0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Rózsák, fiatal fák, mediterrán eredetű növények: így óvjuk a kint telelő fagyérzékeny növényeket

Télen egyes növényeinkre fagyveszély leselkedik, hiszen vannak biztonsággal fagytűrő fajok, és vannak olyanok, melyek csak bizonyos hőmérsékletig fagytűrők. Vannak melyeknek nem is a fagy, hanem a téli nedvesség árt. És a fagytűrés mértéke is változó: mert ha a vesszők „nem értek be eléggé”, akkor az egyébként nagy mínuszokat elviselő faj egyede is kárt szenvedhet…

Miért fagyérzékenyek egyes növények?

A legegyszerűbb ok, ha egy növény fagyérzékeny például az lehet, hogy eredeti élőhelyén nagyon enyhék a telek. Tehát egyszerűen nem szokott hozzá, hogy a fagyhoz alkalmazkodnia kellene. E fajokat fagymentes helyen kell teleltetni. Vannak növények, amelyek csak bizonyos korukig fagyérzékenyek. Ilyen a selyemakác, a füge, a gránátalma, és még hosszan sorolhatnánk. Ezek mediterrán eredetű fajok, ahol a tél enyhe, ritkán, és rövid időre közelíti meg csak a hőmérséklet a mínusz 8-10 °C-ot. E növények nálunk fiatal korukban fagyérzékenyek, ám egy 3-4 éves példány már viszonylag nagy biztonsággal kiültethető. Esetükben az első éveket benti teleltetéssel oldhatjuk meg, utána mindenképp tavaszra ütemezzük a kiültetést, hogy késő őszig fejlődhessenek és száruk alul, de minél nagyobb magasságig befásodhasson.

A fagyveszély harmadik oka olyan növényeket is fenyegethet, melyek jól adaptálódtak a mi kontinentális éghajlatunk teleihez, tehát elvileg teljesen fagyállók. Azokat is érheti fagykár extrém hideg esetén, amikor a hőmérséklet -20 fok körülire hűl, és ez tartósan akár 8-10 napig is megmarad. Az sem tesz jót a növényeknek, ha a nappali hőmérséklet tartósan nem megy 0 fok fölé.

Ha éjjel fagy is van, de nappal olvadás következik, ezt viszonylag jól elviselik, ám a hosszan tartó extrém hideg minden példányt megviselhet.
Másik problémát a téli pangó víz okozhatja, melyre a növények változó mértékben érzékenyek, de ezek elvezetéséről hasznos gondoskodni. Ez azért alakul ki, mert hóolvadás után a hólé nem tud leszivárogni a talajba – ami még fagyott. Majd újra megfagy a növény töve körül, és károsíthatja azt. Ez megelőzhető, ha akár egy kapával nyitott kis árokkal, vagy a növények kicsit magasabb részre ültetésével megoldjuk, hogy a megolvadt hólé elfolyjon, és ne maradjon a tövek körül.

Tövek védelme földdel, lombbal…

Rózsáknál, mediterrán növényeknél gyakori módszer a felkupacolás, mellyel a gyökérnyaki alvórügyeket védjük meg. Földdel, lombbal, vagy ezek keverékével takarjuk a tövet, minél magasabban. Ha ugyanis a föld feletti rész elfagy, a növény tőről még újra hajthat. Igaz, ebben az esetben akár több évnyi növekményt is elvesztünk: egy 4-5 éves példány gyakorlatilag majdnem elölről kezdi fejlődését. Azért csak majdnem, mert a gyökerek a talajban épek maradnak, így sokkal gyorsabb növekedésre, regenerálódásra számíthatunk.

Készüljünk a rosszra, de reméljük a legjobbat

A téli felkészülésre is igaz a fenti mondás, hiszen ha kemény télre készülünk, és enyhe lesz, akkor feleslegesen dolgoztunk növényeink fagyvédelmén. De ha fordítva történik, és a bekövetkező nagy mínuszok előtt nem törősünk a lehetséges veszéllyel, az nagy károkat tud okoznia kertben.

A gyökérnyak védelme igen fontos. A gyökérnyak és a legalsó korona elágazás közötti részt nevezzük törzsnek. Tehát a gyökérnyak a földfelszín alatt, annak közelében helyezkedik el, azaz a törzs legalja, a gyökér legteteje…

A növényeken leginkább hatásrügyek találhatók (a virágrügyek és vegyes rügyek mellett). Amint létrejönnek a hajtásrügyek, és az időjárás tavasszal megfelelő számukra rögtön ki is hajtanak. Ezzel szemben, az alvórügyek, mint rejtett rügyek anélkül, hogy kihajtanának, nyugalomban tovább élnek, és várják, hogy szükség legyen rájuk. Természetesen visszametszéssel, az alvó rügyeket is kihajtásra lehet aktivizálni. Ám ezek rendszerint csak akkor hajtanak ki, ha a környezetükben levő növényi részeket (legyen ez vessző, gally, ág) sérülés, károsodás (törés, rágás, jégverés, elfagyás, tűzkár, metszés) éri. Téli fagykár esetén tehát az a gyökérnyaki alvórügyek adhatnak esélyt arra, hogy a növényünk mégis túlélje a telet.

Más szerepe is van ezeknek: gyümölcstermő és díszcserjék esetén, ha a vesszők felkopaszodtak, elöregedtek tövig visszametszhetjük ezeket, ifjítás céljából. Ha tőből távolítjuk el az ágakat, a megmaradt alvórügyek kihajtanak, ezzel megifjul a tő.

Tavasszal is lesz ezzel még munka

A növények kihajtása, a fagyok elmúlta után a tövek körüli földkupacokat mindenképp távolítsuk el. Nem jó megoldás az, ha úgy gondoljuk, „maradhatnak azok, elférnek ott a következő télig”.
Ha a töveken hagyjuk a földkupacokat, az igen sok hátránnyal jár. Egyrészt a tő körülről elfolyik a víz, ahelyett hogy pont ott szivárogna a talajba a gyökér felé. Gyökérnyakba oltott gyümölcsök, rózsák esetén a felkupacolás miatt a nemes rész „leléphet” az alanyról, azaz a nemes rész nem az alanytól veszi fel a vizet, hanem a felkupacolás miatt saját gyökeret ereszt, és lekapcsolódik az alanyról. Ez baj, hiszen nem véletlenül lett az alanyra oltva, saját gyökérem nem fog jól fejlődni, vagy sokkal rövidebb életű lesz, fogékonyabb egyes betegségek, kártevők kártételére.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu