0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. május 24.

Az öntözés kérdése

A víz az állókultúrák fennmaradásának egyik meghatározó tényezője, a szőlő esetében mégsem fordítottunk rá elég figyelmet. Napjainkban sajátosan időszerűvé vált a szőlő öntözésének kérdése.

Az egyre gyakoribbá váló aszályos időszakok, a meggondolatlan csatornázási programok miatt talajaink vízkészlete aggasztóan csökkent.Kiszámíthatatlan az évente egyre hektikusabban lehulló csapadék mennyisége és időbeli eloszlása. Még ha éves átlagban elegendő is lenne, az eloszlása miatt mégsem megfelelő a szőlő életciklusának kielégítésére. Nemcsak az Alföldön, hanem dombvidéki borvidékeinken is egyre többször tapasztalható aszálytünet.

Az egyszerre nagy mennyiségben, rövid idő alatt lezúduló csapadék pedig erózióhoz, talajdegradációhoz vezet, a termőréteg lemosódásával együtt növényvédő szerek is felhalmozódhatnak a domboldalak ültetvényeinek alsó részén, vagy homoktalajon a talajvízbe kerülve környezetkárosításhoz is vezethet.

Hazai körülmények között általában a tartós száraz időszak hossza körülbelül 30 nap. Az Alföldön a tenyészidő alatt 100 év közül csak 17 jó csapadékos évet tudhatunk magunkénak, 51 száraz és ebből 28 igen száraz. Az aszályos időszak 30 napja alatt a meglévő vízkészlet 150 mm-rel csökkenhet, ami már tetemes terméskiesést és minőségromlást eredményezhet.

Az aszály kedvezőtlen hatása több évre kihat, és a terméskiesés, a gazdasági kár az aszályt követő évben még nagyobb lehet, mint a kár keletkezésének évében. Ez arra is rávilágít, hogy a szélsőségesen száraz időjárásban a szőlőnövény feléli tartalékait és romlik az erőnléte. Az erősen tűző napfény — főleg, ha nagy meleggel párosul — , perzselést, égési sebeket okozhat a fürtökön.

Az elmúlt évek-évtizedek hőmérsékleti változása miatt igazolható a vegetációs periódus, az érési időpontok eltolódása, és a hőmérséklet emelkedésével együtt jár a cukor-, sav-, íz- és aromaanyagok változása, valamint magasabb alkoholtartalmú borok készülnek.

Ezen túlmenően a szőlőtermés minőségét is befolyásoló invazív kórokozók, kártevők jelennek meg, illetve időszakosan, nem várt módon felerősödnek a honos károsítók. A csapadék szempontjából is nagy eltérések vannak az egyes országrészek, így a borvidékek között is. Például a 2018-as évet volt, aki aszályosnak és volt, aki csapadékosnak ítélte meg, és mindkettő igaz. Dömsödön a mért éves csapadékmennyiség közel 800 mm volt, ebből a vegetációban 535 mm, míg Kecskeméten egész évben csak 347mm (vegetációban 247mm) esett, Badacsonyban a vegetációban 472 mm, Kiskőrösön 287 mm, Nyárlőrincen csak 183 mm, és sorolhatnánk még.

A szőlő klímaérzékeny növény. Vízhiány esetén a bogyók aprók, vastagabb héjúak, cukorban, savban, szárazanyagban és színanyagban szegényebbek lesznek, mind a kül-, mind a beltartalmi értékük (piacosságuk) csökken.

Az aszály megelőzésére, a kár, a termelési kockázat mérséklésére a termőhely, a fajta megválasztására, a termesztéstechnológia fejlesztésére nagy figyelmet kell fordítani.

A szőlőfajták aszályérzékenysége csökkenthető egy jól megválasztott művelésmóddal, a talaj táp­anyagtartalmának harmonizálásával, és tápelemfelvétel feltételeinek fenntartásával, vagyis például a talaj víztartalmának növelésével, a tömörödöttség megszüntetésével.

