Testvérek közt

Juhász Bertold Beniaminnal szerezte meg az első aranyat a gyermek korcsoportban, majd testvére, Péter a junior póni kettesfogat-hajtók között szintén Európa-bajnoki aranyérmes lett Black, Holló és Zsoldos nevű pónijaival. A csapatverseny győztese Hollandia lett, az ezüstérmet Németország, a bronzot Magyarország hozta el. A magyar csapat tagjai Juhász Bertold, Varga Gábor Márk, Jámbor Blanka Ágnes, ifj. Juhász Péter, Görög Gábor és Lőrinc Eszter voltak, a szövetségi kapitányuk Némedi István. A két ifjú Európa-bajnokkal készítettem interjút.

Hogyan kerültetek kapcsolatba a fogatsporttal, és miért pont a fogathajtást választottátok?

Ifj. Juhász Péter: Köztem és a lovak közötti kapcsolat már egészen kiskoromban elkezdődött, hiszen apukám, Juhász Péter és a nagybátyám, Juhász Miklós révén ketten is voltak a családban, akik már ezt a sportot űzték, és ennélfogva nem is volt kérdés, hogy majd én is a fogathajtást fogom választani.

Juhász Bertold: Családomban mi már második generációs hobbifogathajtók vagyunk, és mivel ebbe születtem bele, valószínűleg örököltem a lószeretetet.

Fiatal korotok ellenére számos nagy sikert értetek el, ezek közül melyeket emelnétek ki és miért?

JP: Számomra az idei arany- és bronzérem az, amit eddig talán a legnagyobb sikeremnek mondhatok, hisz itt egyéniben és csapatban is ott tudtam lenni a dobogón. De amit még biztosan nem fogok elfelejteni, amíg élek, az a 2018-as Európa-bajnokság, ahol legfiatalabb hajtóként a mezőnyben az első nagyobb megmérettetésemen vettem részt, a csapattal az ezüstérmet, egyéniben pedig az ötödik helyet értem el.

JB: 2019, Szlovénia, Lipica. Először jártam ott és az első külföldi versenyem volt. Péter előző évi Eb-lovával, Ronyval indultam és sikerült győznöm.

Ki az edzőtök? Milyen edzőnek tartjátok?

JP: Jelen pillanatban nincsen állandó edzőnk, viszont az elmúlt években rengeteg segítséget kaptunk Fekete Sándortól, aki csaknem öt évig foglalkozott velünk és dolgozott a lovakkal. Mellette Bozsik József járt hozzánk rendszeresen és segítette a felkészülésünket.

valamint az Európa-bajnokságra való felkészülési időt nagy részben Kisbéren, az Idősebb Jámbor Vilmos Lovasközpontban töltöttük, ott Pille-Riin Roosileth és Rimarcsik Zsolt áldozatos munkájával és segítségével el tudtuk érni azt az eredményt, amit szerettünk volna.

JB: Több edző volt, aki foglalkozott velem. Hat-hét éve hajtok, első éveimben Fekete Sándor képezte a pónikat és igyekezett engem is összecsiszolni velük. Hajtottam a segítségével bemutató jelleggel kettes és négyes fogatot is mindaddig, amíg el nem értem a nemzetközi gyerek kategória alsó korhatárát. Azóta csak egyes fogatot. Sanyi bácsi öt éven keresztül volt az edzőnk és sokat tanultunk tőle.

Neki segített év közben Bozsik József, és ő próbálta az én pónimat is az edző úrtól tanult módszer szerint képezni.

Az idei szezonban az Eb-re Rimarcsik Zsolt és Pille-Riin Roosileht segítette a felkészülésem. Mögöttük több év nemzetközi versenytapasztalat van, és ennek függvényében edzéseken is nagyon következetesen próbálták a maximumot kihozni belőlem és a lóból is. Nagyon lelkiismeretesen, elhivatottan segítették a felkészülésem.

Hogyan zajlik egy átlagos napotok, hogy tudjátok összeegyeztetni az iskolával a sportot?

JP: Az iskola miatt a hétköznapokon kevesebbet tudunk foglalkozni a lovakkal/pónikkal, viszont nem szokott eltelni úgy egy nap, hogy ne mennénk ki az istállóba és ne törődnénk egy kicsit velük. Nyilván a hétvégi és iskola­szü­neti napokat a lovakkal való tréning tölti ki.

JB: Most ősszel kezdtem el én is a középiskolát, ugyanoda járok, ahová a bátyám, az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Technikum, Gimnázium és Kollégiumba, és egyelőre csak próbálom kitalálni, hogyan tudnék hétköznap a hajtásra is időt szakítani.

