Gyenge szántóföldi hozam, kiváló minőségű gyümölcsök

Két dolog viszont már biztos: a szántóföldi haszonnövények mindegyike katasztrofális terméseredményt produkált, ellenben a gyümölcsök és a szőlő átlagos hozama szinte mind kiváló minőségű lett.

A szakemberek egybehangzó véleménye szerint Vajdaságban 200-250 literrel kevesebb eső hullott a szokásosnál az év első nyolc hónapjában. Ekkora vízdeficit elviselésére még a viszonylag szárazságtűrő kukorica és napraforgó is képtelennek bizonyult.

Nincs étolajhiány

Ennek következtében rendszerint őszi betakarításuk már augusztus első felében megkezdődött – soha ilyen korán!. Azok a termelők, akiknek jelentősebb szarvasmarha-állománya is van, silózással próbálták menteni a menthetőt, de az idei kukoricavetés nagy része a vízhiány miatt még csövet sem tudott képezni, így a silótakarmány minősége igen gyenge.

Az ottani gazdák jobb híján azzal próbálnak vigasztalódni, hogy a leszecskázott és beszántott növényi massza legalább a föld termőképességének jót tesz, és jövőre már csak azért sem kell a műtrágyázásra költeniük, mert az idén kijuttatott könnyen felvehető tápanyagok nagy része hasznosítatlan maradt a gyökérzónában, és jövőre hasznosítani tudja a növényzet.

Augusztus utolsó harmadában végre megérkezett a csapadék, két nap alatt 80-90 liter eső áztatta a vajdasági rónát. Csakhogy a beszáradt napraforgón, kukoricán és szóján ez már nem segített.

Ennek ellenére étolajhiánytól nem kell tartani a szerbiai szakértők szerint. A tavalyi 210 ezer hektár után ugyanis idén 250 ezer hektáron vetettek napraforgót a vajdasági termelők, így a lényegesen kisebb hozam ellenére is lesz olaj elegendő.

Cukorrépából 5 vagon alatti terméssel számolnak. A csapadék mindenesetre annyi haszonnal jár, hogy megkönnyíti az őszi szántást, az őszi kalászosok és a repce magágyainak előkészítését, és talán még némi nedvességtartalék is marad a földben.

Tüntettek a gazdák

A szerbiai gazdatársadalom évtizedek óta szervezetlen. Köreiben időnként megmutatkozik az érdekvédelemre való igény, potenciális érdekvédők is meg-megjelennek a nyilvánosság előtt, ennek ellenére a mai napig képtelenek voltak kiépíteni a szervezett szakmai és gazdasági érdekvédelmet. Egyedül a vajdasági magyaroknak sikerült megteremtenie, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének (VASZ) a létrehozásával. A szervezetnek 73 délvidéki, főként magyar gazdákból álló tömörülés a tagja.

Hasonlóan történt idén is. Szerbia több városában, így Újvidéken és Szabadkán is akadt néhány termelő, aki el tudta hitetni társaival, hogy el kell menni a falig a belgrádi kormánnyal szemben támasztott követeléseikkel, és közutakon felsorakoztatott traktorokkal addig kell akadályozni a forgalmat, amíg a kormány nem tesz eleget az összes követelésüknek.

Ezekkel a követelésekkel az a gond, hogy nem tudták összehangolni őket, és hogy emiatt nem állt mögéjük egységesen a gazdák többsége. Másrészt a tüntetők olyan földműveseket küldtek Belgrádba a kormánnyal tárgyalni, akik sosem termesztettek napraforgót, ezért hiteltelennek tűnt a 700 eurós napraforgóárra vonatkozó követelésük.

Ennek ellenére a kabinet engedett nekik, amiben engedhetett: a tejtermelőknek járó prémium, a gázolaj kedvezményes ára és a mezőgazdasági hitelek visszafizetésének halasztása ügyében. Viszont azt a követelést, hogy a kormány 700 eurós tonnánkénti felvásárlási árat garantáljon az idei napraforgótermésre, nem volt hajlandó teljesíteni az állam – már csak azért sem, mert a szomszédos országokban 520-530 eurót fizetnek a földművelőknek a napraforgó tonnájáért.

– emlékeztetett Alekszandar Vučić államfő. – A mai világban nem a kormányok, hanem a kereslet és a kínálat viszonya, a piac határozza meg az árakat – tette hozzá.

