A tanulmány 222 egyetem és kutatóintézet együttműködésével jött létre. A kutatás egyik vezetője a bayreuthi egyetem kutatója, Andreas Hemp volt, aki több mint harminc éve vizsgálja Kelet-Afrika hegyvidéki régióinak növényzetét. Tagja volt annak a kutatócsoportnak is, amelyik a közelmúltban új orchideafajt fedezett fel.
A szélességi diverzitási gradiens egy olyan minta, amelyet gyakran megfigyelnek a növény- és állatfajok elterjedésével kapcsolatos kutatások során. Általánosságban elmondható, hogy a minél nagyobb szélességi körök felé haladva fokozatosan csökken a biológiai sokféleség. Ez vonatkozik a fákra is. Az egész világon fellelhető fafajok számát egy korábbi nemzetközi tanulmány nagyjából 73 ezerre becsülte.
A szerzők 47 lehetséges befolyásoló tényezőt sorolnak fel, és a következő kategóriákba sorolták őket: bioklimatikus tényezők, domborzati és talajadottságok, növényzet, táji viszonyok, emberi hatások. A klimatikus tényezők különösen változatosak, ide sorolható például a hőmérséklet és az évi csapadékeloszlás alakulása is.
Andreas Hemp szerint soha korábban nem vizsgálták ilyen átfogóan és részletesen, hogy mitől függ a fafajok előfordulása és sokfélesége a világ erdeiben. A tudós Kelet-Afrika növényvilágát számos más európai, kenyai és tanzániai kutatóval együttműködve kutatja; a Kili-SES elnevezésű projekt részeként például a Kilimandzsáró növényzetének változását és ezzel együtt az éghajlati, gazdasági és társadalmi okokat is vizsgálták. Egyetemi hallgatókból és doktoranduszokból álló csapattal közösen 800 és 4600 méteres tengerszint feletti magasságban szisztematikusan felmérték a fák biodiverzitását, és megvizsgálták, hogy azt elsősorban mely tényezők befolyásolják.
Globális szinten a tanulmány szerzői a következő következtetésre jutottak: a bioklimatikus tényezők az erdős területek 82,6%-án határozzák meg a biodiverzitást, azonban az erdős területek 11,7%-án a biológiai sokféleség nem tulajdonítható egy bizonyos tényezőnek.
Ez a globális szintű megállapítás azonban már nem igaz az Egyenlítőhöz közeli trópusi területeken: ott az erdős területek 37,1%-án a biodiverzitást nem egy bizonyos tényező befolyásolja, és a fafajok sokfélesége is lényegesen nagyobb. A tanulmány ezért arra mutat rá, hogy az emberi gazdasági tevékenység, a domborzati viszonyok és a talajviszonyok éppúgy, vagy akár sokkal jobban befolyásolják az Egyenlítőhöz közeli régiókban előforduló fafajok sokféleségét, mint a bioklimatikus tényezők. A bioklíma hatását a trópusi fák biológiai sokféleségére vonatkozó korábbi vizsgálatok részben túlbecsülték.
Andreas Hemp szerint a kutatás során azt tapasztalták, hogy a Kilimandzsáró erdeinek fajösszetétele és az ott élő fafajok száma főként a hőmérséklet és a csapadék függvényében változik. A bioklimatikus tényezők tehát meghatározó szerepet játszanak, de az is igaz, hogy a kelet-afrikai erdőkben sok helyen tapasztalhatók antropogén hatások, mindenekelőtt a legális vagy illegális fakitermelés kapcsán.
Nyugat- és Közép-Európában viszont számos erdőterületet is intenzíven kezelnek évszázadok óta, ezért nem tűnik egyértelműnek, hogy az emberi beavatkozásoknak nagyobb hatást kellene gyakorolniuk a biológiai sokféleségre az Egyenlítő körüli régiókban, mint az északi szélességi köreinken.
A felmérés során gondot jelentett, hogy a tanulmány globális éghajlati adatbázisokra épült. Különösen a trópusi hegyvidékeken, ahol kis területen belül is jelentősen változnak az éghajlati viszonyok, illetve túl kevés a meteorológiai állomás, az ilyen túl nagy léptékű, durva felbontású adatbázisokból származó adatok nagyon megbízhatatlanok. A trópusi erdőkben a fajok diverzitását meghatározó tényezők súlyozását illetően tehát további, részletesebb vizsgálatokra van szükség az erdészeti szakemberek támogatásával.