0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 18.

Kisközösségben fejlődhetünk

A gyümölcsösben nem csak gyümölcs terem. Örömteli munkának is helyszíne, ahol a kisközösség fejlődhet, és tapasztalatokat gyűjthetünk egymástól. Ez az alsópáhoki Gyümölcsöző Közösségi Kert mottója. A közösség koordinálja a településen kialakított kerttel kapcsolatos teendők elvégzését.

A közösségi kert létrehozásának megvannak az előzményei, ugyanis a település alkotóházának létrehozása után őshonos gyümölcsfákat telepítettek, létrehozva a kertet, amit most tovább kívánnak fejleszteni. Czigány Sándor polgármester azt mondja, amellett, hogy a hagyományokat szeretnék őrizni vele, a mezőgazdasági munkát is be kívánják mutatni, felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt.

– Néhány évtizeddel ezelőttig Alsópáhokon – éppúgy, mint a legtöbb zalai faluban – reggel és este tehéncsorda vonult végig a főutcán, és a földeket helyiek művelték. A legtöbb családnak volt szőlője, kiskertje pedig szinte mindenkinek – fogalmazott.

– Az idegenforgalom fejlődésével ezek mind majdnem teljesen megszűntek, pedig Alsópáhok a növénytermesztés és az állattenyésztés tekintetében is kiváló adottságokkal rendelkezik.

A termőföldeket a privatizáció óta néhány ember műveli, a szőlőket elhagyták, saját kiskert művelése helyett pedig üzletben szerzik be a zöldséget-gyümölcsöt az emberek. Ezt a folyamatot egyáltalán nem tartjuk jónak, ezért gondoltunk arra, hogy amennyire tudjuk, visszahozzuk a faluba a régi vidéki életet.

Ennek első lépéseként hozták létre az Alkotóházat, ahol képzéseket tartanak és régi szakmákat mutatnak be.

– Néhány éve vásárolta meg az ingatlant az önkormányzat, ahol mintegy 25 millió forint pályázati és saját forrás felhasználásával alakítottuk ki az Alkotóházat. Fontosnak tartottuk, hogy a mintegy százötven éves épületet ne bontsák le, hanem megőrizzük. Ennek jegyében teljes körűen rekonstruáltuk. Eredeti jellegét megőrizve cseréltük ki a tetőt, hőszigeteltük, festettük le a homlokzatot, víz- és hőszigeteltük a padozatot, felújítottuk az elektromos rendszert, a padlóburkolatot és a mosdókat, azonkívül akadálymentesítettük az épületet.

Egyszóval minden megújult, eredeti jellege mégis megmaradt, ahogy terveztük.

Ez egy nagyon régi épület a faluközpontban, de úgy gondoltuk, hogy a modern házak mellett is megvan a maga helye. Amellett, hogy a rekonstrukciót elvégeztük, tartalommal kívántuk megtölteni és így előtérbe helyezni. Először arra gondoltunk, tájház legyen belőle, de elvetettük az ötletet, mert az csak élettelen bemutatóhely lett volna. Arra ott vannak a skanzenek és múzeumok. Amikor betér valaki egy kiállítóhelyre, egyszer megnézi, vagy esetleg később visszatér – de semmiféle tevékenységet nem végez. Mi életet akartunk bele. Így vált elsődlegessé az „alkotó” szó.

Az épület azóta igazi szellemi központ, az itt rendezett foglalkozásokra már az egész országból jönnek érdeklődők, hogy hagyományos, régi szakmákkal ismerkedjenek – és természetesen, ki is próbálhatják magukat bennük.

Említhetem a kosárfonást, a bútorfestést, vagy a cukorperec­sütéstől a mézeskalács-készítésig terjedő gasztronómiai foglalkozásokat, de számos más kézműves tevékenységnek is helyet adott már az épület.