Nyitott Balkán – borászati jövőkép Ezzel a címmel tartottak Belgrádban rendezvényt a térség borászainak. A nyugat-balkáni országok minél szorosabb politikai és gazdasági összefogását szorgalmazó Nyitott Balkán nevű kezdeményezés keretében tartott rendezvény célja, hogy az ágazat résztvevői közösen aknázzák ki a borászatukban rejlő lehetőségeket. Az őshonos szerbiai Tamjanika borszőlő vörös változata A szeptember 1–4. között tartott rendezvényt a szerb, az észak-macedón és az albán kormány közösen szervezte. A térség legjobb borainak bemutatatása mellett a borászok ismerkedése, összetartásuk, összefogásuk megalapozása volt a találkozó célja. Vagyis annak ellenére, hogy a történelem során politikai értelemben rendre Európa lőporos hordójaként emlegetik a nyugat-balkáni térséget, vannak egészséges kezdeményezések, amelyek szakmai eszközökkel igyekeznek hozzájárulni a különböző nemzetiségű, nyelvű, kultúrájú és mentalitású emberek közeledéséhez. „A térség borászai az utóbbi évtizedekben kiváló szakmai eredményeket értek el, felzárkóztak a világ legkiválóbb bortermelői mögé. A rendezvénnyel szeretnénk elérni, hogy ezeket a termelőket többé ne csak szűk környezetükben tartsák kiváló borásznak, hanem a tágabb térségben is. Ezzel egyrészt hozzá kívánnak járulni a minőségi borok népszerűsítéséhez, ezáltal pedig az ágazat helyi és a borkultúra egyetemes fejlesztéséhez – fogalmazott Marko Čadež, a Szerbiai Gazdasági Kamara elnöke, a találkozó egyik szervezője. A házigazdák gondoskodtak róla, hogy a kiváló borok kóstolásához megfelelő ízek dukáljanak: a borokat a legjobb nyugat-balkáni ételkülönlegességek felvonultatásával párosították. Jó ezt hallani azt követően, hogy alig egy-két héttel ezelőtt még a szerb-koszovói határállomások lezárásáról, a pristinai intézkedések ellen tiltakozó koszovói szerbek által emelt úttorlaszokról érkeztek a hírek. Ebből is látszik, hogy van egy szebb arca is a nyugat-balkáni térségnek, és hogy az itt élő népek és nemzetségek közötti barátság erősítésében milyen jelentős szerepe lehet például a borászoknak. Példájukból más ágazatok képviselői is okulhatnának. Az esemény jelentőségét mutatja, hogy még jeles franciaországi borászok is részt vettek a belgrádi nemzetközi borászati találkozón. Rajtuk kívül ott voltak a legjelentősebb kereskedőházak, éttermek és szállodák képviselői is, vagyis kereskedelmi szempontból sem lesz mellékes, ami ebben a négy napban történt a belgrádi borászati találkozón. Amellett a szervezők a világ legjelentősebb borászati szaklapjainak munkatársait is meghívták az eseményre. Szerbiában egyébként 80 ezer kisebb-nagyobb gazdaság foglalkozik szőlőtermesztéssel. Az itteni borászat fellendítéséhez az ország szőlőnemesítői is hozzájárulnak, ugyanis az elmúlt években intenzív nemesítésbe kezdtek őshonos szerbiai szőlőfajták felhasználásával. A két legismertebb, csak itt termesztett szőlőfajta a Prokupac és a Tamjanika fajták, amelyekből már most is kiváló, az ínyencek körében keresett borkülönlegességeket készítenek. Ha már a szőlőnél tartunk, szőlész-borász szakemberek szerint Szerbiában a szárazság miatt a szőlőtermés is valamivel kisebb lesz a vártnál, viszont a sok napsütésnek köszönhetően kiváló lesz a minősége. Azonkívül a szárazság miatt a szokásosnál kevésbé károsították betegségek az ültetvényeket, és az átlagosnál magasabb a szőlő cukorfoka. A szüret augusztus végén megkezdődött. Ágazati becslések szerint 8 tonnás hektáronkénti átlagtermésre és 160 ezer tonnás össztermésre lehet számítani Szerbiában.

A történet vége az lett, hogy a földművesek belátták: éppen elegendő baja van a kormánynak az egész Európát sújtó háborús, politikai és gazdasági válsággal, és ebben a helyzetben nem várhatják el az államtól, hogy vállalja az évszázados aszály okozta károk maradéktalan megtérítését. Ekkor hazahajtottak a traktorokkal az eltorlaszolt városközpontokból, útkereszteződésekből és hidakról.

Bőséges szilvatermés várható

Az ország nemzeti gyümölcsének számít a szilva. Belőle készül a messze földön híres, hordóban érlelt, sárga színű šljivovica, Szerbia pálinkája. Az idei szilvatermés mennyisége átlagosnak ígérkezik, a minősége azonban kiváló. A szárazság következtében nem jelentkeztek növényi betegségek, a gyümölcs cukortartalma pedig igen magas. Ennek köszönhetően kiváló lekvár, befőtt, aszalvány és párlat készíthető belőle.

A szilvatermesztőket is krónikus munkaerőhiány sújtja. A magas napszám ellenére sem találnak elég dolgozót, akik leszednék a termést, ráadásul a bőséges szilvakínálat mellé nem párosul megfelelő kereslet. Emiatt a gyümölcs ára annyira alacsony, hogy aki csak teheti, feldolgozza, úgy értékesíti. Legnagyobb részéből pálinkát készítenek, de aszalva is jelentős mennyiségű szilva kerül a boltokba, sőt kivitelre is jut belőle.

Az ország nyugati részén fekvő Osečina a szilvatermesztés központja, ahol minden évben augusztusban megtartják a szilvatermesztők napját. A városka környékén nem kevesebb, mint 3 ezer hektáron terem a kék színű gyümölcs, mintegy 900 ezer fáról kell leszüretelni.

Ezen a környéken sok család szakosodott szilvatermelésre és -feldolgozásra, szinte csak ebből a gyümölcsből élnek. Sokatmondó adat, hogy a régióban nem kevesebb, mint 150 kisebb és 40 nagykapacitású, alagútrendszerű aszalóüzem működik.

Idén nagy gond, hogy a hatalmas felvevőképességű orosz piacra nem tudnak szállítani. Szerencsére új értékesítési lehetőségként felmerült Szaúd-Arábia, így most bíznak benne, hogy nem marad nyakukon a termés.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.