Back to top

Mikrobaközösségek rombolása a mezőgazdaságban - A peszticidek nem-szándékolt hatása a méhészetben

Az úgynevezett nem-antimikrobás, azaz nem a mikroorganizmusok ellen alkalmazott növényvédő szerek eddig rejtett baktérium- és/vagy gombaölő hatásával egyre többet foglalkozik a tudomány.

Rovarölő szerek, gombaölő szerek, gyomirtók tartoznak ide, amelyeket széles körben alkalmaz a mai mezőgazdaság, és amelyek károsíthatják a különféle nem-célszervezeteket, ezzel az élő környezetet. Bár az alacsony dózisok látszólag nem toxikusak a növényi szövetekre, viszont káros hatásuk az azokkal szoros kölcsönhatásban élő mikroorganizmusokra jelentős lehet. Egy idén januárban közzétett tanulmány (Daisley és mtsai) kritikai szemmel foglalja össze azokat a tudományos publikációkat, amelyek a növényélettanban fontos gyökér-mikroflórára, korszerű nevén rizoszféra-mikrobiomra, valamint a megporzó rovarok bélbaktériumaira (bél-mikrobiom) gyakorolt negatív hatásokkal foglalkoznak (1. ábra). A cikkből elsősorban a mézelő méhre vonatkozó lehetséges károkozás kérdéseit emeljük ki.

Méheink manapság folyamatosan ki vannak téve növényvédő szereknek, illetve azok krónikus hatásának, akár direkt módon az anyavegyület, akár a bomlástermékek hatásáról van szó, akár közvetve, idegrendszeri hatásként, a megváltozott viselkedésformák miatt.

Ma már vitathatatlan tény, hogy a földi élet minden egyes rendszere örökletes mikrobiológiai összetevőkkel rendelkezik, ami a helyi környezethez való alkalmazkodás elengedhetetlen feltétele, és így az élő közösségek túlélésének alapja. Legtágabb értelemben ez az „egy világ, egy egészség” (one world one health) ideológiája, ellentétben azzal az idejétmúlt felfogással, hogy a mikrovilág az élőlények önálló, független egysége lenne. Ezáltal válik nyilvánvalóvá, hogy az anyagcsere sok tekintetben a mikrobák működésétől függ, és az egyes fajok evolúciós változásában az emésztőcsatornájukban élő baktériumoknak alapvető szerepük lehetett. Találóan nevezik a bélflórát az „evolúció pórázának”.

Az utóbbi évszázad antropogén hatására utal, hogy az ember több mint 90 000 aktív szert alkalmaz a mezőgazdaságban, és ezzel legtöbbször nem szándékos, mindenesetre jelentős hatást gyakorol a környezet úgynevezett mikrobiális homeosztázisára, egyensúlyára.

A peszticidek több mint 95 százalékát növényvédő, rovarölő és gombaölő szerek alkotják, amelyeknek a mikrovilágra gyakorolt „mellékhatásait” eddig nem követték nyomon megfelelően. Így került a képbe a generációkon át tartó antibiotikum-terhelés következtében elszegényedett mikrokörnyezet, a „hiányzó mikrobák” hipotézis, vagy a fokozott fertőtlenítőszer-használat miatt kialakuló „higiénés betegség” (túlzott tisztaság) tünetcsoport, mint a baktériumok megcsappant változatosságának következménye. Bár kétségtelen, hogy az agrokémiai szerek használata az utóbbi évtizedek életminőségén világszerte javított, a globális járványokat és a nem fertőző anyagcsere-betegségek (az egyre gyakoribb irritációsbél-szindróma, a 2. típusú cukorbetegség, elhízás stb.) terjedését minden bizonnyal megkönnyítette, valamint számos rákfajta gyakorisága is ennek lehet a következménye (IARC – rákkeltő vagy azzal gyanúsítható anyagok – adatbázisában a Group 1 és 2B listán több mint 200 ilyen vegyület szerepel).

A „nem-antimikrobiális” peszticidek szabályozásának dilemmája

Engedélyezéskor a növényvédő szerek ökológiai hatását a nem-célszervezetekre általában csak a halakra, néhány vadon élő fajra és a méheknél vizsgálják (az LD50 akut toxicitás formájában), és nem foglalkoznak a mikroorganizmusokkal.

