0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. május 29.

Nem ott és nem akkor van víz, mint ahol igénylik

Az öntözésfejlesztést akadályozza, hogy időben, térben, mennyiségben és minőségben nincs elég felhasználható vízkészlet Magyarországon, a másik gátló tényező pedig a birtokszerkezet, derült ki a debreceni Farmer-Expón rendezett Hortico tanácskozáson. Ráadásul ott van kevesebb víz, ahol nagyobb szükség lenne rá: a gyümölcstermesztésünk nagyobbik hányadának otthont adó Alföldön feleannyi felszín alatti vízkészlet sincs, mint a Dunántúlon.

Sokkal bonyolultabb a vízgazdálkodás, mint azt mezőgazdasági termelőként gondolnánk, mondta a konferencia bevezetőjében a szervező FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke, Apáti Ferenc. Nincs mindig és mindenhol elég víz, ezért olyan nehéz az engedélyezés.

Magyarországon a 13. és 18. század közt uralkodó kis jégkorszak idején alakult ki az a medencére jellemző vízjárta vidék, aminek a lecsapolásával a 19. században több mint megkétszerezték a szántóterületeket a gyepek és vizes területek rovására, mondta előadásában Tamás János, a Debreceni Egyetem Víz- és Környezetgazdálkodási Intézetének vezetője.

Hazánkba külföldről érkezik 112 köbkilométer víz és 117 köbkilométer távozik.

A lehullott csapadékból 56 köbkilométer víz származik, a párolgással pedig 49 köbkilométer jut a levegőbe. Talajaink 38 köbkilométer vizet képesek befogadni, és a növények vízhiánya 17 köbkilométerre becsülhető.

A Dunán, a Dráván és a Tiszán másodpercenként 940 köbméter víz érkezik hozzánk, az Alföld vízforrását azonban a belvizek adják. Felszín alatti vízkészletünk 2400 millió köbméter, abból 540 millió található az Alföldön, a többi a Dunántúlon.

Sokan nem értik, miért nem lehet használni a felszíni vizeket, amikor láthatóan ott vannak a folyókban, csatornákban, tavakban. A választ az ökológiai vízellátásban kell keresnünk, ami azt jelenti, hogy

a vízhez kötődő élőlények számára is hagyni kell ebből az éltető elemből,

mégpedig az augusztusi 80%-os tartósságú vízmennyiséget figyelembe véve az adott víztesten. A vízellátási sorban pedig az öntözés csak a lakosság, a gyógyászat, az állatok ellátása után következik.

Hazánkban egy évben lehet belvíz és árvíz vagy belvíz és aszály is, és ez utóbbi alighanem gyakoribbá válik a klímaváltozás hatására, mondta Tamás János. Csatornák pedig ott vannak, ahol valaha vízelvezetésre volt szükség, így ezeknek a csatornáknak a felújítása lenne a leghatékonyabb módja az öntözés fejlesztésének.

Azt is figyelembe kell venni, hogy csak a legjobb termőterületeket és legértékesebb kultúrákat érdemes öntözni.

Jelenleg az öntözésre engedélyezett vízkészlet átlagos kihasználtsága 59, az öntözésre berendezett területé pedig 43%-os, vannak tehát tartalékok még most is.

Minden igény nem elégíthető ki, a tervezés során vízgyűjtő szintű, időben és térben dinamikus vízgazdálkodásra kell törekedni. Stratégiailag az autópályákhoz hasonlóan kell kezelni a vízgazdálkodást, hiszen a hatalmas munkával járó csatornaépítések, amivel a tervek szerint összekötnek egyes víztesteket, igen hosszú idő alatt térülnek meg. Ilyen tervek készültek a Duna–Tisza homokhátság vagy a Nyírség-Hajdúság öntözésére.

A kertészet és az öntözés közé egyenlőségjelet kell tenni,

szögezte le Ligetvári Ferenc, az Országos Vízgazdálkodási Tanács alelnöke. Hatalmas jelentőségű az öntözés, amint az a hazai arányokból is látszik: mezőgazdasági területeink 2%-át öntözzük, és onnan származik a termelési érték ötöde, valamint ott alkalmazzák a foglalkoztatottak háromnegyedét. Hosszú távon nem jut mindenkinek öntözővíz, 1-1,2 millió hektárt tudnánk berendezni öntözésre, és ennek a területnek a gazdaságos művelését kell kitalálnunk. Nagy értékű kultúráknál van létjogosultsága a vízpótlásnak.

Hasznos lenne a szürke víznek nevezett szennyvíz újrahasznosítását is megoldani valahogy, hiszen műtrágyaáron számolva 140 milliárd forint értékű nitrogén és foszfor van a kommunális szennyvízben.

Öntözéssel növelni lehet a terméshozamot, javítani a termésbiztonságot, befolyásolni a minőséget és mérsékelni a gazdálkodás kockázatát. Akkor kell vizet adni a növényeknek, amikor a fejlődési állapotuk a leginkább igényli, ugyanakkor idényen kívül is szükség lehet öntözésre a talaj vízkészletének feltöltésére.

Becsákné Tornay Enikő, az Agrár-közgazdasági Intézet Nkft. Környezetkutatási osztályának vezetője szerint

legkönnyebben a meglévő öntözőrendszerek hatásterületén gazdálkodókat lehetne bevonni az öntözésfejlesztésbe.

Az utóbbi években bejelentett aszálykárok ugyanis ilyen területeket is érintettek. Tavaly 11 ezer gazdálkodó 360 ezer hektáron jelentett aszálykárt, amire 8,9 milliárd forint kárenyhítési kifizetés történt. Az idén minden eddiginél nagyobb lesz a kár.

Az AKI és a FruitVeB Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és Makó térségében, egy-egy kiemelkedő gyümölcs-, illetve zöldségtermesztő körzetben mérte fel igen részletesen a gazdálkodók öntözéssel kapcsolatos véleményét és tapasztalatait. A szabolcsi gyümölcsösök esetében 20 ezer hektáron nincs lehetőség öntözésre, 8 ezer hektár öntözhető, de csak 5 ezer hektáron pótolják is a vizet, zömmel felszín alatti vízkészletből. Mindössze 2% a felszíni vízből történő öntözés aránya. A makói járásban éppen fordítva, 98%-ban felszíni vízből öntöznek, ott a másod- és harmadrendű csatornák állapota akadályozza a vízhez jutást. Ezen öntözési közösségek alakításával lehetne változtatni, de azt az elaprózott birtokszerkezet nehezíti.

Részletes tudósításunkat a Kertészet és Szőlészetben olvashatják.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu