0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Háború, gazdálkodás, konjunktúra

Egyre több gazdasági szereplő és politikus felismeri, hogy az élelmiszer stratégiai árucikk, ami háborúban még egyértelműbbé válik: a háborúval járó sok bizonytalanság felerősíti a konjunkturális hatásokat.

– Korábban valamennyien úgy véltük, hogy az 1 millió lakosú Kárpátalja mezőgazdasága a több tízmilliós népességű Ukrajnában sohasem válhat meghatározó tényezővé az országos piacon. De a mostani rendkívüli körülmények közepette néhány mezőgazdasági termék esetében mégiscsak sikerült túllépni a regionális szintet – állítja Knobloch Sándor kereskedő, aki több élelmiszerboltot üzemeltet Beregszászon.

– A kínálkozó lehetőséget sok helyi termelő felismerte, és ők bizony nagyon jól jártak.

Ritkán fordul elő, hogy az itt termett hónapos retek vagy újburgonya egészen Kijevig eljusson, hogy az ottani jó áron tudják értékesíteni. Hagyományosan az ország déli megyéi látják el primőrökkel az ukrán fővárost. De a harcok következtében az onnan eredő ellátási láncok megszakadtak, és a hiányt erről az oldalról, tehát nyugat felől pótolták. Hellyel-közzel még ma, a háború hetedik hónapjában is így van ez. Hogy mit eredményez a déli szállítási útvonalak beszűkülése? A túltermelés miatt a paradicsom mostanság harmad-negyedannyiba kerül Odessza megyében, mint a mi vidékünkön, állítják az ottani kollégák.

Találkozó a gazdákkal

A búzaösszeöntés után gazdafórumot tartottak Kárpátalja legnagyobb magyar lélekszámú községében, Nagydobronyban. A fórumon Jakab István ismertette a kárpátaljai gazdákkal, hogy milyen intézkedéseket hozott és tervez még a magyar kormány a több mint egy évszázada nem tapasztalt aszálykár enyhítésére. A Magosz elnökeként arról is szólt, hogy az Ukrajnában zajló háború következményeként jelentősen átrendeződik világpiac, amire mindenkinek fel kell készülnie.

„Öntözni nem elég: átgondolt és hatékony vízgazdálkodást kell folytatni. Ehhez a kárpáti régió vízügyi szakembereinek az eddiginél szorosabban együtt kellene működnie, hangzott el a tanácskozáson. Javaslatként felmerült, hogy a vízmegtartás hatékony helyi módszereinek a megismerésére mihamarabb fórumot kell szervezni Kárpátalján, magyarországi szakemberek részvételével. A jelenlevő gazdák megköszönték a tavasszal az anyaországból kapott vetőmag- és műtrágyát.

Jakab István és kísérete a nap folyamán megtekintette Baksa András csongori és Horváth Attila verbőci gazdák fóliagazdaságát. A verbőci határbejáráskor megállapíthatták, hogy a Magyarországról kapott támogatás részeként érkezett kukorica hibridek az aszály ellenére is normálisan fejlődnek, és jelen állás szerint elfogadható termésre van kilátás.

A sok-sok bizonytalansági tényező közepette korántsem volt mindenki számára világos, hogy végül is jelentősen megnövekszik a különböző zöldségfélék iránti érdeklődés – és hogy fizetőképes kereslet is lesz rájuk.

– Csak emlékeztetnék rá, hogy február végén, a háború kitörésekor nálunk már jelentősen előrehaladt a munka a palántanevelő fóliaházakban

– magyarázza Tihor Sárközy Mónika falugazdász, aki az ugocsai Tiszahát gazdáinak munkáját segíti. – Akkor sokukban felmerült a kérdés, hogy folytassák-e egyáltalán a palánták nevelését, előkészítsék-e a fóliaházakban az ültetést, vagy inkább hagyják abba az egészet. Olyan körülmények között kellett döntést hozni, amikor a családfők többsége – az ismert okok miatt – már nem tartózkodott idehaza, a termelés folytatásához pedig igen jelentős befektetésre és sok élő munkára volt szükség. A kárpátaljai magyarok élni akarását és helyzetfelismerő képességét bizonyítja, hogy legtöbbjük a termelés folytatása mellett döntött, és az idő őket igazolta.

Hogyan is alakultak vidékünkön a zöldségárak? Mind a fóliás, mind a szabadföldi zöldségtermesztők a vártnál drágábban tudták értékesíteni terményeiket. Más években az uborka és a paradicsom esetében a nyár vége felé dömpingidőszak jön.

Nálunk ez legfőképpen azt jelenti, hogy két-három héten át kénytelenek vagyunk önköltségi ár alatt értékesíteni a zöldségféléket.

Csakhogy idén erre nem került sor, úgyhogy a hajtatással foglalkozók most intenzíven készülnek az őszi második fordulóra. Sőt! Magam is elcsodálkoztam rajta, hogy a körzetemben milyen nagy erővel telepítik a szamócát, pedig az csak jövőre, és akkor is május végén, július elején hozza az első termést.

