Védjük meg a tujákat

Sok károsítója van a tujának, a gombabetegségeken kívül állati kártevők is gyengítik, ezek közül talán a legismertebb a tujaszú (Phloeosinus thujae). Jó hír, hogy a tujaszúnak van természetes ellensége, a feketenyakú szúfarkas (Pseudoclerops mutillarius), amelynek kifejlett alakja és a lárvája is rabló életmódú. A kifejlett rovar májustól augusztusig látható. Mozgékony bogár, de gyakran hosszú ideig nem mozdul, majd felrepül.

A tuján gyakran megjelenő barna foltokat, a pusztulást, a száradás jeleit a boróka-tarkadíszbogár (Lamprodila fes­tiva) okozza,

amelynek első példányát 1999-ben találták meg Magyarországon a barcsi ősborókásban. A bogár 6-10 milliméter hosszú, teste karcsú, csillogó fémzöld, kék foltokkal. A tűlevelűek csúcsán tartózkodik elsősorban, ezért elég nehéz észrevenni.

A boróka-tarkadíszbogár a Földközi-tenger mellékén honos. Feltehetőleg ottani kertészetekből származó díszfákkal hurcolták be. A 2000-es évek óta a pikkelylevelű örökzöldeken Európa több országában, Olaszországban, Németországban és Franciaországban is súlyos károkat okozott. Európában borókafajokban fejlődik, hazánkban az őshonos közönséges borókában (Juniperus communis), Horvátországban például a vörös borókában (J. oxycedrus). A bogár a legyengült tujákat támadja meg.

Lárvái rejtetten, a fák belsejében, a kéreg alatt élnek, járatokat fúrnak a növényekben. Először csak esztétikai kárt okoznak, de később elpusztítják az aszálytól legyengített fákat, mert elrágják a szállító edénynyalábokat. Teljes kifejlődése után a lárva bebábozódik, majd bogárrá alakul, ami kirágja magát a tujából, és az ovális röpnyíláson át kiröpül.

A boróka-tarkadíszbogár elleni védekezés nem egyszerű. A legeredményesebb a fertőzés időbeni megállapítása utáni azonnali beavatkozás. Permetezéssel csak rajzási időben lehet védekezni, mivel nincs olyan lárvák ellen ható szer, amely felszívódna a fás részben. A védekezést tovább nehezíti, hogy a bogarak rajzása elhúzódó, így tavasztól őszig bármikor megjelenhetnek. Nem marad más megoldás, mint a károsodott tünetes részeket eltávolítani, illetve a beteg fák mielőbbi kivágásával gátat szabni a kártevő további terjedésének.

Jó hír, hogy az Agrártudományi Ku­tatóközpont Növényvédelmi Intézet munkatársai azonosították a Smaragd tuja illatának azokat az összetevőit, amelyek magukhoz vonzzák a kártevő boró­ka-tarkadíszbogarat és a borókaszút.

A vizsgálat során a kutatók azt is igazolták, hogy a két bogárfaj egymástól eltérő illatösszetevőket is képes érzékelni.

A felfedezés lehetővé teszi, hogy a meghatározott illatanyagok felhasználásával a kártevők rajzásának jelzésére alkalmas illatcsapdákat fejlesszenek ki, így időben lehet majd védekezni a boróka-tarkadíszbogár ellen.