A fagyérzékenyekkel igyekezzünk
Vannak növények, melyeknél lényeges, hogy a terméseket az első fagyok előtt leszedjük, másoknál ez nem ennyire sürgető. A paprikák, paradicsomok tönkremennek, ha fagypont alá süllyed a hőmérséklet, így ezeket folyamatosan szedjük. A bogyókkal már berakódott paprikatövek ne maradjanak kint. A jó állapotban lévő példányokat érdemes minél nagyobb földlabdával kiemelnünk, majd nyirkos földbe egymás mellé vermelni, vagy tartóedénybe ültetni. Mérsékelten meleg, világos helyen tartva még hosszan szedhető róluk a termés. A paradicsomtövekről viszont a fagyok előtt nemcsak a beérett, vagy érőfélben lévő bogyókat kell leszedni, hanem a kifejlett, de még zöldeket is, mert napos ablakba téve még jól beszínesednek és frissen fogyaszthatóak. Az apróbb, ki nem fejlett bogyók pedig savanyítás céljára megfelelőek.
A káposztafélék, hagymák és sütőtökök kevéssé érzékenyek a hidegre. Közvetlen felhasználásra szedhetők ilyenkor a másodterményként nevelt vöröskáposzta, fejes káposzta és karalábé, valamint a karfiol is.
A nedves homok előnyei tároláskor
A komolyabb fagyok beállta előtt felszedett karfiol fagypont közeli hőmérsékleten akár még januárig is eltartható, ha földlabdával szedjük fel, és nyirkos homokba egymás mellé sűrűn, arasznyi mélyen ültetjük el. A fejletlen rózsájú töveket is földlabdásan kell felszedni, majd szorosan egymás mellé vermelve, világos helyen tartva rózsájuk még valamelyest tovább növekedhet. A póréhagyma szintén elvermelhető nyirkos homokba, de mélyebben, mint eredetileg volt, mert így hosszabb halványított szárrésze lesz.
Száraz időben szedjük
A bimbóskel folyamatosan szedhető a tövekről, melyek egész télre kint maradhatnak. Így ősszel le kell szedni a karós bab kifejlett terméseit is. Időszerű a sárgarépa, petrezselyem, a cékla, valamint a pasztinák szedése is, melyre lehetőleg napos, száraz időben kerüljön sor, hogy jobban tárolható legyen a termény.
A sárosan, nedvesen szedett gyökerek, gumók különösen hajlamosak a tárolás alatti fertőződésekre. Szedésükkor el kell különíteni a sérült, barnult, rothadó példányokat.
Az egészséges darabokat tárolásra elrakásuk előtt le kell mosni és lombtalanítani, majd szellős helyen szikkasztani, de a cékla legbelső, még apró szívlevelei maradjanak rajta. (A legjobb ha akkor tudjuk felszedni amikor nem sáros, ekkor nem kell mosni, így tovább eláll.)
Az őszi kelkáposztának, fejes káposztának már szintén időszerű a szedése. Az elálló, alsó leveleket lenyomva a torzsát éles késsel el kell vágni, majd a három-négy legbelső borítólevél visszahagyásával megtisztított fejeket tárolásuk előtt szikkasztani kell. Ügyeljünk arra, hogy erősebb nyomás vagy sérülés ne érje a leveleket, mert ezek is kórokozók megtelepedését segíthetik elő.
A fejes káposztának, karfiolnak és a zellernek a mínusz 5-7 °C-nál enyhébb fagyok nem ártanak, a bimbóskel pedig a nagyobb hidegtől sem szokott károsodni. A sütőtököt is csak az első talajmenti fagyokat követően, másfél-két centiméteres kocsányrésszel levágva szedjük, majd hűvös, fagymentes helyen tároljuk. Az esetleg már fagyott terményeket lehetőleg csak kesztyűs kézzel fogjuk meg, mert csupasz ujjaink romló foltokat idézhetnek elő rajtuk.
Van ami most vethető
A minél korábbi tavaszi szedés érdekében a petrezselyem korai fajtái is vethetők már. November közepén vethetjük az átteleltetésre szánt rövid tenyészidejű zöldborsót, ezáltal ugyancsak korai termésképzést érhetünk el. A megfelelő vetésmélység ekkor is 8-10 cm, 25 cm sortávolság mellett.