0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Most nyílik a szilva?!

Szeptember első felében virágzó szilvafákat és díszfákat – főleg vadgesztenyét – is láthattunk. Hogy lehetséges ez? Jó dolog és a hosszú őszt jelzi, vagy inkább káros jelenség? Esetleg mutat valamit, amit a termesztőnek nem szabad figyelmen kívül hagynia? Az őszi virágzás mindenképpen jelzésértékű, mégpedig elsősorban a fák gyenge erőnlétére utalhat. De több tényező együttes hatása ez a jelenség.

Semmi esetre sem tekinthető előnyösnek az őszi virágzás, hiszen ezek a virágok, hajtások a közelgő hidegtől elfagynak, gyümölcsöt nem nevelnek ki. A hajtások már nem érnek be, a késő őszi fagyoktól károsodnak, és ez kihat a következő évi kihajtásra és termésképzésre is.

A jelenség nem utal az ősz hosszára sem, hiszen a rügyek egy már bekövetkezett külső és belső hatásra reagálnak virágzással.

Mi lehet a kiváltó ok, tehetjük fel a kérdést jogosan. Vannak, akik a nyári szárazságnak tulajdonítják az őszi virágzást, de az önmagában nem okozhatja, hiszen a jó erőnlétű ültetvényekben a termesztők nem tapasztalták, noha idén igen erőteljes volt a szá­razság és az aszály.

A korábbi években legyengült, esetleg valamilyen gombás betegség (szilvánál a polisztigmás levélfoltosság, a Po­lystigma rubrum) következtében lombját vesztett, gyengébb tápanyag-szolgál­tató képességű talajfoltokon lévő nö­vényeknél viszont bekövetkezett ez a jelenség. A szárazság már csak ráadás, de a lombvesztéshez az is hozzájárulhatott. A gyenge erőnlét egyrészt a hiányos tápanyagellátásra, a nem megfelelő vízellátásból származó tápanyag­ellátási zavarokra, illetve a károsítókra vezethető vissza.

Azok a fák, amelyeken a jelenséget tapasztaltam, tavasszal nem virágoztak kellő mértékben, kihagyó, nem termő év volt az idei az esetükben.

Nyáron a hajtásrügyek egy részében rügydifferenciálódás ment végbe és létrejöttek a generatív rügyek, amelyeknek ilyenkor lombhullás előtt előnyugalomban kellene lenniük. Ez esetben azonban az előnyugalom megszűnt és a rügyek kihajtottak.

A jelenség nem új keletű, nem kapcsolható össze a klímaváltozással, hiszen korábbi években, sőt a régebbi időkben is tapasztalták az őszi rendellenes virágzás jelenségét. Ezenfelül nemcsak őszi, hanem téli virágzásról is vannak irodalmi források, például Besztercéről 1586 telén, Brassóból 1424 decemberében, Budáról 1846. október végén, Egerből 1794 októberében; Kecskemétről 1882, 1885, 1886 őszén, és még lehetne sorolni.

Milyen hatásmechanizmus váltja ki az előnyugalom megszűnését és a rügyek kihajtását, a virágok kinyílását?

A nyáron kifejlődő rügyek előnyugalomba kerülnek, ami egészen addig tart, amíg lomb van a hajtásokon.

Az őszi lombhullással pedig a legtöbb gyümölcstermő növény rügye mélynyugalomba kerül. Az előnyugalom során a levelekben termelődött auxin gátolja a levélhónalji rügyek kihajtását. Ha az előnyugalomban a fák lombjukat vesztik, és emiatt megszűnnek a levelekben zajló élettani folyamatok, akkor a rügyek kihajtásáért felelős növekedésgátló hatás megszűnik, a növények kivirágoznak.

Tehát a nagyfokú lombveszteség eredményezhet őszi kivirágzást.

A rövidülő nappalok hozzájárulnak a rügynyugalom kialakulásához. A kutatók úgy vélik, hogy a rövidülő nappalok hatására a növények inhibitorokat, absz­cizinsavat termelnek, ami növekedést gátló hatású. A rügyek kihajtásának oka a növekedést serkentő anyagok jelenléte és a növekedést gátló anyagok hiánya. Ezeknek az inhibitoroknak és serkentő hormonoknak az aránya felelős a rügyek kihajtásáért és a rendellenes virágzásért.

Az előnyugalomban lévő rügyeket kihajtásra „kényszeríthetjük” külső tényezőkkel is, mint például egy erős metszés, lombtalanítás, száraz időszakot követő bőséges öntözés, vagy erős nitrogén-fejtrágyázás.

Mindezek a tényezők a gátló inhibitorok hatása alól szabadítják fel a rügyeket. A metszéssel nóduszokat, növekedési pontokat távolítunk el, ami addig az úgynevezett korrelatív gátlás révén megakadályozta az alacsonyabban elhelyezkedő rügyek kihajtását. A nitrogén-fejtrágyázás serkenti a gyökér aktivitását, ezáltal fokozódik a citokinin termelődése, amit a rügyekbe szállít a növény és kihajtást eredményez. E néhány utóbbi esetben a kertész provokálja ki a kihajtást, de korábban, júliusban vagy augusztus elején, hogy a fejlődő hajtások még be tudjanak érni a fagyok előtt.

A jelenség megelőzhető a növények jó kondícióban tartásával, ami összetett feladat: a növény igényeinek megfelelő víz- és tápanyagellátásra, valamint a növényvédelemre kell figyelmet fordítani.

Kajtár-Czinege Anikó

Forrás: Kertészet és Szőlészet