Különösen a kajszi esetében súlyos gond a fapusztulás, akár röviddel a termőre fordulás után. Ennek okait régóta vizsgálják itthon és külföldön egyaránt. Fajtaérzékenység, fagykár és kórokozók fellépése is közrejátszik benne, viszont megfelelő növénytáplálással, az életfolyamatok figyelembevételével sokat tehetünk azért, hogy a fák ellenállóbbak legyenek a környezeti hatásokkal szemben.
Ezekről az összefüggésekről beszélt Szabó István, a Pro-Feed Kft. üzletágvezetője a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Gyümölcstermesztési Központ ceglédi kutatóállomásán rendezett szakmai napon.
A gyümölcs természetesen erős versenytárs ebben a folyamatban, ezért nagyon fontos, hogy nyár végére, őszre is megmaradjon a kellő gyümölcs–lomb arány. A levelek által termelt szerves anyagok szolgálnak a gyümölcsök kinevelésére, kerülnek a raktárakba, valamint azok segítenek a stresszhatások leküzdésében is.
Számít a sejtnedv töménysége
Ilyenkor képződnek a fákban azok az ozmolitikumnak nevezett anyagok is, amelyek segítenek az aszály elviselésében. A folyamat lényege az, magyarázta Szabó István, hogy szárazságban a növény ezekkel aktívan betöményíti a sejtnedvet, hogy több vizet legyen képes fölvenni. A víz ugyanis mindig a töményebb oldat felé mozog, szárazságban akkor kezd el vizet fölvenni a növény, ha a gyökér sejtjeiben töményebb az oldat, mint a talajban. Az ozmolitikumokkal (legismertebb a prolin, de cukrok is betöltik ezt a szerepet) ezt a betöményítést tudja megoldani a növény.
A víz a rostacsövekben szállítódik, amikben télen a fagyás-olvadás hatására légbuborékok képződhetnek, elzárva az utat a víz elől. Olyankor is szükség van a sejtnedv töményebbé tételére, mert több gáz oldódhat föl benne, mint a hígabb oldatban, de a hőmérséklet emelkedése is ugyanezt a hatást idézi elő. Tavasszal a gyökérnyomás és az élénkebb nedvkeringés hatására ezek a gázbuborékok távoznak a rostacsövekből. A töményebb oldatra a legjobb példa a szőlő tavaszi könnyezése, a kibuggyanó nedv ugyanis kimondottan magas cukortartalmú.
A fák ősszel hormonális hatásra kezdenek nyugalomba vonulni, és télen a hideg tartja meg a növényeket a nyugalmi állapotban. A mi éghajlatunkon számos fajnak téli hideghatásra van szüksége a tavaszi virágzáshoz, ezt a hidegmennyiséget általában 2 és 9 °C között gyűjtik össze, a fagypont alatti hőmérsékletek nem számítanak ebből a szempontból. Az utóbbi évek tavaszi fagykárai is részben innen erednek: enyhe télen hamarabb összegyűlik ez a hideghatás, vége szakad a mélynyugalomnak, és az emelkedő hőmérséklet hatására megindul a fejlődés.
Ha elég sok cukor és nitrogénvegyület áll rendelkezésére, a hideget is jobban elviseli ebben az időszakban.
A lombszíneződésig tart
Alapvetően szénhidrátokat raktároznak a fák, a legtöbbet a törzsben és a gyökérben tudják felhalmozni, ezeknek a raktáraknak a feltöltése történik egészen a lombszíneződésig. Ugyanakkor a gallyakban van a legtöbb szénhidrát, mert onnan lehet a leggyorsabban mobilizálni, ha szükség van rá. Metszéskor tehát a raktározott tápanyagok egy részét eltávolítjuk, de mérsékelt beavatkozásnál ez nem okoz problémát, csak akkor van jelentősége, ha erősen visszavágjuk a fát.
Biostimulátorok élettani hatásaHatásmód szerint négy csoportba lehet sorolni a biostimulátorokat, mondta el kérdésünkre Szabó István. Az első az irányító típus, ide a hormonhatású készítmények tartoznak. Ezeket csak akkor szabad használni, ha a körülmények optimálisak és a növény is jó kondícióban van, csak valamilyen stresszhatás miatt „leblokkolt”, mindössze egy kis lökés kell neki, hogy újrainduljon a fejlődése. Ezeknek az anyagoknak a használata a legkockázatosabb, mert pluszenergiát igényel a növénytől, hogy végrehajtsa, amit akarunk tőle. A második csoport az aktiváló hatású biostimulátoroké, ide tartoznak például a huminsavak, fulvosavak, a titánium, a szelén, a szilícium és a szintetikus készítmények. Szabályozó szereknek tekintjük e besorolás szerint az éppen zajló életfolyamatokat befolyásoló anyagokat, ezek jellemzően az aminosavakat tartalmazó készítmények. Végül a negyedik csoport a támogató típusú biostimulátorok, amelyek „hozzáadott értékként” működnek, ilyenek a különböző növényi kivonatok és aminosavak. Ezek nem befolyásolják a növény reakcióit, csak egy kis többletet adnak. |
Mindezek alapján érthető, miért kell nagyon figyelnünk augusztustól októberig a gyümölcsfákra. Nem szabad hagyni, hogy korán lehullassák a lombjukat, jó feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy a tápanyag-raktározás zavartalan legyen. A nyári metszés egyik funkciója is az, hogy több aktív fotoszintetizáló levél legyen a fákon.
A tápanyagfeltöltés időszaka tehát július-augusztustól a lombszíneződésig tart, és ebből a raktárból élnek a fák márciusig. A levelek akkor kezdenek többlettápanyagot termelni, amikor elérik a végleges méretüket.
Megfelelő víz- és tápanyagellátással, valamint szükség szerint biostimulátorokkal tudjuk támogatni a télre való felkészülést.
Az elmondottak alátámasztására Demku Tamás, a ceglédi kutatóállomás munkatársa saját tapasztalataikat osztotta meg. Beszámolt róla, hogy a fajtagyűjteményben folyamatosan felvételezik a fákat, és az idén februárban több fapusztulást kellett elkönyvelniük.
Az élettani előadás után Nádosy Ferenc, a ceglédi kutatóállomás vezetője néhány szilvafajtára hívta fel a figyelmet. Vírusellenálló a bolgár Szakarka, bőtermő a német Jojo. Ez utóbbi ellenálló képessége hiperszenzitív reakción alapul, a fertőzött sejteket „kilöki” a növény. Nem jelenik meg vírustünet az Elena gyümölcsén, csak a levélen láthatók a jellegzetes sárga gyűrűk, a H-243 szilva sem mutat vírustüneteket, és a kissé savanykás ízű gyümölcse egyáltalán nem hullik. A Presenta ismert fajta, jó cukorgyűjtő, aromás gyümölcse lekvárnak és pálinkafőzésre is kiválóan alkalmas.
A német Top-sorozatból a Topfive sok savat és cukrot tartalmaz, szép kék gyümölcse augusztus elején érik és két-három hétig a fán tartható, jó pálinka-kihozatal is jellemzi. Már kemény állapotában is finom édes a Toptaste.