A sertéstartók régi és a mai napig megoldhatatlannak látszó problémája a választott malacok hasmenése. Mint ismert, ebben a korban állnak át a tejről szilárd takarmányra, és ezekben a napokban általában csökken a takarmányfelvételük. Két-három nap után azonban úgynevezett „túlzabálási” időszak következik, a malacok teleeszik magukat, aminek következtében a gyomruk túlterhelődik – kezdte előadását Mézes Miklós.
Ebben a korban ugyanis a malac gyomrának pH-ja még meglehetősen magas, ami nem kedvez a pepszin enzim működésének. (A pepszin körülbelül 2,8–3,2 pH-értéken aktív, afölött már nem.)
Emésztésélettan
A gyomortartalom a választás körüli időszakban elsősorban tejsavat, valamennyi illózsírsavat és elenyésző mennyiségben sósavat tartalmaz – magyarázta Mézes Miklós. Mint hozzátette, még a választást követő egy-két hétben is alacsony a malac gyomrának sósav-tartalma; a viszonylag alacsony, a pepszin megfelelő működéséhez szükséges pH csak a választást követő harmadik, negyedik hétre éri el az optimális szintet (grafikon). Ez az oka annak, hogy a fehérjék csak részben emésztődnek meg a gyomorban, és így, szinte emésztetlenül jutnak tovább a vékony-, majd a vastagbélbe.
A kevéssé megemésztett fehérje ugyanis kiváló szubsztrát e baktériumok számára. Ezek a baktériumok kétféle problémát okozhatnak, hívta fel a figyelmet az előadó. Egyrészt toxinokat termelnek, másrészt a vastagbélben nem emésztés történik, hanem bakteriális fermentációs folyamat megy végbe. A fehérjéknél maradva ez azt jelenti, hogy bakteriális bontásuk után az aminosavakból biogén aminok keletkeznek. A hisztidin aminosavból képződő hisztamin nevű biogén amin pedig lokálisan, a bélcsatorna falán gyulladásos folyamatot indít be. A vastagbél gyulladásának következtében jelentős mennyiségű víz áramlik ki a bélhámsejtekből a bél lumenébe, és emiatt alakul ki a hasmenés.
A hasmenés azonban nem ok, hanem következmény, több tényező együttes hatásának következménye. „Nem véletlen tehát a választás körüli időszakban alkalmazott antibiotikumok, antibiotikus hatású vegyületek használata” – mondta az előadó, hozzátéve, hogy ezek közül a legismertebb a cink-oxid, aminek azonban megemelt dózisban történő használata (1500–2500 ppm) az Európai Unió országaiban június 22-étől már nem engedélyezett – még állatorvosi receptre sem.
A hasmenés ugyanis súlyos probléma, mert az állat végül, a nagy mennyiségű vízvesztés miatt, kiszárad, majd elpusztul.
Kocasüldők, kocák
Emésztési probléma a tenyészkocasüldőknél, a kocáknál is előfordul. Esetükben nem maga az emésztési folyamat problémás, hiszen ebben az életkorban az emésztőenzimek már teljes hatékonysággal működnek, a bevitt táplálóanyagok ha nem is teljes mértékben, de viszonylag jó hatékonysággal megemésztődnek. A gond abból származik, hogy az ellés körüli időszakban bélsárpangás alakul ki, ennek minden következményével együtt.
A bélsárpangásnak több oka is van a szakember szerint. Az egyik a nyersrosthiány, ami az ellés körüli, leginkább az ellés előtti időszakban jelentkezik. Ha nem elegendő a nyersrost-bevitel, lassul a bélperisztaltika, különösen a vastagbél hátulsó szakaszában, a végbélben, és ennek következménye a bélsárpangás.
„A gond az, hogy nagyüzemi körülmények között ezt a nagy mennyiségű rostbevitelt nehéz biztosítani” – szinte megoldhatatlan, mondta Mézes Miklós.
Ellés után is bekövetkezhet bélsárpangás, aminek az az oka, hogy a kocák nem isznak eleget, pedig elléskor jelentős mennyiségű folyadékot veszítenek – bár, ez attól is függ, hogy mennyire zavartalanul zajlik le a folyamat. Az állat számára ugyan nem letális – mint a malacoknál –, de a részleges kiszáradás következtében a béltartalomban is kevesebb lesz a víz mennyisége, ami így beszárad. A vastagbél hátulsó szakaszában, a végbélben pangó, beszáradt bélsárban, mivel nem tud távozni (mint a malacokból a hasmenéssel), és mivel elfogy a táplálóanyag, pusztulni kezdenek a Gram negatív baktériumok. A sejtfaluk megsérül, szétesnek, és endotoxinok szabadulnak fel belőlük. Az endotoxinok egyik legismertebbje a lipopoliszacharid-A, amelyik bekerülve a béltartalomba, még ebből a hátsó bélszakaszból is képes felszívódni. Az ennek következtében kialakuló endotoxémia súlyos toxikózishoz vezet.
A probléma súlyosságát fokozza, hogy tenyészkocasüldőkről, kocákról, tehát nagy értékű tenyészállatokról van szó, amelyek felnevelése sok időbe és pénzbe került.
Táplálékallergia
Részben genetikailag meghatározott probléma a táplálékallergia. Tapasztalatok szerint míg egyes genotípusoknál súlyos gondot jelent, másoknál nem okoz problémát. Úgy tűnik, hogy a jelenleg tartott szuper szapora genotípusoknál gyakorlatilag nem fordul elő, legalábbis nem jelentkezik súlyos tünetekkel. A táplálékallergia hátterében a szója konglicinin nevű fehérjéjét feltételezik. A problémát az okozza, hogy míg a klasszikus szójakezelési eljárásokkal (tószterezés) például a tripszininhibitorok eliminálhatók, a konglicinin mennyisége maximum csökkenthető. A takarmánnyal bekerülő konglicinin a bélhámsejtek szintjén hiperimmun-, túlérzékenységi reakciót vált ki. A következménye megint csak a bélgyulladás, majd hasmenés.
A betegség ugyanis részben genetikailag meghatározott, és nem csak a szója, nem csak a konglicinin válthatja ki. Sertéseknél, az új fajtáknál egyre ritkábban fordul elő, ami annak is köszönhető, hogy egyre alacsonyabb konglicinintartalmú szójaváltozatokkal jönnek ki a növénynemesítők, így a probléma erőteljesen visszaszorulóban van.
(Tudósításunkat folytatjuk, abban a mikotoxinok gazdasági veszteséget okozó hatásait ismertetjük Mézes Miklós előadása alapján. A szerk.)