A huszárruha komoly védőfelszerelés, tetőtől talpig védte viselőjét. A csákó gombja, díszítése arra szolgált, hogy fejvágáskor a penge lecsússzon róla, ahogy a ruházat anyaga, az erős posztó, és összes díszítése is kettős céllal került a dolmányra. mentére…
A huszárok ugyanis jobb kézben fogták a kardot, balba a kantárszárat, tehát jól jött a védtelen karnak a pajzs.
A dolmány zsinórozása is arra szolgált, hogy arról lecsússzon az ellenség kardja – ezért az alapanyagul szolgáló zsinór szálai közé sokszor került egy-két vékony fémszál is. A has lágy részeit pedig még egy – ugyancsak erős zsinórokból összeállított kösöntyű, vagyis öv is védte.
Ha azt gondolnánk, a vitézkötés – vagyis a nadrágon, vagy a felsőruházat ujján látható díszítés csak esztétikai célokat szolgál – tévednék ezek a zsinórdíszek is a comb, illetve a kar sérüléseit voltak hivatottak kivédeni.
Ezek után mindenki beláthatja, hogy huszáraink, vitézeink sujtásos ruházatára azért került minél több zsinórozás, hogy megvédje viselőjét – bár kétségtelen hogy a cifra öltözék szemet gyönyörködtető.
