A hivatalos vélemények szerint a pumi a puli és a XVII-XVIII. században Magyarországra került, merinó juhokat terelő német és francia terrier típusú kutyák kereszteződésének eredménye. Erre a keveredésre utal a pumi felálló, előrebicsakló füle, esetenként emiatt nevezték a pumit magyar terriernek is. A hódmezővásárhelyi kiállításon sokan érdeklődtek a magyar kutyafajták bemutatója iránt, ahol a pumit Szabóné Szerencsés Erzsébet mutatta be:
Első ismert tenyésztője gróf Tessedik Sámuel volt. Külön fajtaként 1920 óta tartjuk nyilván; nemzetközi standartját 2000-ben rögzítették.
A fajta legjellemzőbb sajátossága, bélyege a kíváncsiságot sugalló, felálló, enyhén előrebicsakló fültartás. A pumi közepes méretű kutya, melyet göndörödő, tincsesedő szőr borít. Célszerű fésülni, esetenként nyírni, de mivel a szőrét nem hullatja, lakásban is nyugodtan tarthatjuk. A kölykök általában fekete színben születnek, csak hetekkel, hónapokkal később jelennek meg a világosabb színváltozatok jelei, de sok pumi felnőttként is fekete marad. A terelésre könnyű tanítani, ez náluk ösztönös viselkedés. Mivel gyors, érdeklődő és figyelmes, sok mindenre tanítható, például kiváló agility versenyző válhat belőle egy hasonlóan fürge gazdi mellett.
A II. világháború erősen megtizedelte ezt a fajtánkat is, csak az 1960-as években kezdődött meg a fajta újjáélesztése. 1990-ig az alig ismert kutyák közé tartozott nálunk, viszont a skandináv országokban – elsősorban Svédországban és Finnországban – már akkor igen népszerű volt.
A pumi fajta származásának közkeletű magyarázatában akadnak kételkedők. A korábbi Nagy-Magyarországon sok tekintetben eltérő tájegység létezett. Azt gondoljuk, hogy Erdélyben, a Felvidéken, a Kisalföldön, a Dunántúli-dombságon, a Délvidéken, az Alföld síkján mindenütt egyetlen típusú terelőkutyát használtak őseink? Ha a honfoglalók tényleg csak a pulit hozták magukkal, volt rá 1000 évünk, hogy a különböző földrajzi adottságú területeken más-más fajtatípusokat alakítsunk ki. Nem biztos tehát, hogy csak a merinó juhokhoz kapcsolt magyarázat lehetséges. Még magára a fajra vonatkozó elnevezésünkből is kettő van: az egyik a kutya, a másik az eb. A vitát félre téve, számunkra egyetlen dolog a fontos, hogy három remek, de egymástól jól megkülönböztethető terelőkutya-fajtánk van, a puli, a pumi és a mudi. Ezeket már egy évszázada külön fajtaként vezetett törzskönyvek tanúsítják. Sőt, alakulóban van egy negyedik terelőkutya-fajta is, a SINKA, amely még nem elfogadott és nem is törzskönyvezik, de létezik, s a hortobágyi pásztorok nagy becsben tartják. WK |
A bemutatót követően a kennelben 4 szukát és 4 kant tartó Serteperti pumitenyészet tulajdonosával, Kassai Gabriellával beszélgettünk.
Hogyan került kapcsolatba a fajtával?
– Tyúkokat tartottam, az ólba való beterelésükhöz pedig szükségem volt egy segítőre. Természetesen csak magyar kutyafajta jöhetett szóba. Erre alkalmas lett volna a puli is, de annak komolyabb gondozást igényel a bundája, amihez nem értek, így a pumira esett a választásom.
A pumi szőrével kevesebbet kell törődni?
– Igen, de elhanyagolni sem lehet. Fésülni kell, mert a pulihoz hasonlóan, nekik sem hullik a szőrük, az elhalt szálakat a gazdinak kell kifésülni a többi közül, különben nemezesedne. Esetenként nyírni is lehet őket, de ezért nem kell kutyakozmetikushoz hordanunk, ha van egy kis kézügyességünk. Ha nem nyírnánk, 7-8 cm hosszúra tudna megnőni rajtuk a szőr. Fürdetni csak nagyon ritkán szoktuk, évente egyszer, legföljebb kétszer, mivel a puminak öntisztuló a szőre, ami azt jelenti, hogy a por és a sár kipereg belőle. Legfeljebb egy fémfogú kefével átkeféljük száradás után.
Mik a pumi jellemzői?
– A leggyakoribb a szürke szín, aminek minden változata előfordul. De találunk fekete, fehér, elvétve fakó színváltozatot is, ami a nagyon világos színt jelenti.