A peszticidek hogyan rombolják a gazda mikrobáit?

A cikkben megtalálható szakirodalmi adatok alapján az 1. táblázatban feltüntetjük, hogy a kémiai szerek akut vagy krónikus hatásukban (ha fel tudnak halmozódni a szervezetben) hogyan befolyásolják a nem-célszervezetek sejtbiológiai folyamatait.

Egyik példa a neonikotinoid inszekticidek, amelyek neurotoxikus hatásuk révén gátolják az ingerületátvitelt, ami különösen veszélyes a beporzó rovarokra, köztük a méhekre. Ugyanakkor az emberi szervezet és a melegvérűek idegműködését nem befolyásolják. Jellegzetesen szisztémás peszticidek, felszívódnak a növényekben, és „megkímélve a környezetet”, közvetlenül a kártevőkhöz jutnak el.

A gyökerekben és a pollenben viszont felhalmozódnak, így a gyökérzóna baktériumai és a méhek bélbaktériumai krónikus, nem-célzott méreghatásnak vannak kitéve.

Bár a pontos mechanizmus egyelőre nem ismert, egyre több tudományos bizonyíték támasztja alá a klotianidin, a nitenpiram, a tiametoxam és más neonikotinoidok romboló hatását egyes növények gyökérflórájára. A laboratóriumi kísérletek nem mindig igazolják a baktericid hatást, különösen rövid, néhány napos behatás után. Ellentmondásosnak látszik, de hosszabb távon (például négy hét), kaptárban tartott méheknél, követő vizsgálatokban lényeges változásokat lehet észlelni a bélbaktériumok és gombák populációiban.

A mikrobarombolás hatása a viselkedésre és az ellenálló képességre

Furcsa összefüggést fedeztek fel az élővilágban (beleértve az embert is) az utóbbi években. Az agynak és az emésztőrendszernek eddig ismeretlen kapcsolatára találtak rá, pontosabban a bélben élő baktériumok befolyását írták le az idegrendszerre, illetve az immunműködésre, amit bél–agy tengelynek (gut-brain axis) neveztek el. Ennek a felismerésnek a fontosságára utal, hogy a kutatók már egyenesen peszticid-neuroimmun mechanizmusról beszélnek, utalva a bélben élő mikroorganizmusokkal összefüggő peszticidtoxicitásra. A modern kutatómódszerek lehetővé teszik, hogy az emésztőcsatornában élő mikroorganizmusokat rendszertani és funkcionális alapon is meg lehessen határozni, illetve annak változását nyomon lehessen követni. Ezzel nagy lépést tehet előre a tudomány olyan összetett kórképek hátterének tisztázásában, mint a szubletális peszticidmérgezések. [Hazai kutatócsoport széles körű vizsgálatokat végzett a közelmúltban a méhek bélbaktériumainak tanulmányozására, különböző hőmérsékleti és csapadékviszonyok mellett működő méhészetekben, amely adatok felhasználhatók lesznek a további kutatásokban. Az eredmények nemzetközi publikálása folyamatban van, amiről később itthon is be fognak számolni. − B. L.]

A megporzásban részt vevő rovarokon, így a mézelő méhen jól tanulmányozható a növényvédő szerek antimikrobiális hatása a viselkedésre.

A szociális rovarok dolgozói, bár egyedi tevékenységet folytatnak, a köztük meglévő sajátos kommunikációnak nagy jelentősége van a család szükségleteihez mért munkamegosztásban, a fiasítás nevelésének folyamatos fenntartásában.

A családorientált viselkedés, a hordás és raktározás a környezetből bekerülő idegen anyagok, mérgek koncentrálódásához vezet, és a koncentráció könnyen elérheti a toxikus szintet, ami létfontosságú viselkedésformákat képesek megzavarni (tanulás, memória, eltájolás stb.) Ezért a szociális rovarok, így a méhek is a neonikotinoidok és egyéb toxikus anyagok úgynevezett bioakkumulációjára rendkívül érzékenyek.

