A hőség káros hatásai a kertben

A túlzott fény vagy a nem megfelelő nappalhossz káros hatásairól ide kattintva olvashat.

Ezekkel szorosan összefüggő klimatikus tényező a levegő relatív páratartalma: a nagy melegben kialakuló légköri aszály, vagy a nyár végi reggeli lehűlések mellett megnövekvő relatív páratartalom, ami végül harmatkicsapódáshoz vezet.

A zöldségfélék között jelentős különbségek vannak a hőmérsékleti optimumuk szerint. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az általunk túl melegnek számító időszakok eltérő mértékben viselik meg növényeinket. Bár a nemesítés eltéréseket hozott adott fajon belül a fajtacsoportok, fajták között, mégis azt mondhatjuk, hogy a hőtűrés szorosan összefügg a faj származási helyének adottságaival. A legmagasabb hőoptimumuk a meleg éghajlati övről származó növényeknek van, ide tartozik a legelterjedtebb zöldségfélék közül a paprika és a legtöbb kabakos (uborka, dinnyefélék, a tökfélék nagy része), majd néhány fokkal alacsonyabb hőmérsékletet kedvel a paradicsom, a tojásgyümölcs, a csemegekukorica és a babfélék.

Paprika esetében a magas hőmérséklet hatására elmarad a terméskötődés, akár olyan mértékben is, hogy a tövek csak az első (még korábban, a kevésbé meleg napokon kötődött) terméseket nevelik ki. Ugyanis, ha ezek leérnek, és a növény „leürül”, az új virágokból a legtöbb fajta esetében egyébként is nehezen maradnak meg a kis termések. Így gyakran előfordul, hogy a nyár második felében alig van termésünk, és az augusztusi kissé hűvösebb, de azért elég meleg napokon indul majd meg az újabb terméshozás, amelyeket azonban már az egyre hűvösödő reggelek, a nagy napi hőingadozás, majd az optimális tartománynál alacsonyabb átlaghőmérséklet sújt. A fejlődő terméseken a forró napokon gyakran megfigyelhető a foltosodás, ami lehet napégés (a napnak kitett termésrészeken), vagy kalciumhiány (általában a bogyó csúcsi részén vagy a termés erein), esetleg a kettő kombinációja.

Nem veszi föl a kalciumot A kalciumhiány ugyan elsőre tápanyaghiánybetegségnek tűnik, de hazánkban az esetek döntő többségében a talajban rendelkezésre áll a kalcium, csak a növények nem tudnak eleget felvenni belőle. Vagy a gyökerük nem elég aktív, vagy a nagy meleggel együtt kialakuló alacsony relatív páratartalom miatt bezárják a gázcserenyílásaikat, így a növényekben folyó vízáram (ami a kalciumot is szállítja) jelentősen lelassul, és a kalcium nem jut elegendő mennyiségben a növekvő termésekbe. Bár bizonyos mértékig védekezhetünk mésztartalmú lombtrágyázással, mégis inkább igyekezzünk a talaj nedvességtartalmának pótlásával fenntartani a gyökérfejlődést, ugyanis a kalciumot a gyökerek fiatal, csúcsi részén veszik fel legkönnyebben a növények. A légköri aszály megszüntetésével, párásító öntözéssel próbáljuk még javítani a mikroklímát. Sokat segít az is, ha igyekszünk viszonylag nagy lombot nevelni, vagy vegetatív jellegű fajtát választani, bár ezeknél még gyakrabban fordul elő, hogy nehezen újul meg a növény terméshozása, ha teljesen lefogynak róla az első termések.

Hasonló jelenséget figyelhetünk meg a paradicsomnál is. A folyton növő, karós paradicsomoknál (paradicsomfáknál) azonban, ha a lombozat elég erős, hogy egy viszonylag zárt mikroklímát alakítson ki, ha a talajban van elég víz, és a páratartalom a növényeknek optimális (60% körüli), a tövek párologtatással tudják hűteni magukat és a levelek környezetét, ami segít a nagy meleg átvészelésében. Ezt a hatást kifejlett növényállományban, jól kontrollált klímájú termesztőberendezésben egyébként nagyon jól ki lehet használni.

Ha nagy a napi hőingás, a paprika és a paradicsom esetében is megfigyelhető, hogy a termések a tengelyre merőlegesen, hosszabb-rövidebb csíkokban parásodnak.

Ezek a csíkok a hőkülönbség hatására kialakuló apró szövetrepedések beszáradt hegei. Ízben nem jelentenek romlást, de a termés külleme nem tetszetős. Ellentétben ezzel, a küllem mellett a beltartalmi értékek is csökkenhetnek paradicsomnál nagy melegben: a piros színanyag, a likopin szintézise 32 °C fölött leáll, 35°C fölött pedig a sárga színanyagok kerülnek túlsúlyba. Piros bogyójú fajtáknál tehát a bogyó beérik, de ehhez nem párosul a megszokott szín.

A kabakosoknál a túlzott meleg szembetűnő hatása a gyenge hajtás- és levélfejlődés: vékonyabb szár, hosszabb ízközök, kisebb levelek alakulnak ki, és az alsó, idősebb levelek kivilágosodnak, száradnak. Nyáron, ha az éjszaka is túl meleg, ráadásul a termések gyorsan fejlődnek és nagyra nőnek, amit a gyenge szár nehezebben tart meg, az idősebb részek további elöregítésével számolhatunk, és kevesebb termős virág alakul ki. Túl nagy melegben a termések görbülnek is, mert egyenetlenül fejlődnek a termés különböző oldalai. Uborkánál az oldalhajtások száma is csökken, ami a konzervuborkánál, ahol a jó hozamhoz szükség van ezekre a hajtásokra, számottevő terméskiesést okozhat.

Egyre ritkábban, de azért még találkozhatunk keseredésre hajlamos fajtákkal, amelyek termésében a hőségben keserű íz alakul ki, különösen a kocsány felőli részen.

A dinnye- és tökféléknél is csökken a vegetatív növekedés a nagy melegben, és görögdinnyénél, ha megkésünk a szedéssel, a termés íze és húsállaga élvezhetetlenné válik. A kásásodó húsú termések nem is tárolhatók. A termesztők egyébként azt mondják, hogy az indás szárú növények felemelik az egyébként földön kúszó hajtásvégüket, ha nem érzik jól magukat, így „beszélnek” a gazdájukhoz.

Frissítő öntözés Szinte minden zöldségféle esetén hozam-, és sok esetben minőségromlást eredményez a túl magas hőmérséklet, valamint az alacsony páratartalom. A védekezés olykor megoldható ugyan árnyékolással, de szabadföldön inkább öntözéssel hűtsük a növényeket, vagy az önhűtésüket támogassuk nagyobb, egészséges levélfelület kialakításával és a környezet megfelelő nedvességtartalmának fenntartásával. Fontos szem előtt tartani, hogy hűti a környezetet a víz elpárolgása is a talajfelszínről. Hűtő öntözésnél lehetőleg vigyázzunk rá, hogy ne legyen nagy hőkülönbség a növények és a rájuk kerülő víz között, mert az is káros lehet. A növények hűtésére szolgáló öntözés (más néven frissítő öntözés) vízigénye nem nagy, apró cseppmérettel négyzetméterenként 1-2 liter vizet használunk alkalmanként. Végül fontos kitérni annak fontosságára is, hogy nyáron milyen hőmérséklet mellett takarítjuk be a zöldségeket. Minden zöldségfélére igaz, hogy a termést legjobb a nap leghűvösebb időszakában szedni, ez növeli az eltarthatóságukat is. Ha tárolni szeretnénk a termést, ügyeljünk rá, hogy ne tegyünk felhevült terméseket hidegbe, hanem próbáljuk fokozatosan lehűteni azokat.

A csemegekukorica fejlődése 30 °C-on leáll, 35 °C fölött pedig a növények károsodnak is.

