A fruktóz egy természetes cukorféleség, ami a gyümölcsökben, zöldségekben és a mézben fordul elő. Ezekben a forrásokban bizonyos keretek között elfogadhatónak tűnik, azonban koncentrátumként történő fogyasztása erősen nyugtalanító.
Így már nem annyira természetes
A cukorrépából és a cukornádból előállított étkezési cukor 50%- a, a kókuszcukor és a méz 40%- a, az agavészirup 90%- a fruktóz. Az élelmiszeriparban széles körben használt magas fruktóztartalmú kukoricaszirup valós fruktóztartalma nem ismert, talán 55%, esetleg még több.
Ami több szempontból is kifogásolható, mivel egyrészt káros a fogyasztó egészségére, másrészt pedig számottevően karcsúsítja a pénztárcáját, mivel rengeteg olcsó cukrot vesz gyümölcsárban.
Vajon hol rejtőzködik még fruktóz?
Mivel alacsonyabb a glikémiás indexe, mint a glükóznak és teljesen más úton szívódik fel, amihez nincs szüksége inzulinra, régebben leginkább a „diétás” termékekben fordult elő. Hamarosan kiderül, hogy miért megkérdőjelezhető az alkalmazása még ezekben is, viszont az igazán hatalmas – szinte mindannyiunkat érintő – probléma az, hogy jelenleg a legtöbb készételben, feldolgozott élelmiszerben megtalálható.
Mint kiderült a magas fruktóztartalmú kukoricaszirupnak egyre nyilvánvalóbbak a káros hatásai: összefüggésbe hozható a kardiovaszkuláris betegségek, a II-es típusú cukorbetegség, és a nem alkohol indukálta zsírmáj kialakulásával.
A felhasználás korlátozásában hiába is reménykednénk, tehát csak a saját tudatosságunkra számíthatunk.
Gyümölcsöt mértékkel
Ha egészségvédelemről van szó, a gyümölcsök fantasztikus szövetségeseink, mégsem ajánlott korlátozás nélkül fogyasztani belőlük.
Kevéssé ismert, hogy a túl sok fruktóz fogyasztása gyakorlatilag bárkinek okozhat kisebb-nagyobb kellemetlenségeket. Ebben a tekintetben minden játszik, a nyersen fogyasztott gyümölcsökön túl, pl.: a gyümölcslevek, egyéb üdítőitalok, müzliszeletek, szószok, mártások, salátaöntetek, instant levesporok, készen vásárolt sütemények, fagylaltok, joghurtok, csokoládészeletek. Még hosszan sorolhatnánk, hiszen rengeteg élelmiszerbe belecsempészik, még olyasmikbe is, amikre nem is gyanakodnánk.
A toleranciánknak is van határa
Míg a veleszületett enzimhiány miatt kialakuló fruktózintolerancia kiderül még csecsemőkorban, az élet későbbi szakaszában jelentkező emésztési zavar már keményebb dió. Rengeteg embert érint, mégis csak elvétve gondolnak rá és a kissé felületes vizsgálódás könnyen vezethet téves diagnózishoz. A hátterében az áll, hogy a vékonybél falában kevesebb szállítócsatorna (GLUT5 transzporter) található, ezért nem képes felszívni a fruktózt, ami aztán a vastagbélbe jut, ahol a bélflóra próbál kezdeni vele valamit.
Lehetséges tehát, hogy éppen azért borult fel az egyensúly, mert korábban túltápláltunk bizonyos mikrobákat, és ha folytatjuk a fruktózban gazdag étrendet, a bőséges táplálék hatására csak még tovább szaporodnak. Csak akkor tudunk gátat szabni ennek a dőzsölésnek, ha csökkentjük a fruktózbevitelünket. Ez a természetes formában való fogyasztásra is érvényes, nem csak az adalékanyagként használt fruktózra. Tehát érintettek azok is, akik általában nagyobb mennyiségben fogyasztanak gyümölcsöt friss vagy tartósított formában.
Napi 50 g fruktóz elfogyasztása már elég kellemetlen tud lenni, mert felfúvódást, hasfájást, hasmenést okozhat. Sőt, mivel gátolja a triptofán hasznosítását, ezért zavart szenved a szerotonin előállítása. Ez pedig lehangoltsághoz, depresszív hangulathoz, éhségrohamok kialakulásához és a gyakori nassolás igényéhez vezet. Könnyen kitalálható, hogy mindez végül súlygyarapodásba fog torkollni.
A kisebb kellemetlenségeken túl
Az eddigiek sem tűnnek éppen túl ártatlan reakcióknak, és ezeknél még sokkal rosszabbak is vannak. A magas fruktózfogyasztás ugyanis megnöveli a zsigeri zsír kiterjedését, csökkenti az inzulinérzékenységet, elősegíti a diszlipidémia kialakulását, fokozza a vér triglicerid szintjét, és serkenti a lipogenezist (a cukor zsírrá alakítása) a májban.
Ha már egyetlen magasabb (kb. 30 g) fruktózt tartalmazó étkezés is csupán néhány órával később kedvezőtlen befolyást gyakorol a vérzsírszintre és a májra, akkor könnyen kikövetkeztethető, hogy a huzamosabb ideig fogyasztott napi 50-60 g komoly károsodások (túlsúly, cukorbetegség, kardiovaszkuláris betegségek) felé navigál minket. Ehhez pedig semmilyen túlérzékenység, enzimhiány, vagy más kockázati tényező, és még a bélflóra egyensúlyának zavara sem szükséges, mert a fruktózbevitelnek egyszerűen ilyen a hatása.