A pumi ismertetőjegye a füle, amely általában legkésőbb a kutya egyéves koráig felveszi jellegzetesen előrebicsakló formáját. És persze a farka, amelyet karikába hajlít vissza a hátára, ellentétben a pulival, amelynek a hátán fekszik a farka.
Mire készüljön föl egy leendő pumi tulajdonos?
– A pumi mindenkinek ajánlható, akár lakásban él az illető, akár kertes házban, vagy tanyán. A puminak egy kívánsága van, hogy a gazda közelében lehessen. Neki egyedül ez a fontos, ha bent vagyunk, úgy is jó, ha kimegyünk, hadd jöjjön velünk. Amire nagyon oda kell figyelni az a következetes nevelés. A pumi nagyon okos, intelligens, s mint ilyen, könnyen elkanászodhat. A pumi a közepes testű kutyákra jellemzően, átlagosan 13-15 éves koráig él.
Hogy értsük a következetességet?
Mire tanítsuk?
– Amire nekünk szükségünk van, vagy amit el akarunk várni tőle. Tanítsuk meg a helyben maradásra, hogy nyitott kapun nem szaladhat ki, csak velünk jöhet ki az utcára! Szoktatni kell emberekhez, sétákhoz, pórázhoz!
Milyen egészségügyi kérdések merülhetnek föl a fajta esetében?
– A pumi egészséges fajta, nincsenek jellemző betegségei. Persze a kötelező oltásokat meg kell kapnia, és ha tenyészteni is szeretnénk, akkor vannak kötelező szűrővizsgálatok. Összességében egy egészséges, könnyen tartható kutya.
A pumi hivatalos fajtaleírása (kivonat)Az FCI standard közzétételének ideje: 2000. IV. 6. Felhasználása: Terelő pásztorterrier. Kiválóan alkalmas a nagyobb állatok terelésére is. Jó szimatú. Dúvad és rágcsáló irtására igen bevált. Házőrzésre – jelzőkutyaként – kiválóan alkalmas. A luxustartást is jól bírja. Nagy mozgásigényű, kitűnő kísérő- és sportkutya. Általános megjelenés: Középnagy testű, nagyon élénk vérmérsékletű, bohókás megjelenésű, terrier jellegű pásztorkutya. A terrier jelleget leghatározottabban feje mutatja: arcorri része megnyúlt, füle felálló, melynek felső egyharmada előrebicsaklik. Törzse és a végtagok oldalról négyzetes formát mutatnak. Nyaktartása a közepesnél magasabb, állandóan figyelő jellegű. Szőrzete középhosszú, göndör vagy hullámos, tincsekbe rendeződő. Több színben előfordul, de mindig egyöntetű kell legyen. Viselkedés és jellem (wesen): Nyughatatlan vérmérsékletű, nagy munkakedvvel megáldott, rendkívül élénk terelőeb. Vakmerően bátor, az idegenekkel szemben bizalmatlan. Értelmessége, élénksége, véleményalkotó és -nyilvánító képessége, rámenős természete miatt mindig és mindenhol magára vonja a figyelmet. Elég hangos fajta. Egész megjelenése tettrekészséget és temperamentumot sugároz. Állása, figyelő helyzete mindig tevékenykedő testtartást mutat. Félénkség vagy flegma viselkedés fajtaidegen tulajdonság. Szőrzet: A szőre tincseket képező göndör vagy hullámos, sohasem sima és zsinóros. Átlagban 4-7 cm hosszú, kisebb-nagyobb tincsekbe rendeződő, rugalmas, bozontos és sűrű. Erőteljes, de nem durva, szálkás jellegű felszőrökből és puha aljszőrökből tevődik össze. A füleken dús, szerteálló, szálkás koronaszőr van. A szem és az arcorri rész szabadon kivehető. Marmagasság: kanok: 41-47 cm, ideális nagyság: 43-45 cm; szukák: 38-44 cm, ideális nagyság: 40-42 cm. Testsúly: kanok: 10-15 kg, ideális testsúly: 12-13 kg; szukák: 8-13 kg, ideális testsúly: 10-11 kg. |
Mekkora a mozgásigénye?
– Szeret mozogni, futkározni, de ezt könnyűszerrel megoldhatjuk akár egy rendes sétával. Lehet vele kerékpározni is, bírja.
Hogy jellemezné a pumi viselkedését?
– Elsőre a pumi bizalmatlan az idegenekkel szemben, de rövidesen megbarátkozik, ha az ember is úgy áll hozzá. A családtagokhoz pedig nagyon ragaszkodik. (Riportunk során egy pillanatra sem vette le a kutyus a szemét a gazdájáról. – a szerk.) Persze ez így természetes, hiszen én vagyok neki az Isten!
Windhager Károly