0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Kamatozó nehézségek a malomiparban

Mit hozott a malmosok számára a bibliai mértékű aszály és a közelben zajló háború? Vajon ezek jelentik-e a legnagyobb veszélyt és nehézséget a gabonafeldolgozók számára, vagy jöhet még valami más, ami még sötétebbé teszi a fekete levest? Lakatos Zoltánt, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatóját, a Malmosok Szövetségének tiszteletbeli elnökét kérdeztük.

„Kezdem a végével, mert már olyat is hallottam, hogy ezen az őszön nemigen vetnek a gazdák kenyérgabonát. Az én paraszti lelkületem azt mondatja velem, hogy minden körülmények között el fogjuk vetni az őszi búzát, az őszi árpát, a rozst és a tritikálét, és nekem valami azt súgja, hogy nagyobb területen kerül a földbe vetőmagjuk, mint tavaly. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy az őszi búzát és az őszi árpát jóval kevesebb veszély fenyegeti a tenyészidejükben, mint a kapásokat. Elvetjük őket ősszel, és a tél folyamán általában kapnak valamennyi csapadékot. Ha utána száraz lesz a tavasz, ezek a növények akkor is szinte „begyalogolnak” az aratásig, valami elfogadható termést adnak. Bizonyság erre 2022: a Dunától keletre hőséghónapokat éltünk meg, de olyan nem történt, hogy a búza vagy az árpa ne adott volna legalább szerény hozamot.

Ami pedig a molnárokat, a malmosokat illeti, ebben az évben kiderül, kinek milyen a szakmai hozzáértése. Most meg fog látszani, ki az igazi molnár és ki az, aki csak eldolgozgatott eddig, mert a sikerhez nem nagyon kellett megerőltetnie magát.

Ha pontos adatokat nézünk – és most végre ezeket is látjuk –, akkor kiderül, hogy 2022-ben 932 ezer hektáron arattunk búzát Magyarországon, és az országos átlag 4,2 tonna lett. Nem mondom, hogy ez valami kiugró teljesítmény, de azt igen, hogy a körülményekhez képest meg kell becsülnünk a termést.

A Dunántúlon, ahol volt eső és nem annyira dúlt az aszály, 6 tonna feletti hektáronkénti termésátlagot produkáltak a gazdák. A Dunától keletre – ebbe némileg beleértendők Fejér és Komárom-Esztergom megyék is – csupán 3,2 tonnás átlagról ad számot a statisztika. Szűkebb pátriámban, Hajdú-Bihar megyében – ahol a megyei átlag tavaly meghaladta a 7 tonnát – az őszi búza idei hozama hektáronként 3,29 tonna lett.

Az aratás kezdetén egyfajta riadalom lett úrrá a szakmán, mert úgy vettük észre, hogy a búzaszem megégett, rásült a héja.

Aztán ahogy haladtunk az aratással, kiderült, hogy a beltartalom jobb, mint feltételeztük. Igaz, hogy a korai fajták első learatott tételeinél a sikértartalom 40–45 százalékot, a fehérjetartalom 17–18 százalékot mutatott, miközben a búzaszem nedvességtartalma csupán 10 százalék lett. Ez a kényszerérett és megszorult búzára jellemző, az ilyen a molnárnak sem jó. Ha megyek, hogy „foggal minősítsem” a búzát, akkor ha egy ilyenre ráharapok, kipattan a számból. Most nem ez történt. A teljes mennyiség 20 százaléka átesett a 2,2 milliméteres rostán. Erre mondjuk mi molnárok, hogy szűkszemű lett a búza. Az ilyen csontszáraz búzának a harapás hatására ki kéne ugrania az ember foga alól, de most nem ez történt. Amikor ráharaptam a búzaszemre, ráragadt a fogamra. Tehát ebből levonhatjuk a következtetést, hogy a mostani búza eleje nem megérett, hanem rásült a héja. Készítettünk belőle próbacipót, és kiderült, hogy a korán betakarított idei búza önmagában nem nagyon alkalmas kenyérsütésre.

Lágyabb búzával kell keverni, hogy megfelelő sütőipari értéket kapjunk, amiből a pék megfelelő kenyeret és péksüteményt tud készíteni.

Az aratás előrehaladtával aztán nagyjából helyreállt a rend. A Hajdú Gabona 35 ezer tonna búzát tárol, és a nagy része jó minőségű áru. Csak egy részét vásároltuk meg, a másik részét egyelőre a raktárainkban tartjuk. Még meglátjuk, hogy mi lesz a sorsa. Azt tapasztalom a gazdák körében, hogy a mostaninál magasabb árban bíznak. Behozzák a telephelyünkre a búzájukat, és várják, hogy előbb-utóbb jobb ár alakul ki.

Mi malmosok nem nagyon bánjuk ezt a gondolkodást, mert legfeljebb 2 hónapos készletet szabad felvásárolnunk és finanszíroznunk. Idén 130–140 ezer forintos tonnánkénti felvásárlással indultak a malmok – hozzátéve, hogy rajtunk kívül senki más nem mozgott a piacon. A takarmányiparosok még nem jelentkeztek, mert a nagy takarmánygyártók az Ukrajnából behozható gabonában bíznak. Nagy készletet a Hajdú Gabona egyáltalán nem fog tartani, mindig csak annyit vásárolunk majd meg, hogy legyen 2 havi árualapunk a feldolgozáshoz.

Ebben közrejátszik, hogy ilyen felvásárlási ár mellett még egy kisebbfajta kilengés is óriási összeget vihet el a malmoktól, ami veszélybe sodorhatja az eredményességüket.

A közbeszédben kiemelt hangsúlyt kap az aszály és a mellettünk dúló háború. Mindkét dolog igaz, sajnos, de a malmok számára teljesen más dolog jelenti az igazi gondot. Az aratás kezdete óta folyamatosan emelkedik az alapkamat, amivel mi nem érthetünk egyet. Magyarországon minden létező élelmiszer 1 évben csak egyszer érik be, egyszer kell betakarítani – majd egész évben készletezni kell.

Ilyen körülmények között a 0,6 százalékos alapkamatot 10,75 százalékra emelték, amihez ha hozzávesszük a kamatmarzsot, akkor 13 százalék fölé ugrik a hitelek végső kamata. Ez egyetlen kilogramm liszt önköltségében közel 10 forintos drágulást jelent, mert tárolni kell a búzát és a lisztet, azon kívül, hogy finanszírozni is. Ez a költség nálunk kis híján ugyanannyi, mint az elektromos áram díja, márpedig az is az égbe szökött. Másfél éve 1 kilowattóráért még 23 forintot fizettünk, most meg 182 forintot kell leperkálnunk érte. Ez horribilis növekedés, kigazdálkodni szinte lehetetlen. Közben ugye megugrottak a bérek és a szállítás költsége, többszörösére drágult a gázolaj is.

Valamikor 80 forint volt 1 kilogramm liszt, most meg zsákos kiszerelésben 220 forint kilója.

Ez úgy jön ki, hogy a búza kilója 135 forint, ahhoz jön 45 forint az őrlés költségeire. A végösszeg tehát 180 forint. Ebből az alapanyagból 75 százalék fehérlisztet tudunk előállí­tani, valamint 25 százalék korpát és egyéb maradványt, aminek maximum 15 forint a kilónkénti ára. Ebből kiszámolható, hogy 1 kilogramm liszt 220 forintba kerül a malomban. Ha a kamat és az áram tovább drágul, akkor az átmegy a lisztre is, mert a malom nem tud tönkremenni, továbbhárítja a maga drágulását, és végeredményben a sütőiparnál jelentkezik a legnagyobb áremelkedés.”

Forrás: Magyar Mezőgazdaság