé tartozik például a dizentéria, az APP, a torzító orrgyulladás, a mikoplazma, a rühösség és a humán tetvesség.
Az SMR további célja, hogy a telepek járványvédelmi képességeit össze lehessen hasonlítani a többiekével, és információhoz lehessen jutni belőle a gazdálkodókról, például ha valaki új gazdasági kapcsolatot szeretne teremteni egy sertéstartóval. Ugyanilyen fontosnak tekintik, hogy a telepek felmérése után visszajelzést adjanak az állattartóknak a járványügyi helyzetről: mi az, amin javítaniuk kellene, és ehhez milyen intézkedéseket kell végrehajtani.
– mondta a szakember. Bejelentette, hogy A sertéstelepek jó járványvédelme című kézikönyvet már a szövetség minden tagja megkapta. A kézikönyv tartalmazza azt is, hogy hogyan auditálják a telepeket. Az audit eredményét egy informatikai rendszer segítségével elemzik, majd minősíti a telepeket és ez alapján összeállítanak egy szakmai javaslatcsomagot a gazdálkodóknak, hogy miként tudnak javítani a telep járványvédelmi képességén.
Az a telep tekinthető kiváló járványvédelmi státuszúnak, amelyik 86 százalékosnál jobb eredményt ér el a minősítési rendszerben, a 63 százalékot meghaladó telepek megfelelő járványvédelemmel rendelkeznek, viszont a 40 százalék alatti eredmény már elfogadhatatlan. Érdemes tudni, hogy a külső járványvédelemmel kapcsolatos kérdések háromszoros súllyal szerepelnek a végső minősítésben.
„Vannak olyan sertéstartók, akik egyáltalán nem kívánnak részt venni a folyamatban” – mondta el a szakember, hozzátéve, hogy a döntésüket elfogadják, bár az ilyen gondolkodás az egész termékpálya működését veszélyeztetheti.
Az eddigi eredmények
Eddig több mint 152 ezer koca- és közel 3 millió hízóférőhelyet auditáltak. A telepek kétharmada kritikus vagy nem megfelelő eredménnyel zárt, 30 százalékuk eredménye volt megfelelő vagy elfogadható (1. ábra). Valamivel rosszabb eredmények születtek a hagyományos tartású sertéstelepeken, de – mint Nemes Imre kiemelte; azokon is ki lehet építeni és működtetni a jó járványvédelmi gyakorlatot, erre több jó példa is van.
Igenis lehet – csak akarni kell” – hangsúlyozta. Hozzátette, hogy – természetesen – ahogy nő a telepek mérete, az állatok száma, úgy egyre jobb a minősítésük. Szerinte ez a telepmenedzsment javulásának az eredménye (2. ábra).
Az eredményeket állatlétszámra vetítve sokkal jobb a helyzet, mint a telepek számának az arányában: Magyarországon a sertések háromnegyedét megfelelő járványvédelmi minősítésű telepen tartják (3. ábra).
A legfontosabb dolog, ami az auditokból eddig kiderült, hogy ma Magyarországon a tetemek kezelése a legnagyobb gond. Azonkívül problémás a belső járványvédelem, a személy- és a járműforgalom és az élőállat-szállítás. „Ezeken a területeken minél gyorsabban előre kellene lépnie a sertéstelepek nagy részének” – hangzott el.
Pénz és idő
A járványvédelmi helyzet javítása, fejlesztése két feltételen múlik. Először is megfelelő strukturális elemekre van szükség hozzá: kerítésvonalban elhelyezett élőállat-rakodókra, megfelelő kerítésre, zárható kapura, esetlegesen tetemégetőre. Ezek a strukturális fejlesztések pénzügyi forrást igényelnek.
A járványvédelemnek azonban nemcsak strukturális, hanem menedzsment feltételei is vannak, amikhez nem annyira pénzre van szükség, hanem inkább akaratra és időre.
„Időt kell fordítani arra, hogy az állatorvos és a telepvezető vagy állattartó leüljenek, és átbeszéljék a telepen folyó munkát, és hogy a megbeszéltek alapján kialakítsák a jó gyakorlatot, amivel javítani tudnak a telep járványvédelmén”.
Az előadó felhívta rá a figyelmet, hogy 2021 augusztusában megváltozott az állami kártalanításra vonatkozó rendelet, és a változtatással már csak az élő állatok forgalmi értékének 60 százalékát kapják meg az állattartók – kivéve, ha az állattartó a hatósági előírásokon túl más intézkedéseket is tesz állománya védelme érdekében: akkor 100 százalékos kártalanításra is jogosult lehet. A szakhatóság is elismerte a Sertéstelepi Minősítő Rendszert, így az SMR-ben résztvevő sertéstartók minimum 25 százalékkal több kártalanítást kapnak.
Fontos távlati céljuk, hogy ne csak a tagjaikról, hanem a termékpálya összes szereplőjéről rendelkezzen információkkal a szövetség. Sőt, szeretnék elérni, hogy a megfelelő járványvédelem a támogatások feltételévé váljon, és hogy csak a felelősen gondolkodó, felelős állattartást folytató sertéstartók jussanak állami támogatáshoz.