A felfedezést Dr. Chin Wong vezette az ANU-ról, és várhatóan az agrártudósok és a növénynemesítők segítségére lesz olyan élelmiszernövények létrehozásában, melyek jobban hasznosítják a vizet – írja a Phys.org.
A tanulmány társ-szerzője, Dr. Diego Marquez az ANU-ról elmondta, hogy az általuk feltárt folyamatnak jelentős hatása lesz a mezőgazdasági ágazatra, és olyan ellenállóbb növényeket alkothatnak a segítségével, melyek jobban elviselik az extrém időjárási eseményeket, beleértve a szárazságot is.
„A növények folyamatosan vizet veszítenek a ‘bőrük’ felszínén található pórusokon keresztül. Ugyanezek a pórusok teszik lehetővé a levelek szén-dioxid felvételét, mely kritikus a túlélésük szempontjából.” mondta Dr. Marquez.
A mechanizmus, melyet felfedeztünk, akkor aktiválódik a növényekben, amikor a környezet száraz, például egy forró nyári napon. Ez lehetővé teszi a növény számára, hogy csökkentse a vízvesztést, miközben a szén-dioxid felvétel változatlan marad.”
A kutatók úgy gondolják, hogy ez a vízmegtartó mechanizmus manipulálható, ezzel pedig a vizet jobban hasznosító élelmiszernövények nemesítéséhez biztosítanak lehetőséget.
Dr. Wong szerint az ANU kutatócsoportja egy „álombéli felfedezést” tett mind tudományos, mind mezőgazdasági szemszögből nézve.
„Az agrárium már régóta bízik abban, hogy a tudósok előállnak egy olyan lehetőséggel, amivel a vizet jobban hasznosító növényeket lehet létrehozni.” – mondta Dr. Wong.
„A növényekkel foglalkozó tudósokat már régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy miként lehetne növelni a CO2 felvételt és csökkenteni a vízveszteséget anélkül, hogy az negatívan befolyásolná a terméshozamot.”
„Ez a mechanizmus, amely képes csökkenteni a vízveszteséget a CO2-felvételre gyakorolt csekély hatás mellett, lehetőséget kínál a agráriumban dolgozó tudósok és a növénynemesítők számára, akik a vízfelhasználás hatékonyságának javítását és a szárazságtűrő növények létrehozását kutatják.”
Bár a kutatók megerősítették, hogy létezik egy olyan rendszer, amely csökkenti a vízvesztést a leveleken keresztül, azonban még mindig nem ismerik ennek a hátterét.
„A fő célunk most az, hogy azonosítsuk a növényen belüli struktúrákat, amelyek lehetővé teszik ezt a szabályozást. Úgy gondoljuk, hogy a sejtmembránokban található fehérje szerkezetű vízcsatornák, az úgynevezett akvaporinok a felelősek” – mondta Dr. Marquez.
A másik társszerző, Graham Farquhar, az ANU kiváló professzora elmondta: „Magának a mechanizmusnak a megtalálása csak egy lépés volt, egy nagy lépés, de még mindig van mit tenni, hogy ezt a felfedezést az ágazatban hasznosítani tudjuk.
Dr. Wong már 14 évvel ezelőtt utalt rá, hogy létezhet egy ilyen víztartó mechanizmus, de a kutatócsoport csak most tudta több évnyi kísérletezés után eredményeikkel is alátámasztani, hogy valóban létezik.
A kutatás a Nature Plants című folyóiratban jelent meg.