Az elmúlt időszak változékonyabb időjárása kissé emelte a talajok nedvességtartalmát, valamint a levegő relatív páratartalmát. Mindez a kártevők és betegségek támadásának erősödését is elősegítette. Mind több gyümölcsféle és a szőlő érése is felgyorsult, így már csak későn érő fajták esetében van hatékony védekezési lehetőség, másutt csak néhánynapos élelmezés-egészségügyi várakozási idejű készítmények használatára van lehetőség.
Néhány őszi érésű alma és körte betakarítása megkezdődött. Ezeknél a fajtáknál, de a későiekben is
erősödött a moníliás gyümölcsfertőzés, elsősorban a molykártevők intenzív károsítása, valamint a nagy tömegben támadó darazsak és hangyák okozta sebek miatt.
A megrágott gyümölcsök lehullnak, vagy már a fán megfertőződnek gyümölcsmoníliával. A jelenlegi magasabb relatív páratartalom mellett rövid időn belül kialakulnak a kórokozóra jellemző penészpárnák a termés felületén. Az almamoly és a keleti gyümölcsmoly kis megtorpanás után ismét intenzíven rajzik. Az alma mellett az utóbbi kártevő ugyanilyen mértékben fertőzi az őszibarackot, valamint a birset is, az almamoly pedig a dió termését.
Erős a szilva gyümölcshullása, az érőfélben levő gyümölcs az esőktől felrepedt, a monília erősen fertőzi, a sebzett gyümölcs a fán vagy alatta erjedésnek indul.
Az erjedt gyümölcsön nagy tömegben repked a muslica. A szilván és a többi csonthéjason erősödik a sztigminás és blumeriellás levélbetegség, de a kevésbé kezelt fákon megfigyelhető a szilvalevelek vörösfoltossága is. Ismét rajzik a barackmoly, mely az őszibarack termését és a hajtásvégeket egyaránt károsítja.
A csapadék hatására ismét erősödött a nyugati dióburok-fúrólégy rajzása, a korábban fertőződött termésen már látszódik a kártevő okozta burokfeketedés, de csak a burok megbontásával győződhetünk meg egyértelműen a fertőzésről. A késői fajták esetében még van lehetőség a védekezésre, mert a korábbi évek tapasztalatai alapján a légyrajzás október elejéig is eltart.
A korai szőlőfajták szürete mellett a hónaljhajtásokon
egyre több a peronoszpóra jelenlétére utaló olajfolt,
míg az idősebb leveleken mozaikos fertőzés alakult ki. A vékony bogyóhéjú fajták fürtjein veszélyeztet a szürkerothadás, különösen a nagymérvű darázskártétel miatt. Védekezni már csak a késői érésű ültetvényekben van lehetőség. A lisztharmat az érzékeny fajtákban főként a lombon terjed, itt az áttelelő szaporítóképletek lassú felszaporodása figyelhető meg. Ennek a folyamatnak kedvez a párásabb mikroklíma, míg a csapadék kevésbé. Az érzékeny Nero fajtán erősödött a foltosszárnyú muslica közvetlen kártétele.
Részletes növényvédelmi előrejelzést olvashatnak a www.magyarnovenyorvos.hu honlapon.
