Bár a népszerű, egészséges táplálkozási szokások az éjszakai nassolástól óvnak, kevés tanulmány vizsgálta átfogóan a késői étkezés egyidejű hatását a testsúly szabályozásának és így az elhízás kockázatának három fő szereplőjére: a kalóriabevitel szabályozására, az elégetett kalóriák számára és a zsírszövet molekuláris változásaira. A Mass General Brigham egészségügyi rendszer alapító tagjaként működő Brigham and Women’s Hospital kutatóinak új tanulmánya megállapította, hogy
„Azokat a mechanizmusokat akartuk tesztelni, amelyek megmagyarázhatják, hogy a késői étkezés miért növeli az elhízás kockázatát” – magyarázta a vezető szerző Frank A. J. L. Scheer, PhD, a Brigham orvosi kronobiológiai programjának igazgatója. „Korábbi, általunk és mások által végzett kutatások kimutatták, hogy a késői evés összefügg a fokozott elhízási kockázattal, a megnövekedett testzsírral és a fogyás sikerének csökkenésével. Meg akartuk érteni, hogy miért”.
„Ebben a tanulmányban azt kérdeztük: „Számít-e az evés időpontja, ha minden más következetes marad?” – mondta Nina Vujovic, a Brigham Alvási és Cirkadián Rendellenességek Osztályának Orvosi Kronobiológiai Programjának kutatója.
Vujovic, Scheer és csoportjuk 16 olyan beteget vizsgáltak, akiknek testtömegindexe (BMI) a túlsúlyos vagy elhízott tartományba esett. Mindegyik résztvevő két laboratóriumi protokollt végzett: az egyiket szigorúan beosztott korai étkezéssel, a másikat pedig pontosan ugyanazokkal az étkezésekkel, mindegyiket körülbelül négy órával későbbre időzítve a nap folyamán. A laboratóriumi protokollok megkezdése előtti utolsó két-három hétben a résztvevők rögzített alvás- és ébrenléti rendet tartottak, a laboratóriumba lépés előtti utolsó három napban pedig szigorúan azonos étrendet és étkezési rendet követtek otthon. A laboratóriumban a résztvevők rendszeresen dokumentálták éhségérzetüket és étvágyukat, a nap folyamán gyakori vérvételeket végeztek, valamint mérték testhőmérsékletüket és energiafelhasználásukat. Annak mérésére, hogy az étkezési idő hogyan befolyásolja az adipogenezisben, vagyis a szervezet zsírraktározásában szerepet játszó molekuláris útvonalakat, a kutatók a résztvevők egy részhalmazától a laboratóriumi vizsgálatok során mind a korai, mind a késői étkezési protokollok során zsírszöveti biopsziákat vettek, hogy lehetővé tegyék a génexpressziós minták/szintek összehasonlítását a két étkezési körülmény között.
Különösen a jóllakottságot jelző leptin hormon szintje csökkent 24 óra alatt a késői étkezési körülmények között a korai étkezési körülményekhez képest. Amikor a résztvevők későbbi időpontban étkeztek, a kalóriákat is lassabban égették el, és a zsírszöveti gének expressziója a fokozott adipogenezis és a csökkent lipolízis irányába mutatott, amelyek elősegítik a zsírnövekedést. Ezek az eredmények a késői étkezés és a fokozott elhízási kockázat közötti összefüggés hátterében álló fiziológiai és molekuláris mechanizmusok közeledését mutatják.
Vujovic elmagyarázza, hogy ezek az eredmények nemcsak összhangban vannak a kutatások nagy részével, amelyek szerint a későbbi étkezés növelheti az elhízás kialakulásának valószínűségét, hanem új megvilágításba helyezik, hogy ez hogyan történhet meg. Egy randomizált keresztirányú vizsgálat segítségével, valamint a viselkedési és környezeti tényezők, például a fizikai aktivitás, a testtartás, az alvás és a fényexpozíció szigorú ellenőrzésével a kutatók képesek voltak kimutatni az energiaegyensúlyban részt vevő különböző kontrollrendszerek változásait, ami annak a jelzője, hogy szervezetünk hogyan használja fel az elfogyasztott táplálékot.
A jövőbeni vizsgálatok során Scheer csoportja több nőt kíván bevonni, hogy megállapításaik általánosíthatóságát szélesebb populációra is kiterjeszthessék. Bár ez a vizsgálati kohorsz csak öt női résztvevőt tartalmazott, a vizsgálatot úgy állították össze, hogy a menstruációs fázist kontrollálják, ami csökkentette a zavaró hatásokat, de megnehezítette a nők toborzását. A továbbiakban Scheer és Vujovic az étkezés és a lefekvés időpontja közötti kapcsolat energiaegyensúlyra gyakorolt hatását is vizsgálni fogja.