A melegben a tövekkel együtt a termés is hamar elöregszik, a szemekben lévő cukor keményítővé alakul, a fogyasztásra kedvező tejes érési fázisa nagyon lerövidül, és ha az éjszakai hőmérséklet több napon át nem esik 20 °C alá, a szemek még méretük kifejlődése előtt túlérnek.

A bab számára a virágzási időszakban 20-25 °C tekinthető optimális hőmérsékletnek, az ennél nagyobb meleg tömeges virághullást eredményez, amit kifejezetten fokoz, ha alacsony a levegő relatív páratartalma. Gyakran előfordul, hogy ilyen esetben az összes virág lehullik, azaz nem lesz termésünk. Ez ellen a két legjobb védekezés, ha jó időpontban vetünk, és/vagy a virágzás idején igyekszünk többszöri kis adagú párásító és egyben hűtő öntözéssel segíteni a növényeknek.

Átlagos évjáratban május közepéig ajánlott elvetni a babot, így a virágzással a legtöbb évben megelőzhetjük a nagy meleget, a másodvetést pedig július első felére időzítjük, amikor a virágzás időszakában jó eséllyel elég meleg lesz, de nem nagy hőség.

A másik kedvelt hüvelyes, a 15-16 °C-os hőoptimumú zöldborsó a nagy melegben hamar elöregszik: előfordulhat, hogy a virágzáshoz szükséges hőösszeg olyan hamar összegyűlik, hogy már egy-két levél után megjelenik az első virág, ami a növények gyenge fejlettsége miatt legtöbbször az utolsó is, és csak kevés magvú, rövid hüvely fejlődik belőle. A tapasztalatok szerint ezen egy-két hűtő öntözéssel nem nagyon tudunk segíteni, mert a növény csírázásától kezdve folyamatosan hűvösebb időre van szükség.

A káposztafélék körül a karfiol a legérzékenyebb a nagy melegre: a rózsa szétnyílik, a virágok kinyílnak, a rózsa antociánosodik, kiszőrösödik.

A nyári termesztésben előfordul, hogy a rózsák késve, vagy egyáltalán nem alakulnak ki.

A gyökérzöldségek általában akkor a legérzékenyebbek a nagy melegre, ha eközben a talaj is száraz, így azt lehet mondani, hogy viszonylag sikeres lehet a védekezés a nagy meleg káros hatásai ellen, ha tudunk öntözni. A száraz talajállapot melletti nagy melegben deformált vagy csak egyszerűen rövid gyökerek fejlődnek, melyek „fásodnak”, és gyorsan színeződnek, azaz a növények gyorsan öregszenek. Zeller esetében a nagy meleg vontatott gumónövekedést eredményez.

A retek és rokonai, a káposztafélék esetében is gyakori probléma nyári vetéseknél az, hogy 20 °C fölötti hőmérsékletnél a magok nem jól csíráznak. Ezek a növények kifejezetten hidegigényesek, a vegetatív részek növekedési optimuma 13 °C körüli.

A csírázás késik a nagy melegben a fejes salátánál is. Segíthetjük a nyári kelést azzal, ha hideg vizes öntözéssel lehűtjük a talajt vetés előtt, majd este vetünk, így a legfontosabb első pár órában viszonylag jó környezetben lesznek a magok. Érdemes a magokat vetés előtt hűtőben tárolni néhány napig. Ha a fejesedés időszakához közel nagy meleg éri a növényeket, általában hamar magszárba mennek, és a levelük is kesernyésebb lesz. Ez a legtöbb salátafélére igaz, de fejes salátánál az erre való hajlam fajtánként változó.

A hagymafélék közül a vöröshagyma a nyári nagy melegben kisebb lombot fejleszt, korai hagymaképződés alakulhat ki, kisebb fejekkel.

Felszedés után, szabadban szárítva a hagymákat, leginkább a változó hőmérséklet, a reggeli lehűlések, a vele járó magasabb páratartalom járhat minőségromlással, így ha kis felületen termesztünk, érdemes másként megoldani a szárítást.