Semmi esetre sem tekinthető előnyösnek az őszi virágzás, hiszen ezek a virágok, hajtások a közelgő hidegtől elfagynak, gyümölcsöt nem nevelnek ki. A hajtások már nem érnek be, a késő őszi fagyoktól károsodnak, és ez kihat a következő évi kihajtásra és termésképzésre is.
Mi lehet a kiváltó ok, tehetjük fel a kérdést jogosan. Vannak, akik a nyári szárazságnak tulajdonítják az őszi virágzást, de az önmagában nem okozhatja, hiszen a jó erőnlétű ültetvényekben a termesztők nem tapasztalták, noha idén igen erőteljes volt a szárazság és az aszály.
A korábbi években legyengült, esetleg valamilyen gombás betegség (szilvánál a polisztigmás levélfoltosság, a Polystigma rubrum) következtében lombját vesztett, gyengébb tápanyag-szolgáltató képességű talajfoltokon lévő növényeknél viszont bekövetkezett ez a jelenség. A szárazság már csak ráadás, de a lombvesztéshez az is hozzájárulhatott. A gyenge erőnlét egyrészt a hiányos tápanyagellátásra, a nem megfelelő vízellátásból származó tápanyagellátási zavarokra, illetve a károsítókra vezethető vissza.
Nyáron a hajtásrügyek egy részében rügydifferenciálódás ment végbe és létrejöttek a generatív rügyek, amelyeknek ilyenkor lombhullás előtt előnyugalomban kellene lenniük. Ez esetben azonban az előnyugalom megszűnt és a rügyek kihajtottak.
A jelenség nem új keletű, nem kapcsolható össze a klímaváltozással, hiszen korábbi években, sőt a régebbi időkben is tapasztalták az őszi rendellenes virágzás jelenségét. Ezenfelül nemcsak őszi, hanem téli virágzásról is vannak irodalmi források, például Besztercéről 1586 telén, Brassóból 1424 decemberében, Budáról 1846. október végén, Egerből 1794 októberében; Kecskemétről 1882, 1885, 1886 őszén, és még lehetne sorolni.
Milyen hatásmechanizmus váltja ki az előnyugalom megszűnését és a rügyek kihajtását, a virágok kinyílását?
Az őszi lombhullással pedig a legtöbb gyümölcstermő növény rügye mélynyugalomba kerül. Az előnyugalom során a levelekben termelődött auxin gátolja a levélhónalji rügyek kihajtását. Ha az előnyugalomban a fák lombjukat vesztik, és emiatt megszűnnek a levelekben zajló élettani folyamatok, akkor a rügyek kihajtásáért felelős növekedésgátló hatás megszűnik, a növények kivirágoznak.
A rövidülő nappalok hozzájárulnak a rügynyugalom kialakulásához. A kutatók úgy vélik, hogy a rövidülő nappalok hatására a növények inhibitorokat, abszcizinsavat termelnek, ami növekedést gátló hatású. A rügyek kihajtásának oka a növekedést serkentő anyagok jelenléte és a növekedést gátló anyagok hiánya. Ezeknek az inhibitoroknak és serkentő hormonoknak az aránya felelős a rügyek kihajtásáért és a rendellenes virágzásért.
Mindezek a tényezők a gátló inhibitorok hatása alól szabadítják fel a rügyeket. A metszéssel nóduszokat, növekedési pontokat távolítunk el, ami addig az úgynevezett korrelatív gátlás révén megakadályozta az alacsonyabban elhelyezkedő rügyek kihajtását. A nitrogén-fejtrágyázás serkenti a gyökér aktivitását, ezáltal fokozódik a citokinin termelődése, amit a rügyekbe szállít a növény és kihajtást eredményez. E néhány utóbbi esetben a kertész provokálja ki a kihajtást, de korábban, júliusban vagy augusztus elején, hogy a fejlődő hajtások még be tudjanak érni a fagyok előtt.
A jelenség megelőzhető a növények jó kondícióban tartásával, ami összetett feladat: a növény igényeinek megfelelő víz- és tápanyagellátásra, valamint a növényvédelemre kell figyelmet fordítani.
Kajtár-Czinege Anikó