Az eredményekből arra következtetnek a kutatók, hogy a talaj nitrogénciklusában egy korábban nem ismert kapcsolat található, amelyben a giliszták, aktivitásuk által, gyorsan gazdagítják a talajt és a növényeket a nyálkahártyájukban kiválasztott nitrogén révén. A talajban élő állatok, például a giliszták szerepét a tápanyag-ciklusban hagyományosan előnyösnek, de közvetettnek, lassúnak és kumulatívnak tekinteték eddig. Kísérletek azonban azt mutatják, hogy a nitrogén és a szén mozgása az élő talajállatokból a növényekbe rendkívül gyors lehet.
Laboratóriumi és szántóföldi körülmények között a kutatócsoport stabil izotóp módszerrel nyomon követte a földigilisztákból a talajba, a búzanövényekben és a levéltetvekbe történő tápanyagátvitelt.
Azt tapasztalták, hogy a földigilisztákból származó nitrogént a levéltetvekben laboratóriumi körülmények között mindössze két óra, szabadföldi körülmények között 24 óra elteltével jelent meg.
A kutatókat meglepte, hogy a gilisztákból származó nitrogén milyen gyorsan mozog a talajon, a gyökereken át a növényekbe és a növényi nedvvel táplálkozó rovarokba.
A kutatás eredményeként kijelenthető, hogy a giliszták valószínűleg közvetlenül szállítják a nitrogént a növényeknek és pontosan akkor teszik ezt, amikor a növényeknek a legnagyobb szükségük van rá, mert mind a giliszta tevékenysége, mind a termésnövekedés szinkronban van a környezeti tényezőkkel, főleg a hőmérséklettel és a nedvességgel.
A giliszta nem tud minden ásványi és szerves trágyát felváltani, de természetes tápanyag-utánpótlásként való teljes felhasználásuk részben ellensúlyozhatja a műtrágyák használatát és költségeit.