0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Miért ne ültessünk özönnövényeket?

A jellemzően más kontinensekről származó özönfajok sok galibát okoznak a természetvédelemben, ezért nem ajánlott őket a kertünkbe vagy a természetbe ültetni – sőt, egyes növényeknél ezt a törvény is tiltja. Szerencsére ezek a fajok kerti felhasználásra könnyen helyettesíthetők hazánkban őshonos vagy „ártalmatlan” idegenhonos dísznövényekkel.

Az évmilliók óta zajló evolúció során a Föld minden térségének kialakult a saját, őshonos élővilága. Az állatok, növények, gombák, egysejtűek elter­jedési területét – latin szóval areáját – régebben komoly, nehezen átjárható természetes akadályok választották el egymástól. Így például Európa és Észak-Amerika legtöbb élőlénye számára az Atlanti-óceán hatalmas kiterjedésű víztömege átjárhatatlan volt.

TUDTA, HOGY…

…minden régiónak vannak őshonos fajai, amelyek csak ott fordulnak elő; és hogy a pilisi len például az egész világon csak a Pilisszentiván közelében lévő mintegy 10 hektáros területen él

Az egykori természetes viszonyokba szól bele egyre erőteljesebben az ember.

A globalizációval felerősödik a turizmus, a közlekedés és az áruszállítás – ezek során direkt betelepítéssel és véletlen behurcolással is rengeteg egyed kerül el szülőhelyétől távol eső vidékekre, ahol kikerülhet a természetes környezetbe, veszélyeztetve ezzel az őshonos élővilágot.

A távoli tájakra utazó turisták számos élőlény „utaztatásában” vehetnek részt szándékosan vagy akaratlanul. A külföldről behozott, a kertekben kiültetett különleges dísznövények egyes fajai is kiszabadulhatnak – ahogy erre volt is több példa –, és elterjedhetnek az adott országban.

Egyes özönfajok – főként az őshonos fajok kiszorításával – jelentős természetvédelmi károkat okozhatnak. A magas, illetve kanadai aranyvessző (Solidago gigantea, S. canadensis) eredetileg Észak-Amerikában élt, ahonnan dísznövénynek és gyógynövénynek hozták be hazánkba a 19. században. Ma már Magyarország számos területén kiterjedt állományokat alkotnak, az eredeti növénytakaró pusztulását, őshonos fajok visszaszorulását okozva. Az ily módon átalakult élőhelyek egyes állatfajok, például a földön fészkelő madarak számára is kedvezőtlenné válnak.

Mi az özönfaj?

Idegenhonos fajoknak nevezzük azon növényeket és állatokat, más élőlényeket, amelyek a szóban forgó területen (országban, régióban) nem fordulnak elő természetes módon, nem őshonosak, hanem emberi közvetítéssel kerültek új élőhelyükre. Általában más kontinens hasonló klímájú területéről érkeznek. Magyarországon sok az Észak- Amerika mérsékelt égövi, a miénkhez hasonló adottságokkal rendelkező régióiból származó növény és állat. Inváziós fajjá, magyarosabb nevén özönfajjá akkor válik egy élőlény, ha új élőhelyén rohamosan terjed.

A bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) a Nyugat-Himalájából származik. A 19. század első felében hozták be Európába dísz- és mézelő növényként. Hazánkban először Nyugat-Magyarország egyes vízfolyásai mellett jelent meg, és a nagyobb folyók, ritkábban hegyi, dombvidéki patakok mentén terjed. Sűrű állományokat képez, így föléje nőve elnyomja az eredetileg ott élő növényzetet; nehezen bomló avarja pedig gátolhatja a honos fajok felújulását. A folyó menti természetes növénytársulások ember általi tönkretétele elősegíti a terjedését: terjedőképessége fokozódik a vízrendezési munkák vagy nemesnyár-ültetvények céljából tarvágott ártéri ligetek helyén.

Az özönfajok térnyerése erdő- vagy mezőgazdasági, humánegészségügyi és gazdasági problémákkal is járhat. Hazánkban a legismertebb, betegséget okozó özönnövény az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), amely pollenallergiát okoz – ez a probléma ma már minden ötödik embert érint Magyarországon.

Egyes állatok az elszaporodás mellett betegségek terjesztésével is hozzájárulnak a természetes élővilág kiszorításához: például a vörös mocsárrák úgy terjeszti a rákpestis nevű betegséget, hogy saját magán nem jelentkeznek tünetek, de a kór őshonos rokonaira halálos veszélyt jelent.

Az Európai Unió rendelete és a magyar jogszabályok tiltják, illetve engedélyhez kötik egyes fajok kereskedelmét, természetbe telepítését. A hangsúly a megelőzésen van: az újonnan megjelenő fajok korai észlelését prioritásként kezeli az unió. Közzétettek egy jegyzéket, amely tartalmazza a kontinensünkön veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokat – ez magyarul is elérhető a termeszetvedelem.hu weboldalon. A listán jelenleg 30 állat- és 36 növényfaj található, egyebek között a közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca), a kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) és a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera). A lista tovább bővül.

Mi nyílik a kertemben?

Az őshonos növények kiválasztásában és az özönnövények felismerésében jó segítség lehet a WWF Magyarország által 2018-ban kiadott, az interneten is megtalálható „Mi nyílik a kertemben?” című kiadvány, amely hasznos ötleteket ad arra, hogy mely fajokat kerüljük a kertünkben, és melyeket ültessük helyette. Az említett magas, illetve kanadai aranyvessző helyett például kerti cickafarkot (Achillea filipendulina) vagy mocsári nőszirmot (Iris pseudacorus) lehet ültetni. A füzetben leírják, hogy az idegenhonos fajok miként kerültek Magyarországra, mik a jellemzőik, miért veszélyesek, és hogyan lehet védekezni ellenük. A helyettesítésként javasolt növényekről is találunk ismertetőt, illetve tanácsokat az alkalmazásukról. A Magyarországon előforduló özönnövényekről részletes leírás olvasható a Csiszár Ágnes szerkesztésében 2012-ben megjelent „Inváziós növényfajok Magyarországon” című kötetben, amely szintén ingyenesen letölthető az internetről.

A problémára a legjobb megoldás a megelőzés, hiszen az elszaporodásuk után irtani őket nemcsak munka- és időigényes, hanem sokszor igen költséges is. Ezért fontos, hogy

felelősségtudattal vállaljuk ne csak az állatok, de a növények nevelését is: még a növénybeszerzés előtt gondolja át mindenki, hogy hosszú távon is tudja-e vállalni a gondozásukat, esetlegesen meg tudja-e akadályozni a kerten kívülre terjedésüket; a természetbe pedig semmiképpen ne telepítsünk oda nem való fajokat.

Özönfajok, melyeknek az ültetése kerülendő:

• Magas, illetve kanadai aranyvessző (Solidago gigantea, S. canadensis)

• Bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera)

• Ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)

• Közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca)

• Kaukázusi medvetalp (Heracleum man­tegazzianum)

• Bálványfa (Ailanthus altissima)

A kertünkben is kerüljük a tájidegen növényfajok ültetését, helyettük inkább őshonosakat válasszunk, vagy olyan dísznövényt, amiről biztosan tudjuk, hogy nem terjed agresszíven. Szerencsére a hazai növényvilág is bővelkedik szép, színes, látványos és egyben veszélytelen fajokban. Fontos ugyanakkor arra is figyelni, hogy a védett és fokozottan védett fajok használata általános szabályként engedélyhez kötött, és a hatóságok csak az adott védett faj fennmaradását szolgáló tevékenység esetében engedélyezik. A változatosan beültetett kert gyönyörködteti a szemet, és jobban ellenáll az idegenhonos fajok terjedésének.

Amennyiben ismeretlen növények jelennek meg a kertünkben, érdemes utánanézni, mik lehetnek azok. Nem éri meg kísérletezni külföldi útjainkról hazahozott növényekkel: nem biztos, hogy megmaradnak, viszont fennáll a veszélye, hogy egyeduralkodóvá válhatnak kertünkben.

Amennyiben már megtörtént a baj, elfoglalták a kertet a nemkívánatos jövevények, és a kaszálás, kiásás vagy kivágás sem segít, akkor a növényvédelmi szakember tudja megoldani a problémát. Érdemes figyelni a tágabb környezetünkre is, mivel a közterületen elszaporodó özönnövények bármelyik kertben is megjelenhetnek.

Bajomi Bálint
Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.

Forrás: Kertbarát Magazin