Az egyre gyakoribbá váló aszályos időszakok, a meggondolatlan csatornázási programok miatt talajaink vízkészlete aggasztóan csökkent.Kiszámíthatatlan az évente egyre hektikusabban lehulló csapadék mennyisége és időbeli eloszlása. Még ha éves átlagban elegendő is lenne, az eloszlása miatt mégsem megfelelő a szőlő életciklusának kielégítésére. Nemcsak az Alföldön, hanem dombvidéki borvidékeinken is egyre többször tapasztalható aszálytünet.
Hazai körülmények között általában a tartós száraz időszak hossza körülbelül 30 nap. Az Alföldön a tenyészidő alatt 100 év közül csak 17 jó csapadékos évet tudhatunk magunkénak, 51 száraz és ebből 28 igen száraz. Az aszályos időszak 30 napja alatt a meglévő vízkészlet 150 mm-rel csökkenhet, ami már tetemes terméskiesést és minőségromlást eredményezhet.
Az aszály kedvezőtlen hatása több évre kihat, és a terméskiesés, a gazdasági kár az aszályt követő évben még nagyobb lehet, mint a kár keletkezésének évében. Ez arra is rávilágít, hogy a szélsőségesen száraz időjárásban a szőlőnövény feléli tartalékait és romlik az erőnléte. Az erősen tűző napfény — főleg, ha nagy meleggel párosul — , perzselést, égési sebeket okozhat a fürtökön.
Az elmúlt évek-évtizedek hőmérsékleti változása miatt igazolható a vegetációs periódus, az érési időpontok eltolódása, és a hőmérséklet emelkedésével együtt jár a cukor-, sav-, íz- és aromaanyagok változása, valamint magasabb alkoholtartalmú borok készülnek.
Ezen túlmenően a szőlőtermés minőségét is befolyásoló invazív kórokozók, kártevők jelennek meg, illetve időszakosan, nem várt módon felerősödnek a honos károsítók. A csapadék szempontjából is nagy eltérések vannak az egyes országrészek, így a borvidékek között is. Például a 2018-as évet volt, aki aszályosnak és volt, aki csapadékosnak ítélte meg, és mindkettő igaz. Dömsödön a mért éves csapadékmennyiség közel 800 mm volt, ebből a vegetációban 535 mm, míg Kecskeméten egész évben csak 347mm (vegetációban 247mm) esett, Badacsonyban a vegetációban 472 mm, Kiskőrösön 287 mm, Nyárlőrincen csak 183 mm, és sorolhatnánk még.
Az aszály megelőzésére, a kár, a termelési kockázat mérséklésére a termőhely, a fajta megválasztására, a termesztéstechnológia fejlesztésére nagy figyelmet kell fordítani.
A szőlőfajták aszályérzékenysége csökkenthető egy jól megválasztott művelésmóddal, a talaj tápanyagtartalmának harmonizálásával, és tápelemfelvétel feltételeinek fenntartásával, vagyis például a talaj víztartalmának növelésével, a tömörödöttség megszüntetésével.
FajtakülönbségekAz Alföldön hagyományos fajták közül a Kövidinka, a Pozsonyi fehér, a Kékfrankos vagy a Kadarka jól tűri a szárazságot, de az Ezerjó, a Cserszegi fűszeres már szárazságra érzékeny az egyre nagyobb felületen termesztett ellenálló fajtákkal (Bianca, Aletta) együtt. A csemegeszőlő-fajták közül jó aszálytűréssel rendelkezik a Kósa, a Favorit, a Cegléd szépe, a Pölöskei muskotály, a Sarolta, míg a Néro, a Teréz aszályra érzékenyebb. |
Az öntözésre hazánkban azért lenne szükség, hogy minél nagyobb mértékben fokozzuk a termés biztonságát, és lehetőleg függetlenítsük magunkat a csapadék mostoha eloszlásától. Kellő előrelátással megállapítható, hogy egy-két évtizeden belül a termésátlagok lényeges emelése érdekében már kényszerítően szükség lesz az öntözés nagyobb arányú bevezetésére. Az öntözés egymagában nem oldja meg az aszálykérdést, ismerni kell a növény biológiai tulajdonságait, fejlődési ciklusait, és nem utolsósorban ki kell alakítani egy termesztéstechnológiát, melyben harmóniában van a növény, a tápanyag, a víz, a környezet és az ember.
A növény fejlődése két egymást követő ciklusra bontható: a levélzet és azzal párhuzamosan a virágok kialakulása, majd a termés kötődése, növekedése. A szőlőnövény vízfelhasználása a következők szerint alakul az egyes fejlődési fázisokban, Füri József mérései alapján:
– rügyfakadástól virágzásig 7%
– virágzástól zsendülésig 42%
– zsendüléstől szüretig 32%
– szürettől lombhullásig 19%.
Látható, hogy virágzástól a szüretig tartó időszakban a legnagyobb vízfelhasználás, éppen akkor, amikor a mi ökológiai viszonyaink között a legkevesebb csapadék esik.
Az öntözésről rendelkezésünkre álló tudományos ismeretek egybehangzóan alátámasztják, hogy az aszályos időszakban minőségi előnyt jelent a megfontoltan alkalmazott öntözés. Az az előnye, hogy a vízigény mérésével, helyes adagolás és időzítés esetén, növelhetjük a termés minőségét, ezáltal a végtermék, a bor minőségét is. A bor minősége érdekében csak akkor szabad öntözni, ha a bogyók beltartalmi összetevőinek kialakulása elmarad az aszályos periódus miatt, vagy ha a szőlőnövény tartósan károsodik.
A víz kettős hatást fejt ki a szőlőre: egyrészt az aktuális esztendő tényleges hozamát befolyásolja a levélfelület és a bogyók növekedésével, másrészt a vegetatív produkción keresztül kihat a tőke kondíciójára és azon keresztül a következő évi termésre. Az előző évi öntözés hatására nő a vesszőhosszúság, a vesszőtömeg és jobb a rügydifferenciálódás, több fürt alakul ki, a tárgyévi öntözés növeli a fürtök átlagtömegét.
A jó vízellátásnál nem tolódik el a szőlő érési ideje, csak a nagyon késői öntözés esetén. Az öntözés hatására nő a hajtások és a beérett vesszők hossza is. A vesszőhozam növekedése nagyobb terhelést tesz lehetővé.
A szőlő termésmennyiségét és minőségét az éghajlati tényezők mellett döntően befolyásolja a talaj tápanyag- és vízellátottsága. Az aszály elleni védekezésben meghatározó a tápanyagellátás, a talajok víztartó képessége is. Jó tápanyagellátás mellett kevesebb víz kell egy kilogramm szárazanyag előállításához, a növények kevesebb vizet párologtatnak.
Öntözésre berendezett ültetvényekben a növények tápanyag – felvétele kiegyenlítettebb, de a vízellátás megszűnésére érzékenyen reagál a szőlő. A hirtelen vízelvonás tápanyag – felvételi zavarokhoz vezethet, ami egy öntözött ültetvény esetében súlyosabb következményekkel jár, mint egy öntözetlennél.
