0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A méhkenyér

A méhkenyér, más néven perga a méhek alapeledele: főként virágporból, valamint kisebb mennyiségben propoliszból, méhviaszból, némi mézből és a méhek mirigyváladékaiból (emésztőenzimek) álló elegy, amely a méhsejtekben elraktározva néhány hónap leforgása alatt megerjed, és ezáltal könnyebben emészthetővé válik.

A legtöbb méhészetben a méz a fő bevételi forrás, méhkenyér előállításával viszonylag kevesen foglalkoznak, pedig ez a méhészeti termék sok méhész számára jelenthetne új jövedelemforrást.

A lengyel Nemzeti Kertészeti Kutatóintézet (Instytut Ogrodnictwa) Méhészeti Osztálya 2015 tavaszán egy hároméves tanulmányt indított kísérleti méhészetében a lengyelországi Puławyban, a mézelő méhcsaládokban történő méhkenyértermelés lehetséges mértékének meghatározására, illetve az ilyen termelés gazdasági életképességének felmérésére. A tanulmányról az Agriculture című folyóirat számolt be (Semkiw–Skubida, 2021).

A kísérletbe minden évben 28 méh­családot vontak be egy egyébként méztermeléssel foglalkozó méhészetből.

A vizsgálatokat három egymást követő évben, 2015 és 2017 között végezték, kaukázusi méhekkel (Apis mellifera caucasica). A 12 keretes Dadant-kaptárakban elhelyezett méhcsaládokat négy csoportra osztották, hogy lássák, milyen fészek- és keretelhelyezési mód bizonyul a legmegfelelőbbnek, melyik csoport állítja elő a legtöbb méhkenyeret.

A méhcsaládok kezelésének eltérő módja a tapasztaltak szerint nem befolyásolta az előállított méhkenyér mennyiségét.

A termelés növelése érdekében a családokkal vándorolni kellett: a szezon a repcével (Brassica napus var. oleifera) kezdődött, majd június végén a málna (Rubus idaeus) és a mézharmat következett. Ősszel a méhek főként aranyvesszőről (Solidago spp.) és fehér mustárról (Sinapis alba), tavasszal pedig füzekről (Salix spp.) és juharról (Acer spp.) gyűjtöttek. A méhkenyér készítéséhez használt fő virágporforrások a következők voltak: füzek, pitypang (Taraxacum officinale), fekete ribizli (Ribes nigrum), szilva (Prunus domestica), alma (Malus domestica), repce és málna.

A méhkenyeret fagyasztás után nyerték ki a lépekből, majd megszárították, tisztították és lemérték.

A méhviaszt és a méhkenyeret mechanikusan, egy erre a célra gyártott berendezéssel választották szét. Csoporttól függően egy méhcsaládból 0,51–1,23 kilogramm méhkenyeret lehetett betakarítani. Az átlagos hozam méhcsaládonként 0,7 kilogramm volt.

A méhkenyér előállításának folyamatához kapcsolódó összköltség 679,50 euró volt, beleértve a munkaerőköltséget is, amely a legnagyobb részt tette ki, s ezért valószínűleg ez a méhkenyértermelés legfőbb akadálya. (Megjegyzés: A kísérletben számított összköltségbe csak a méhkenyértermeléshez szorosan kapcsolódó költségek értendők bele, a méh­családok kezelésének egyéb költségei nem, mivel a méhkenyértermelés a fő méhészeti tevékenységnek, azaz a méztermelésnek csupán kiegészítő tevékenysége.) Az értékesítésből származó bevételt 1110 euróra becsülték.

A betakarított méhkenyér kilogrammonkénti nyeresége így 21,50 euró, ami jóval több (kilogrammonként), mint az elérhető mézárak.

A méhkenyér betakarítása az értékesítéséből eredő haszna mellett hozzájárul a méhcsaládok fészkének megújulásához is, mivel a méhkenyeret tartalmazó fészkeket eltávolítják a kaptárból, és új keretekkel helyettesítik.

A méhész részéről kevesebb munkát igényel a méhkenyér előállítása, ha jó minőségű lépekkel dolgozik. Amennyiben a lépek nem túl öregek (világosbarna színűek), a belőlük kiszedett méhkenyér alig tartalmaz szennyeződést, így könnyebben dolgozható fel piacképes méhészeti termékké.

Ma már kutatások igazolják, hogy az antibiotikus és antioxidáns tulajdonságokkal rendelkező méhkenyér jótékony hatással van az emberi immunrendszerre, és az emberi szervezet jobban fel tudja dolgozni, mint a virágport,

mivel a méhek emésztőenzimjei a virágporszemcsék jelentős részének külső védőburkát feltörik, az erjedési folyamat pedig a méhkenyér összetevőit mintegy „előemészti”. Különféle civilizációs betegségekkel sújtott korunkban a méhkenyér értékes étrend-kiegészítő termék, amelyet különösen az egészséges táplálkozás, illetve a kíméletes gyógymódok iránt érdeklődő fogyasztók gyakran keresnek. A méhkenyértermelés hatékony kiegészítő formája lehet a mind több körülmény által fenyegetett méhészeti tevékenységnek és a méhészetből származó bevételek növelésének. Mindazonáltal, teszik hozzá a tanulmány szerzői, további kutatásokra van szükség a gyártási technika finomítása, az ellátási lánc hatékonyabbá tétele és a fogyasztói igények felmérése érdekében.

Forrás: Méhészet