Világszerte csaknem 15 ezer fajával a bogarak rendjének nyolcadik legnépesebb családja a díszbogaraké (Buprestidae). A fajok túlnyomó többsége a trópusokon él, és a mérsékelt övi fajok jelentős része is leginkább a meleg, napsütötte élőhelyeket kedveli. Számos fajuk védett, ugyanakkor olyanok is akadnak közöttük, amik érzékeny károk okozására is képesek.
A díszbogarak feje rövid és széles, szárny- fedőik megnyúltak. Sok fajuk fémes színezetű, árnyalatuk az őket szemlélő látószögétől függően változik. Ez a feltűnő színezet a ragadozók figyelmeztetését, illetve elriasztását szolgálja.
Látványos szépségük vitathatatlan, egyes fajaikat a természeti népek ékszerként is használták, illetve használják ma is. Innen származik a család fajainak angol neve (jewel beetle = ékszerbogár), de tulajdonképpen a magyar elnevezés is.
A Magyarországon honos 119 díszbogárfaj mérete 1,5-32 milliméter közötti, de nagyobb részük 10 milliméternél kisebb. Többségük élő vagy elhalt fában fejlődik, de vannak közöttük levélaknázók is.
A 8-14 milliméteres védett Arias-díszbogarat először az 1970-es évek ben a Balaton-felvidéken találták meg, később a Cserhátban és Fót környékén is tapasztalták jelenlétét. Molyhos tölgyesekhez kötődik, lárvái karvastagságú ágakban fejlődnek és ott is bábozódnak. A kifejlett bogarak tavasszal, napsütéses időben rajzanak, szem elé azonban ritkán kerülnek, mert többnyire a koronában tartózkodnak.
Termetesebb (10-27 mm) faj a tükrös díszbogár. Lárvái kökény és különféle gyümölcsfák gyökereiben 3-5 évig fejlődnek. Az 1950-es évek óta határozottan megritkult, ma már védett.
Még nála is nagyobb (23-32 mm) a rezes-bronzos fényű nagy fenyvesdíszbogár. Leginkább a Dunántúlon találkozhatunk velük.
Lárvái 3-6 évig fejlődnek elhalt erdei- és feketefenyő fájában, tuskóiban vagy gyökereiben.
Az elterjedt sárgafoltos díszbogár lárvái a sajmeggy és a szilva részben élő, részben elhalt fájában fejlődnek. Május–júniusban a tápnövényein láthatjuk.
Az apró (3-3,5 mm) fűz-vájárdíszbogár a levelekben fejlődő kisebbség egyik képviselője. Csontszínű, fényes lárvája különböző lombos fák (füzek, nyárak, hársak, szilek) leveleiben aknáz.
Szépség ide vagy oda, némelyikük azért felettébb bosszantó dolgokat is művel.
Az egész országban elterjedt kétpettyes karcsúdíszbogár lárvái a tölgyek kérge alatt fejlődnek. Általában lombrágó hernyók tömeges fellépése után, vagy aszályos időszakokat követően jelennek meg nagy számban.
A vízszintesen futó lárvajáratok néhány hét alatt elpusztítják a megtámadott fákat.
A kifejlett bogarakat a nyár elején, erdőszélen pusztuló vagy már elhalt fákon, illetve napsütötte erdőszéli farakásokon láthatjuk nagyobb mértékben. Az új évezred első éveiben a zöld karcsúdíszbogár okozott nagy riadalmat. Lárvája kígyózó járatokat rág a kéreg alatt, tömeges jelenlétekor a fa gyorsan elpusztulhat. A súlyosan aszályos időszakban megbontott, idős zalai bükkösökben okozott komoly károkat.
A kifejezetten „csinos”, mediterrán elterjedésű boróka-tarkadíszbogár 1999-es, első magyarországi észlelése (Barcsi-ősborókás) szenzációnak számított, így védetté nyilvánították. Az egykoron ritkaságnak számító faj ma már az egyik legveszélyesebb dísznövénykártevő. A boróka mellett ugyanis a tuják is tápnövényei. Ezeket akár tömegesen is pusztítja.
Amikor kártételei nyilvánvalóvá váltak, lekerült a védett fajok listájáról. Az önerős terjeszkedésnél vélhetően jelentősebb hatású volt, hogy a Nyugat-Európából (ahová valószínűleg a mediterrán területekről hurcolták be) érkező örökzöld szállítmányokkal az ország számos részébe eljutott.
A 8-15 mm hosszú, 2-3,5 mm széles ázsiai kőrisrontó karcsúdíszbogár az EU-ban még nincs jelen, de az orosz–ukrán határt már átlépte, és folyamatosan tart nyugat felé.
Eredeti hazája az orosz Távol-Kelet, Kína és Korea. Az ottani kőriseken nem okoz gondot. 2002-ben az USA-ban és Kanadában is megjelent. Az azt követő két évtizedben tömeges kőrispusztulást, ezzel csillagászati összegű károkat idézett elő. Kisebb távolságokra önerőből, messzebbre a fertőzött fa- anyag szállításával terjed. Magyarországi megjelenésére is fel kell készülnünk.
Előrejelzés csapdázással
Az EGERERDŐ Zrt. Mátrafüredi Erdészetének tölgyeseiben és bükköseiben az ATK Növényvédelmi Intézete, a SOE ERTI Erdővédelmi Osztályának közreműködésével, az Agrilus díszbogarak számos fajának a rajzáskövetésére alkalmas „MULTz csapdát” fejleszt.
Az eddigi eredmények szerint legalább nyolc tölgyhöz és bükkhöz kötődő díszbogárfaj csapdázására alkalmas.
Ugyanezt a csapdatípust használják Észtországban (ezt az EU tagállamot közelítette meg leginkább a faj) az ázsiai kőrisrontó karcsúdíszbogár monitorozására is. A hatékony csapda alapvető jelentőségű lehet egy terjeszkedő idegenhonos faj meg- jelenésének korai felfedezésében. Az időben történő észlelés pedig a legfontosabb feltétele a súlyosabb károk megelőzésének.
|
Csóka György
SOE ERTI Erdővédelmi Osztály
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
