Egy svájci és egy osztrák vizsgálat 2005-ben és 2010-ben végzett megfigyelései szerint Közép-Európában egy méhcsalád 10–33 kilogramm virágport gyűjt össze egy év alatt. A begyűjtött virágpor mennyisége természetesen számos tényezőtől függ (elhelyezkedés, évjárat, időjárás).
A berni méhészeti kutatóintézet hosszú távú, a negyvenes évektől a kilencvenes évekig végzett vizsgálata arra a megállapításra jutott, hogy
Közép-Európában gyakori virágporforrás például a repce, a pitypang, a fűz és a borostyán. Talán kevéssé ismert, de a méhek szívesen hordanak virágport a perjefélékről, a zanótról és a boglárkafélékről is. Korábbi (harminc évvel ezelőtti) tanulmányok még fontos virágporforrásként nevezik meg a fehér és a vörös herét, mára azonban ezeknek a növényeknek a gazdasági jelentősége visszaszorult. Mindenesetre a mézelő méhek virágporellátása szempontjából nem elhanyagolhatóak a kultúrnövények.
A virágporforrások térbeli és időbeli megoszlásáról elmondható, hogy a méhek március–áprilisban főként a füzekről, nyárfákról, tölgyekről, juharokról és gyümölcsfákról, illetve sok helyütt a pitypangról gyűjtenek. Májusban és júniusban különösen sokféle növény biztosít számukra virágport, a repcétől a vadvirágokon át a cserjékig. Nyár közepére és végére főként az egy-egy területre jellemző növényfajok adnak virágport, mint például bizonyos kultúrnövények.
Több tanulmány igazolja emellett, hogy minél több virágpor áll rendelkezésre, annál erőteljesebb a méhcsaládban a fiasítás. Ez még kora tavasszal is így van, amikor a méhek részben még az előző évi virágportartalékaikat élik fel. Azt is megfigyelték, hogy minél több virágpor áll rendelkezésre, annál rövidebb a kifejlett méhek élettartama. Több virágpor tehát több fiasítást eredményez, de nem feltétlenül több méhet. Ha nincs elegendő virágpor, a fiasítás mennyisége csökken. A súlyos virágporhiány a fiasítás, majd végül a méhcsalád pusztulásához vezet.
A méhek számára a virágpor a benne található fehérjék, illetve aminosavak, zsírok, ásványi anyagok és vitaminok miatt fontos.
A különféle növényfajok virágporának fehérjetartalma világszerte 2,3–61,7 százalék között változik, Közép-Európában 10–40 százalék közötti, átlagosan körülbelül 20 százalék. A legmagasabb a májusi virágporok fehérjetartalma. A kísérletekben a 23–30 százalékos fehérjetartalom bizonyult a legmegfelelőbbnek a méhek számára. A legtöbb méhlegelőnövény virágpora kellő mennyiségben tartalmaz létfontosságú aminosavakat, amelyeket a méhek nem tudnak más anyagokból előállítani. Kivétel ez alól a pitypang, ám ennek virágzásakor a méhek sok más virágporforrásból pótolni tudják a hiányt.
Bizonyos tápanyagok hiánya visszaveti a méhcsaládot a fejlődésben, amint azt például a kukorica virágporával kapcsolatban megfigyelték. Egy kísérletben különböző méhcsaládokat etettek kísérleti sátrakban virágporkeverékkel, virágporpótlóval, valamint kukorica virágporával. A virágporkeverékkel etetett méhek több utódot neveltek és tovább éltek, mint a két másik csoport tagjai.
Mivel a kukorica virágpora elegendő fehérjét tartalmaz, ám a kísérletben részt vevő méhek különösen nagy mennyiséget fogyasztottak belőle, felmerült a gyanú, hogy ezzel valamilyen tápanyag hiányát próbálják ellensúlyozni.
A grazi egyetem összehasonlító tanulmánya kimutatta, hogy a virágpor sok vitamint tartalmaz. A méhek számára a sikeres fiasításhoz ezek közül különösen a B6-vitaminok, valamint a zsírban oldódó A-, D-, E- és K-vitaminok a fontosak.
A virágpor ásványianyag-tartalmának fontosságát a kutatások még nem tárták fel kellő részletességgel. Némelyik növény virágpora igen egyenlőtlen arányban tartalmaz ásványi anyagokat: a napraforgóéban például viszonylag kis mennyiségben található a méhek számára egyébként fontos foszfor, és általában igen kevés a nátrium a virágporokban, amit a méhek feltehetőleg pocsolyákból, természetes vízállásokból pótolnak.
Újabb tanulmányok arra hívják fel a figyelmet, hogy a méhek riszáló tánccal irányítják társaikat kimondottan olyan virágporforrások felé, ahonnan az éppen fennálló tápanyaghiány pótolható. Ha a méhcsalád semmiben nem szenved hiányt – például egy változatosan kialakított tájon –, a gyűjtőméhek nem egy bizonyos fajta virágport fognak keresni, hanem általában minél nagyobb mennyiségű virágpor behordására törekszenek. Mivel a mézelő méhek sokkal kevésbé kötődnek egy-egy növényfajhoz, mint a vadméhek, a vegyes eredetű virágporok tápanyagtartalma összességében elegendő számukra, hiszen az egyes virágporok tápanyagaiban mutatkozó különbségek kiegyenlítődnek.
A tömeges vegyes virágporhordás szokása akkor jelent gondot, ha a hordásnövények változatossága erősen lecsökken, és hosszabb időn át csak valamely tápanyagban szegény monokultúra virágpora áll rendelkezésre.