A peszticidek és bomlástermékeik hatása az élőlények létfontos molekuláira (biotranszformáció)

Példaként említhetjük a klórpirifoszt (szerves foszforészter), ahol bomlás során oxon és piridinol metabolitok keletkeznek, amelyek pleiotrop hatásként (egy gén nem csak egy tulajdonságért felelős) fokozott inszekticid hatást mutatnak, és erős antimikrobás aktivitással rendelkeznek a bélbaktériumokra.

Az eddig csak részben feltárt élettani változásokat a következőkben lehet összefoglalni: 1. Az élőlények (növények, állatok) mikrobaközösségei eltérően reagálnak bizonyos peszticidekre. 2. A kémiai szerek által okozott mikrobiom-közvetítette változások baktériumölő anyagcseretermékeket hozhatnak létre. 3. A gazda-mikrobiom stratégiai megváltozása a peszticidhasználat kedvezőtlen mellékhatásaként jelentkezhet a mezőgazdaságban és a környezetben.

A peszticidhasználat és a baktériumrezisztencia összefüggése

Újabb vizsgálatok szerint a peszticidek ellen kialakuló rezisztenciában a mikrobiom-közösségeknek nagy szerepe van, ráadásul a baktériumrezisztencia általános terjedését is elősegítik. Egyre több bizonyíték kerül napvilágra arról, hogy a peszticidek az antibiotikumokhoz hasonlóan kémiai stresszt jelentenek a mikroorganizmusoknak, és azokat szelekcióra kényszerítik. Vagyis az élettanilag működőképes flórában jelentős változások állhatnak be amiatt, hogy a peszticidre érzékeny populáció csökken a rezisztensek előnyére. Így a méheket ért akár alacsony dózisú, enyhe, de folyamatos vegyszerterhelés lényeges változásokat okozhat az anyagcserében.

Következtetések a jövőre

  1. Az agrokémiai szerek használatának szabályozása jelenleg nem megfelelő, sürgős felülvizsgálatra szorul.
  2. A peszticidek toxicitásának meghatározására alkalmazott módszerek nem veszik figyelembe a krónikus hatásokat, a szerek kumulatív hatását a környezetre (növényekre és állatokra). Az engedélyezési folyamat során hosszú távú vizsgálatokban kell felmérni a mikroközösségek állapotát, azok változatosságát, összetételét, aktivitásának változását. Ennek tükrében kell mérlegre tenni a vegyszerhasználat kockázat, a hasznosság és az okozott kár egyenlegét.
  3. Az agrokémiai szerek bomlástermékeinek hosszú távú hatását is figyelembe kell venni, de nemcsak a növényekre, hanem az egyéb élőlényekre és azok mikrobiális közösségeire is.
  4. Mivel az antibiotikumrezisztencia világméretekben fenyeget, annak felismerése, hogy az agrokémiai szerek is hozzájárulhatnak a helyzet súlyosbodásához, rátereli a figyelmet arra, hogy nem egyedül az indokolatlan antibiotikumhasználatot terheli a felelősség.
  5. A létfontosságú beporzók világméretű pusztulása miatt a bél–agy tengely felismerése, az úgynevezett peszticid-neuroimmun kapcsolat a szociális rovarok és köztük a méhek bélbaktériumainak jelentőségére hívja fel a figyelmet.

A mézelő méh példáját is felhasználva, a szerzők végül leszögezik, hogy munkájukkal fel szeretnék hívni a figyelmet a kémiai szerek használatának azon veszélyforrásaira, amelyek számos módon rombolják a mikroökoszisztéma funkcióit. A feladat nem könnyű, mert a környezet mikrobiológiai rendszerei rendkívül bonyolultak. Szerencsére ma már rendelkezésre állnak azok a modern vizsgálati módszerek, amelyek segítségével egyre több oldalról sikerül megközelíteni a folyamatokat és hatásukat a gazdaszervezetekre. Ígéretesnek látszik az úgynevezett „gazda nélküli mikrobiom” modell, amellyel laboratóriumban lehetne tesztelni a peszticidek biztonságosságát a mikrokörnyezetre. Hazai tapasztalatok is arra mutatnak, hogy sokkal többször fordulhat elő méh­mérgezés, mint ahányszor ok-okozati összefüggést tud feltárni a hagyományos toxikológiai vizsgálat.