Fajtakülönbségek

Az Alföldön hagyományos fajták közül a Kövidinka, a Pozsonyi fehér, a Kékfrankos vagy a Kadarka jól tűri a szárazságot, de az Ezerjó, a Cserszegi fűszeres már szárazságra érzékeny az egyre nagyobb felületen termesztett ellenálló fajtákkal (Bianca, Aletta) együtt. A csemegeszőlő-fajták közül jó aszálytűréssel rendelkezik a Kósa, a Favorit, a Cegléd szépe, a Pölöskei muskotály, a Sarolta, míg a Néro, a Teréz aszályra érzékenyebb.

Az öntözésre hazánkban azért lenne szükség, hogy minél nagyobb mértékben fokozzuk a termés biztonságát, és lehetőleg függetlenítsük magunkat a csapadék mostoha eloszlásától. Kellő előrelátással megállapítható, hogy egy-két évtizeden belül a termésátlagok lényeges emelése érdekében már kényszerítően szükség lesz az öntözés nagyobb arányú bevezetésére. Az öntözés egymagában nem oldja meg az aszálykérdést, ismerni kell a növény biológiai tulajdonságait, fejlődési ciklusait, és nem utolsósorban ki kell alakítani egy termesztéstechnológiát, melyben harmóniában van a növény, a tápanyag, a víz, a környezet és az ember.

A növény fejlődése két egymást követő ciklusra bontható: a levélzet és azzal párhuzamosan a virágok kialakulása, majd a termés kötődése, növekedése. A szőlőnövény vízfelhasználása a következők szerint alakul az egyes fejlődési fázisokban, Füri József mérései alapján:

– rügyfakadástól virágzásig 7%

– virágzástól zsendülésig 42%

– zsendüléstől szüretig 32%

– szürettől lombhullásig 19%.

Látható, hogy virágzástól a szüretig tartó időszakban a legnagyobb vízfelhasználás, éppen akkor, amikor a mi ökológiai viszonyaink között a legkevesebb csapadék esik.

Az öntözésről rendelkezésünkre álló tudományos ismeretek egybehangzóan alátámasztják, hogy az aszályos időszakban minőségi előnyt jelent a megfontoltan alkalmazott öntözés. Az az előnye, hogy a vízigény mérésével, helyes adagolás és időzítés esetén, növelhetjük a termés minőségét, ezáltal a végtermék, a bor minőségét is. A bor minősége érdekében csak akkor szabad öntözni, ha a bogyók beltartalmi összetevőinek kialakulása elmarad az aszályos periódus miatt, vagy ha a szőlőnövény tartósan károsodik.

A víz kettős hatást fejt ki a szőlőre: egyrészt az aktuális esztendő tényleges hozamát befolyásolja a levélfelület és a bogyók növekedésével, másrészt a vegetatív produkción keresztül kihat a tőke kondíciójára és azon keresztül a következő évi termésre. Az előző évi öntözés hatására nő a vesszőhosszúság, a vesszőtömeg és jobb a rügydifferenciálódás, több fürt alakul ki, a tárgyévi öntözés növeli a fürtök átlagtömegét.

Optimális vízellátás hatására a cukortartalom gyakorlatilag változatlan, vagy csak nagyon kis eltérést mutat, a titrálható savtartalom viszont 0,3-0,6 grammal nő literenként.

A jó vízellátásnál nem tolódik el a szőlő érési ideje, csak a nagyon késői öntözés esetén. Az öntözés hatására nő a hajtások és a beérett vesszők hossza is. A vesszőhozam növekedése nagyobb terhelést tesz lehetővé.

A szőlő termésmennyiségét és minőségét az éghajlati tényezők mellett döntően befolyásolja a talaj tápanyag- és vízellátottsága. Az aszály elleni védekezésben meghatározó a tápanyagellátás, a talajok víztartó képessége is. Jó tápanyagellátás mellett kevesebb víz kell egy kilogramm szárazanyag előállításához, a növények kevesebb vizet párologtatnak.

Öntözésre berendezett ültetvényekben a növények tápanyag – felvétele kiegyenlítettebb, de a vízellátás megszűnésére érzékenyen reagál a szőlő. A hirtelen vízelvonás tápanyag – felvételi zavarokhoz vezethet, ami egy öntözött ültetvény esetében súlyosabb következményekkel jár, mint egy öntözetlennél.

Forrás: Kerti Kalendárium