A legtöbb méhészetben a méz a fő bevételi forrás, méhkenyér előállításával viszonylag kevesen foglalkoznak, pedig ez a méhészeti termék sok méhész számára jelenthetne új jövedelemforrást.
A lengyel Nemzeti Kertészeti Kutatóintézet (Instytut Ogrodnictwa) Méhészeti Osztálya 2015 tavaszán egy hároméves tanulmányt indított kísérleti méhészetében a lengyelországi Puławyban, a mézelő méhcsaládokban történő méhkenyértermelés lehetséges mértékének meghatározására, illetve az ilyen termelés gazdasági életképességének felmérésére. A tanulmányról az Agriculture című folyóirat számolt be (Semkiw–Skubida, 2021).
A kísérletbe minden évben 28 méhcsaládot vontak be egy egyébként méztermeléssel foglalkozó méhészetből.
A vizsgálatokat három egymást követő évben, 2015 és 2017 között végezték, kaukázusi méhekkel (Apis mellifera caucasica). A 12 keretes Dadant-kaptárakban elhelyezett méhcsaládokat négy csoportra osztották, hogy lássák, milyen fészek- és keretelhelyezési mód bizonyul a legmegfelelőbbnek, melyik csoport állítja elő a legtöbb méhkenyeret.
A méhcsaládok kezelésének eltérő módja a tapasztaltak szerint nem befolyásolta az előállított méhkenyér mennyiségét.
A termelés növelése érdekében a családokkal vándorolni kellett: a szezon a repcével (Brassica napus var. oleifera) kezdődött, majd június végén a málna (Rubus idaeus) és a mézharmat következett. Ősszel a méhek főként aranyvesszőről (Solidago spp.) és fehér mustárról (Sinapis alba), tavasszal pedig füzekről (Salix spp.) és juharról (Acer spp.) gyűjtöttek. A méhkenyér készítéséhez használt fő virágporforrások a következők voltak: füzek, pitypang (Taraxacum officinale), fekete ribizli (Ribes nigrum), szilva (Prunus domestica), alma (Malus domestica), repce és málna.
A méhviaszt és a méhkenyeret mechanikusan, egy erre a célra gyártott berendezéssel választották szét. Csoporttól függően egy méhcsaládból 0,51–1,23 kilogramm méhkenyeret lehetett betakarítani. Az átlagos hozam méhcsaládonként 0,7 kilogramm volt.
A méhkenyér előállításának folyamatához kapcsolódó összköltség 679,50 euró volt, beleértve a munkaerőköltséget is, amely a legnagyobb részt tette ki, s ezért valószínűleg ez a méhkenyértermelés legfőbb akadálya. (Megjegyzés: A kísérletben számított összköltségbe csak a méhkenyértermeléshez szorosan kapcsolódó költségek értendők bele, a méhcsaládok kezelésének egyéb költségei nem, mivel a méhkenyértermelés a fő méhészeti tevékenységnek, azaz a méztermelésnek csupán kiegészítő tevékenysége.) Az értékesítésből származó bevételt 1110 euróra becsülték.
A betakarított méhkenyér kilogrammonkénti nyeresége így 21,50 euró, ami jóval több (kilogrammonként), mint az elérhető mézárak.
A méhkenyér betakarítása az értékesítéséből eredő haszna mellett hozzájárul a méhcsaládok fészkének megújulásához is, mivel a méhkenyeret tartalmazó fészkeket eltávolítják a kaptárból, és új keretekkel helyettesítik.
A méhész részéről kevesebb munkát igényel a méhkenyér előállítása, ha jó minőségű lépekkel dolgozik. Amennyiben a lépek nem túl öregek (világosbarna színűek), a belőlük kiszedett méhkenyér alig tartalmaz szennyeződést, így könnyebben dolgozható fel piacképes méhészeti termékké.
mivel a méhek emésztőenzimjei a virágporszemcsék jelentős részének külső védőburkát feltörik, az erjedési folyamat pedig a méhkenyér összetevőit mintegy „előemészti”. Különféle civilizációs betegségekkel sújtott korunkban a méhkenyér értékes étrend-kiegészítő termék, amelyet különösen az egészséges táplálkozás, illetve a kíméletes gyógymódok iránt érdeklődő fogyasztók gyakran keresnek. A méhkenyértermelés hatékony kiegészítő formája lehet a mind több körülmény által fenyegetett méhészeti tevékenységnek és a méhészetből származó bevételek növelésének. Mindazonáltal, teszik hozzá a tanulmány szerzői, további kutatásokra van szükség a gyártási technika finomítása, az ellátási lánc hatékonyabbá tétele és a fogyasztói igények felmérése érdekében.