Reménykeltő változás, hogy az agrárminiszter módosította a növényvédelmi tevékenységről szóló rendeletet (45/2021. [XII. 1.] AM), amelynek lényege, hogy 2022. július 1-től kötelező lesz az elektronikus permetezési napló, valamint a terület növényvédelmi szakirányításáért felelős növényorvos nyilatkozata is.
A jogszabály hangsúlyozza, hogy a csávázott vetőmagok felhasználását is fel kell tüntetni.

Az összeállítás Daisley et al. „Deteriorating microbiomes in agriculture – the unintended effects of pesticides on microbial life” című cikke alapján készült (Microbiome Res Rep, 2022. jan. 6.).

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2022/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Fekete bogyók augusztusban

Kétféleképp is találkozhatunk szederrel a kertekben: a vadszeder vékony, tüskés sarjaival gyomként gyűlik meg a bajunk, termetes nemesített fajtái viszont sok finom gyümölcsöt adnak. Ez utóbbiak gondozásához adunk tanácsot.

Megvan a saját lisztharmatuk

A lisztharmatgombák nagyon gyakran okoznak betegséget a legkülönfélébb növényeken. A fertőzés viszonylag könnyen felismerhető, a védekezésnek viszont következetesnek, rendszeresnek kell lennie. Gombaölő szerekkel és egyszerű anyagokkal is megvédhetjük a növényeket.

30 finom, alacsony szénhidráttartalmú étel, amit a dietetikusok ajánlanak

Manapság az alacsony szénhidráttartalmú diéták népszerűbbek, mint valaha. Jaclyn London, dietetikus szerint fontos megjegyezni, hogy csak azért, mert egy étel szénhidrátot tartalmaz, még nem jelenti azt, hogy egészségtelen. Sőt, a szervezetünknek szüksége van a szénhidrátokra a túléléshez.

Súlyos járvány dúl Indiában: eddig százezer marha veszett oda

Eddig közel százezer szarvasmarha és bivaly hullott el Indiában bőrcsomósodáskór következtében, és több mint 2 millió állat fertőződött meg. A betegség úgy tűnik, egyelőre megállíthatatlanul terjed az országban.

Mi is pontosan a „longevity diéta”, és tényleg tovább fogunk élni tőle?

Talán hallottunk már a longevity, vagy "hosszú élet" diétáról, melynek szabályos követése hosszabb élettartamot ígér, de mi is ez pontosan, és különbözik-e egyáltalán más egészséges étrendektől?

Volt, ahol a szokásosnál háromszor több eső esett

Az aszályos nyár után a kilencedik legcsapadékosabb szeptember volt az idei 1901 óta - közölte az Országos Meteorológiai Szolgálat kedden a Facebook-oldalán.

Az energiaárak a Füvészkert növényeit is veszélybe sodorják

Óriási költségtételt jelent a növényházak, sok esetben a melegházak fűtése. Mivel a pálmaházi talajba ültetett növényeket nem lehet mozgatni, más megoldást kell találni a megmentésükre.

Műtrágyából ne keverjen AdBlue-t!

Lesz-e elég AdBlue a piacon? Hogyan kell tárolni és meddig áll el ez a fontos adalékanyag? Ha ugyanúgy karbamidból áll, mint a műtrágya, akkor miért nem lehet házilag előállítani? Érdekes AdBlue-kisokost tett közzé a minap az agrarheute.com portál három nagy mezőgépgyártó cég segítségével.

"Pizza-kert": hozzávalók egy helyről

Rendezni, csoportosítani nemcsak a házban lehet, hanem a kert, vagy annak egyes részei is kaphatnak valamilyen tematikus funkciót a díszítő cél mellett.

A kenyér útját járják végig a gyerekek a BASF oktatási segédleteivel

Szerintünk a mezőgazdaság a legfontosabb hivatás a világon – hirdeti évek óta a BASF. Az idén új kampányt indítottak, amivel a legfogékonyabb korosztály, a kisiskolások ismereteit szeretnék bővíteni a mezőgazdaságról. Első eredményeikről az Európában egyedülállóan korszerű Pano Pékségben tartott sajtótájékoztatón számoltak be.