Az Alkotóház mellé helyi fajtákból álló gyümölcsöst telepítettek. Amint Czigány Sándor elmondta, a növényeket a keszthelyi Georgikon professzora, Szabó István segítségével gyűjtötték össze a faluban és környékén. A szakértelemnek és a kitartó munkának köszönhetően számos kihalás előtt álló gyümölcsfajtát sikerült megmenteni, a területre áttelepítve az egyedeket. A kert létrehozása is segít visszahozni kicsit a régmúltat, elsősorban a köztermesztésből kiveszett régi gyümölcsfajtáknak, azok ízeinek köszönhetően.

– Gondozzuk a gyümölcsöskertet, és alig várjuk, hogy a termésből befőtt és lekvár készüljön. Ezeknek az elkészítését is bemutatják az Alkotóházban – természetesen hagyományos receptek alapján. Úgy gondolom, manapság egyre népszerűbb az ilyesmi, egyre inkább előtérbe kerül a házi termékkészítés.

Szeretnénk elérni, hogy a település minél több kiskertjében ültessenek őshonos alsópáhoki tájfajtát almából, körtéből és egyéb gyümölcsökből.

Azt hiszem, erre jó esély van, hiszen a betelepülő fiatalok mellett az idősebbek is gyakran keresik az általuk egykor ismert és kedvelt fajtákat.

Ez azonban még nem minden, mert természetközeli, fenntartható gyümölcsös kialakítását tervezik. Idén februárban kezdték meg az új kert tervezését, a terepmunka előkészítését, az alkalmazkodó gyümölcsészet, a permakultúra elvei alapján. Az új kerttel mindenkit arra szeretnének inspirálni, hogy tanuljanak velük a gyakorlatban, mert közben értékes kapcsolatokra és tudásra tehetnek szert.

– El kell mondanom, hogy a település déli részén egy másik gyümölcsösünk is van, egy Tündérkert, ami inkább pihenőhelyként funkcionál. Abban is vannak a múltat idéző fák és bokrok, és az infrastruktúráját is folyamatosan fejlesztjük.

Visszatérve a másik helyre: a Gyümölcsöző mintakertet a faluközpontban található Alkotóház szomszédságában létesítettük, ahol a jelenlegi fagyűjtemény bővítésével elkezdtük egy, az unikális tájhasználatot bemutató terület kialakítását.

A bővítést a Veszprém – Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa pályázat keretében valósítjuk meg. Modellértékű, mert egyebek között terepplasztikázással szabályozzuk a talaj vízháztartását és hasznosítjuk a rézsűt.

A mintakert egyben közösségi térként funkcionál majd: mindenki számára nyitott lesz, hogy bárki megtapasztalhassa a közösségi kert által nyújtott élményeket. Az óvodásoknak és iskolásoknak külön kiskertet alakítunk ki, ahol gyakorolhatják a kiskerti teendőket. Ezzel megintcsak az elmúlt évtizedeket akarjuk felidézni, de én biztos vagyok benne, hogy az ilyesfajta ismeretekre ma is szükség van. Ennek köszönhetően talán egyre többen lesznek, akik saját kertet alakítanak ki és művelnek otthon. Ehhez akarjuk megfelelő tudással felvértezni az érdeklődőket.

A fáknak helyet adó területet ottjártunkkor kaszálták, mégpedig kézi kaszával.

– Sajnos, ezt az eszközt kiszorították a gépek. Részben emiatt gondoltuk, hogy ezt a munkát is bemutatjuk, minden mással együtt, ami hozzá tartozik. A kaszálás látványa sokaknak újdonságszámba ment, de úgy gondolom, hogy mindenkinek hasznos volt.

Czigány Sándor úgy véli, kiválóan megférnek egymás mellett a modern és a régmúltat idéző dolgok.

– Így az idegenforgalom és a hagyományos mezőgazdasági munkák egyszerre működhetnek. Bizonyosnak tartom, hogy a szüleink-nagyszüleink által végzett kerti és otthoni munka nemcsak nosztalgiaként, hanem tudásban is rendkívül hasznos. Ezért érdemes a múltból meríteni.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság