Kétféleképp is találkozhatunk szederrel a kertekben: a vadszeder vékony, tüskés sarjaival gyomként gyűlik meg a bajunk, termetes nemesített fajtái viszont sok finom gyümölcsöt adnak. Ez utóbbiak gondozásához adunk tanácsot.
Annak ellenére, hogy vadon jól megél hazánkban, a nemesített tüske nélküli szederfajtákat olyan helyre érdemes telepíteni, ahol a szőlő is jól érzi magát. A téli hideget körülbelül mínusz 20 °C-ig elviselik, nagyobb veszély rájuk nézve a korai őszi fagy, mert hosszú a tenyészidejük. A talaj kémhatására nem igényes a szeder, annál inkább a szerkezetére és a vízmegtartó képességére: mély rétegű, középkötött, magas humusztartalmú és kellően levegőzött talajban fejlődik kielégítően.
A szárazságra és a magas vízállásra egyaránt érzékenyen reagál. Különösen a termés fejlődésének időszakában, a nyár második felében van szüksége sok vízre.
Nagyon erőteljesen fejlődő növény, tősarjai elérhetik a 3-5 m hosszúságot is. Az első évben ősszel, rövid nappalos körülmények közt fejlődnek ki rajtuk a termőrügyek, amelyekből a második évben alakul ki a termés. A letermett kétéves vesszőket le kell metszenünk a tőről. A szeder nem nevel gyökérsarjakat, ezért nagyon kell vigyázni arra, hogy épségben maradjon a tő. A hajtások méretéből adódik, hogy mindenképpen támrendszer mellett kell nevelni, és célszerű szétválasztani az éves hajtásokat és a termővesszőket. Ez megoldható kettős huzalos támrendszerrel, vagy nagy tőtávolságot tartva, egy síkban két oldalra vezetve a vesszőket. Legalább 2,5 m sor- és tőtávolságra ültessük a szedret, a sortávolság pedig lehet még nagyobb. A tövek megerősödéséhez érdemes a második évben visszavágni a sarjakat, mert általában nem elég fejlettek ahhoz, hogy igazán szép termést adjanak.
Későn, júniusban kezd virágozni, és majdnem egy hónapon át nyílnak a rövid termőhajtáson fejlődő, jó nektártermelő virágai. Egy-egy termőhajtáson 20-25 gyümölcs kifejlődésére számíthatunk, a virágzástól számítva 40-60 nap múlva.
A szeder lehajló sarjai a csúcsuknál meggyökeresednek, és leválasztva új növény fejlődik belőlük, de a gyakorlatban a hosszú hajtások végét visszavágják, hogy kezelhetőbb legyen a növény.
Az alapfaj erősen tüskés, de amerikai nemesítők létrehoztak tüske nélküli fajtákat is, legismertebb közülük a Thornfree, a Hull Thornless, a Black Satin. Skót tüskétlen fajta a Loch Ness. Ez utóbbi a legszebb gyümölcsű és legkorábbi fajta: július közepétől szeptember elejéig szedhetjük róla a nagy, tompa kúp alakú, kemény, fényes fekete bogyókat. A többi fajta július végétől szeptember közepéig, október elejéig érleli a gyümölcsét.
Metszése két menetben történik: ősszel vágjuk ki a letermett vesszőket, kora tavasszal pedig az előző évben fejlődött sarjakról kell eltávolítani a talaj közelében fejlődött és a fölösleges másodrendű elágazásokat. Egy sarjon 2-3 ilyen oldalágat hagyjunk meg középtájon, mert azok a legerősebbek. Szükség lehet a visszametszésükre is, ahol már nem érik el a ceruzavastagságot.
Még egy javasolt munka vár ránk áprilisban, a szedertövek felkupacolása.
Ennek növényvédelmi oka van, ugyanis az utóbbi évtizedekben súlyos kárt okoz a szeder-darázsszitkár, ami a talaj közelében helyezi tojásait a tőre, és a kifejlődő lárvák a sarjak, vagy súlyos esetben az egész tő pusztulását okozzák a talajfelszín alatti rágásukkal. Május közepétől rajzanak, ezért érdemes már áprilisban megnehezíteni számukra a tojásrakást. A tő feltöltögetését egyszer érdemes megismételni.
Egészen idáig a hagyományos szederfajtákról volt szó, az utóbbi években megjelentek a sarjon termő, málnához hasonlón művelhető fajták (Reuben®, Direttisima® Montblanc®), amelyek az éves sarjon teremnek és ősszel egyszerűen mindent le kell „kaszálni”. Törpe növésű fajta a Lowberry® Little Black Prince®, amit akár edényben az erkélyen is nevelhetünk.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
