Húsmarhát csak szeretetből nevelnek az emberek

A gazdaságban készült további képeket galériánkban tekintheti meg.

Gyerekkorában ismerte meg az állattartás szépségeit és nehézségeit, mivel szülei is ezzel foglalkoztak. Tejelő szarvasmarhákat tartottak és tejtermékeket állítottak elő, amiket maguk szállítottak a piacra. Ő autószerelőként végzett, majd a helyi termelőszövetkezetnél helyezkedett el.

Részarány keretében 3 hektár földet kaptak, pár birkát, borjút vásároltak, használt mezőgazdasági gépeket vettek és javítottak. Földeket béreltek, búzát, kukoricát, takarmánynövényeket termeltek, és más vállalkozásoknak is szolgáltattak az eszközökkel.

A családi gazdaságban jelenleg Taskó József és felesége, valamint lányuk tevékenykedik. Két kft.-t is működtetnek, és összesen 15 alkalmazottal látják el a feladatokat. Időnként gondot jelent számukra a munkaerőhiány, amit tanulók foglalkoztatásával oldanak meg. Mezőgazdasági gépészek gyakorlati képzését vállalják, akik közül sokan utána itt is maradnak.

Jelenleg közel ezer hektáron gazdálkodnak. Búzát, tritikálét, árpát, kukoricát termelnek. Az idei nem a legfényesebb évük, búzában és árpában körülbelül 40 százalékos veszteséget okozott az aszály, ami a kukorica esetében a 65-70 százalékot is elérheti. Előfordulhat, hogy a nagyobb részét silózni kell. A mezőgazdasági kármentesítő alapba tíz éve fizetnek, de ha időnként rá is szorultak volna, még sosem kérték a kártalanítást. Idén azonban bejelentették az igényüket, mivel az elmúlt harminc évben nem láttak ilyen szárazságot. Elképzelhető, hogy ismét csak hitelből tudják megkezdeni a jövő évi termelést.

„A Borsodi-Mezőség rossz minőségű, szikes földjein mindig az állattartás volt a meghatározó” – mondta Taskó József. – Nagy hagyományokkal bír a környéken a juh- és a szarvasmarhatenyésztés. Közel 18 ezer hektáros legelő áll rendelkezésre a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet területén. Több család jelenleg is állattartásból él, de a termelőszövetkezeti időkben az állat­állomány a mostaninak az ötszöröse volt.”

A 2010-es évek elején tanyákat és 176 aubrac üszőt vásároltak egy megszűnő mezőgazdasági kft.-től, amellyel 8-900-ra emelkedett a szarvasmarha-állományuk, majd 2014-ben nehéz időszak köszöntött rájuk. A megvásárolt tanyák mellett ugyanis nem sikerült bérlegelőhöz jutni a tájvédelmi körzet területén. Állományukat pedig besnoitiosis miatt teljes egészében fel kellett számolniuk.

A pásztoroltató legeltetésben tartott gulya május 1-jétől október 30-ig tartózkodik a legelőn. A nyári hőséget a charolais is nehezen viseli, hőguta is előfordult a gulyában. Gondoskodni kell róla, hogy a gulyaállástól távolabbi részeken is kényelmesen vízhez jussanak az állatok. Csak a termékenyítés, elletés, gondozás, ápolás idejére szállítják be az állatokat a telephelyi istállókba. A tehenek évente egyszer ellenek, 9 hónap a vemhességük, termékenyítésüket összehangolják.

A borjakat körülbelül 7 hónapos korukig, 3 mázsás súlyig nevelik, ezután értékesítik. Legnagyobb felvásárló partnerük a Hunland Trade Kft. és a Hús-Állat Import-­Export Kft.

A borjakat csak egészségesen, jó kondícióban lehet eladni, ami folyamatos gondoskodást kíván. „Sokan gondolják, hogy a húsmarhatartás egyszerű és jól jövedelmező tevékenység – mondja Taskó József –, de tévednek.” Ő szeretetből foglalkozik az állatokkal, örömöt jelent számára, ha nincs más dolga, és közöttük töltheti az idejét. Sok gazdatársától hallotta már, hogy a tevékenységet ők is hobbinak tekintik, hiszen a munkabért, a takarmányt, az állatgyógyászati költségeket, vizsgálatokat legfeljebb az igénybe vehető támogatásokkal fedezi az évi egyszeri, nagyobb összegű bevétel. A legelők bérleti díja egyformán magas a gyengébb és táplálóbb területeken. Taskó József jelenleg csak a bikaborjakat adja el, mivel növelni szeretné az állományát, emellett hízóbikatartással és -tenyésztéssel tervezi jövedelmezőbbé tenni a húsmarhatartást.

„Az elején sokat szenvedtünk az elléssel, amíg rá nem jöttünk, hogy nem szabad túl­etetni a vemhes teheneket fehérjével – lucernával, abrakkal –, mert akkor nagyon megnő a borjú.”

A charolaisnak szépek a borjai, és talán csak a kék belga nő nagyobbra.

„Az átlagos hízott tehén 9-10 mázsa. Igaz, az angus keresettebb, de Taskó József szerint csak azért, mert jobb a marketingje, és hasonló a helyzet a „japán csodával”, a wagyuval is. A charolais-nak véleménye szerint ugyanolyan finom a húsa, persze, érteni kell a vágásához, kezeléséhez.

A húsmarhatartásnak sok a buktatója, mindennap lehet tanulni valamit. Saját tapasztalata, hogy nagyon fontos a születés utáni köldökfertőtlenítés, mert ha nem figyelnek rá, bele is pusztulhat az állat. Nagy találmány a szecskázó, keverő etetőkocsi, ugyanis amióta beállították, jobban néznek ki az állatok.

A legnagyobb gond a gulyások utánpótlása. Taskó József szerint már az iskolában fel kellene kelteni a fiatalok érdeklődését az állattenyésztés iránt. Ő több alkalommal is kihozta a gyerekeket a telephelyre. A régi hagyomány, amikor a szakma apáról fiúra szállt, elhalt a szocializmus idején. Borsodban a gazdaságátadás is nagy problémát jelent, de pozitív tapasztalata is van a témában. Egy mezőgazdasági szakmunkástanulója annyira félt a tehenektől, hogy a közelükbe sem mert menni, később azonban maga jelentkezett, hogy segít az elletésben vagy bármi másban, amikor csak szükség van rá.