Egy kenyéren, sorsközösségben

Talán soha nem volt annyira szükség a gazdák szolidaritására az elesettek iránt, mint ezekben az emberpróbáló háborús időkben. Kárpátalján sok egyedülálló idős ember rászorul, és egyre többen érkeznek vidékünkre a harcok elől. Félő, hogy a számuk tovább növekszik. Ugyanakkor – Ady szavaival élve – az élet él és élni akar. A világjárvány miatti két éves kihagyás után iskoláinkban visszatérnek a jelenléti oktatásra, és a tanulók étkeztetéséhez jelentős mennyiségű élelmiszer-alapanyagot fel kell halmozni. Feladat tehát van bőven, hangzott el a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem adománygyűjtő program Nagydobronyban tartott regionális búzaösszeöntő ünnepségén.

Ahol szükség, ott legközelebb a segítség, emlékeztetett rá Őrhidi László, a kárpátaljai adománygyűjtési akciót koordináló Pro Agricultura Carpatika alapítvány elnöke. Mint beszámolt róla, a nehéz, háborús körülmények és az óriási aszálykárok ellenére idén minden eddiginél több gazda vett részt a kezdeményezésben, és ennek köszönhetően rekordmennyiségű gabonát juttathattak el a gyűjtőpontokra: 1317 kárpátaljai gazda több mint 114 tonnát adott össze. Az adomány állam által nem támogatott egyházi intézményekbe, líceumokba, gyermekotthonokba és ingyenkonyhát működtető diakóniai központokba kerül, és a lehetőségek függvényében menekülteket ellátó szervezeteknek is juttatnak belőle.

„Mostanság valami mindig hiányzik az életünkből, a földművesekéből is. Hol inputanyagok, hol a traktorok működéséhez szükséges gázolaj – legfőképpen pedig a vontatók nyergében ülő gazda. Szerencsére az összefogás, egymás segítésének az igénye mindinkább jelen van, mint ahogy magunkon érezzük az anyaország kitüntető figyelmét” – fogalmazott Nagy Ferenc, a nagydobronyi kistérség polgármestere.

Nagy Béla, a Magyarok Kenyere Alapítvány kuratóriumának kárpátaljai tagja az ünnepség résztvevőihez intézett levelében úgy fogalmazott: „A kárpátaljai magyarság nemzetrészként való megmaradásának csak akkor van esélye, ha továbbra is működtetni tudjuk magyarságintézményeinket, köztük egyházi fenntartású líceumainkat, gyermekotthonainkat, emellett felvállaljuk azoknak az idős embereknek a támogatását, akik a háború kitörésekor az ismert okok miatt nagyhirtelen támasz nélkül maradtak.”

„Hiába rendelkezik Ukrajna Európa legtermékenyebb szántóföldjeivel, ha jelentős részük most parlagon hever. Nagyon fontos, hogy a kárpátaljai gazdák ne adják fel, hogy legalább családjuk és szűkebb környezetük ellátása biztosítva legyen” – hangsúlyozta Sin József, a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezetének elnöke.

„A néhány öntudatos magyar gazda által tizenkét évvel ezelőtt elindított, a nemzeti összetartozást erősítő jótékonysági akció mára a magyar glóbusz legnagyobb karitatív mozgalmává nőtte ki magát, hisz ebből a feladatból már a diaszpórában élők is jelentős részt vállalnak fel –mondta beszédében Jakab István, az országgyűlés alelnöke, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének (Magosz) elnöke. – Ide, Kárpátaljára pedig azért jöttünk, hogy elhozzuk valamennyiük üzenetét: a bajban nem maradtatok egyedül, továbbra is számíthatunk egymásra. A Kárpát-medencei gazdák ebben az évben is jelesre vizsgáztak összetartozásból és felelősségvállalásból. Mind többen ismerik fel, hogy a szükség nem ismer határokat. Mi egy kenyéren vagyunk.”

Jakab István emlékeztetett rá, hogy az anyaországiak nem csupán vetőmaggal és műtrágyával segítik itteni sorstársaikat, hanem megosztják velük azokat az ismereteket, amelyek nélkül nem létezik modern és hatékonyan működő mezőgazdaság. A Kárpát-medence különböző vidékein tevékenykedő gazdák és gazdaszervezetek közös erőfeszítéseinknek köszönhetően az utóbbi években sikerült új kapcsolatokat kialakítani, ami jelentősen hozzájárul az egységes Kárpát-medencei gazdasági tér létrejöttéhez.

Az elnök megajándékozta a helybélieket a hajdúnánási országos búzaösszeöntő ünnepségen összeöntött búzából sütött Magyarok Kenyerével.

– Az eddigi mérleg tehát pozitív. Ön szerint kik a háborús konjunktúra legnagyobb nyertesei?

– Mielőtt erre válaszolnék, tisztázzuk, hogy a termelőink tisztességes, kemény munkával, a szokottnál is nagyobb kockázattal értek el bevételt. Ne feledjük, hogy a háború következtében a termeléshez szükséges anyagok többsége jelentősen drágult, ezért a tiszta hasznuk aligha túl nagy. Mindezt figyelembe véve azt mondanám, hogy idén a helyi dinnyetermesztőknek állt leginkább a zászló, hisz más években az ország déli megyéiből kamionszámra behozott tételek jelentősen csökkentették a gyümölcs árát. Most ugyan nem olcsó a dinnye, viszont biztosak lehetünk benne, hogy friss gyümölcs kerül a család asztalára.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság