A feketegyökér rokona a salátabakszakáll, (Tragopogon porrifolius), ugyancsak fészkesvirágzatú, de vonzó lila virágokat hozó növény.
Nagy, pitypangszerű fejet alkotnak a kaszattermései, amikkel elveti magát, tehát elég egyszer beszerezni a magjait. Elsősorban a gyökerét fogyasztják, ami a feketegyökérére hasonlít, csak fehér, és édesebb, mint az.
Bár Dél-Európában és Észak-Afrikában őshonos, sokfelé elterjedt a világon. Olaszországban és Franciaországban kezdték termeszteni a 16. században, Angliában pedig osztriganövénynek nevezik, mert a gyökér íze az osztrigára emlékezteti a briteket. A Tragopogon nemzetség 150 fajából három él Magyarországon, a közönséges, a nagy és a homoki bakszakáll.
Nagy termetű növény, magassága eléri az egy métert, viszont a szára kevéssé ágazik el, és levelei is keskeny szálasak. így 3 cm tőtávolságra és 45-60 cm sortávolságra vethetjük március-áprilisban. A talajra nem különösebben igényes, kötöttebb talajon is szépen fejlődik, de akkor képez szép gyökereket, ha mélyen meglazított, jó szerkezetű földbe kerül. A vetésmélység 2 cm. A kelés 8-10 nap múlva várható, a kifejlődött magoncokat ritkítsuk 10 cm-re. Később nem igényel sok ápolást: elegendő gyomlálni és öntözni, de nem viseli el a túl sok vizet, erre kötött talajnál figyeljünk.
Óvatosan, ásóvillával lazítsuk meg körülötte a földet és úgy emeljük ki a gyökereket. A második évben, virágzás után viszont már elfásodnak és élvezhetetlenné válnak a gyökerek.
Az egész növény, így a gyökér is tejnedvet tartalmaz, ezért hámozás után azonnal citromos vízbe kell meríteni, és váltott vízben, kevés szódabikarbónával javasolt megfőzni. Pürének (önmagában vagy burgonyával együtt), levesnek, köretnek alkalmas. Pirítva halételekhez ajánlják. Fiatal gyökere nyersen is fogyasztható, csakúgy mint a virágzó szár, ami a spárgához hasonlítható. Virágát pedig salátákba tehetjük.
Fogyasztása kedvezően hat a májra és az epehólyagra, enyhe hashajtó és vízhajtó.