Korábban év közben is napi szinten lehetőségem volt befogni iskola után. Hajtottam Péter lovait egyesben vagy kettesben, jártattam a szezonban nem versenyző pónikat.

Az idei Eb-n mindketten nagyon sikeresek voltatok. Milyen volt a verseny, a mezőny? Mi volt a legnehezebb feladat? Szerintetek mi segített titeket ehhez a kiváló eredményhez?

JP: Biztosan mondhatom, hogy engem a verseny rengeteg szép emlékkel ajándékozott meg, emellett pedig sikereket is hozott. A mezőny az utolsó napig nagyon szoros volt, teljesen egyenlő esélyekkel vághattunk neki a harmadik versenyszámnak, ahol a nap végére kicsit nagyobb előnnyel megszereztem az aranyérmet. Az eredmény eléréséhez nagyban hozzájárult az előbb említett edzőpáros, Pille-Riin Roosileth és Rimarcsik Zsolt segítsége, valamint Jámbor Vilmos, aki biztosította számunkra a pónikkal való versenyzést.

JB: Az Eb-győzelmet még most sem fogtam fel igazán. A nyár a versenyek és az edzőtáborok váltakozásával múlt el. De nagyon családias légkörben, mert mindig a testvéremmel lehettem. Volt, hogy három hétig is a lószállító kamionban laktunk együtt ketten.

A családban többször beszéltünk róla a nyáron elért eredmények alapján, hogy versenyszámonként számíthatok dobogós helyezésre, de a 26 fős nemzetközi mezőny azért adott kételyre okot, és tudtam, többen sokkal sikeresebbek voltak nálam az előző évben Sélestatban. Az eredmények igazolták félelmem, mert csak akadályhajtásban tudtam dobogóra állni harmadikként. Mégis a díjhajtásban elért 8. és a maratonban elért 5. helyezéssel együtt az Európa-bajnoki cím megnyeréséhez segített.

Versenyeken többször segítettek mások, próbáltunk csapatot építeni, de az Eb-t mégis úgy láttuk jónak, ha családilag oldjuk meg. Apukám, anyukám és nagybátyám végezték az istállómunkát, póni-, hintó-, szerszámtisztítást. Odafigyeltek, hogy mindig időben a tréningpályán és a startban tudjak lenni „Benivel”. Pille-Riin ellenőrizte mindennap a pónim állapotát, és gazdájával, Blankával szépítgették a sörényét.

Mutassátok be a lovaitokat, milyen a jellemük, milyen hajtani, hogyan választottátok ki őket?

JP: Erre nem egyszerű válaszolni, mert a fogatom három lovából kettővel túl sok időt nem töltöttem el. Szezonban végig a saját lovaimmal versenyeztem és jól is szerepeltünk. Viszont hogy kizárjuk az egyik lovam kisebb-nagyobb hibáit, az edzőtáborban jobbnak láttuk, ha kicseréljük.

Kipróbáltuk versenyszámonként, be is illett a lovaim mellé, de összeszokott párjával, Hollóval díjhajtásban sokkal stabilabb képet mutattak, amikor hajtottam. Edzőimmel az utolsó pillanatig beszéltünk róla és felvételeket néztünk, melyik összeállítás lehetne esélyesebb, de végül az összeszokott és több világbajnokságot megjárt páros, Holló és Black mellett döntöttünk a bajnokság előtt két héttel. Díj- és akadályhajtás versenyszámban is győzni tudtam velük. Jól kezelhető, kiszámítható, kiváló kondícióban lévő pónik.

Zsoldos nevű pónim jól terhelhető és fáradságot nem ismerő kis póni, három számban is hajtottam a szezonban. Az Európa-bajnokságon a maratonhajtásban kapott csak szerepet.

JB: Niko nevű pónimat egész évben Péter tréningezte, és az ő segítségével hajtogattam én is. Első versenyszezonján van túl. Díjhajtásban nemzetközi bírák előtt 53 és 51 pontot is kapott programjára. Akadályhajtásban többször hiba nélkül jöttünk ki a pályáról.

Ezért is indultam nyáron több alkalommal két fogattal. Saját póninkhoz képest Beniamin néhány ponttal, pár másodperccel mindig jobb volt rutinjának köszönhetően. Az Európa-bajnokság előtt ezért az edzőtáborokban már jórészt csak az ő felkészülésére koncentráltunk felkészítő edzőimmel, Pille-Riinnel és Rimarcsik Zsolttal. Az eredménye alapján nem volt rossz döntés.

Beniamin egy igazi „gyerekpóni”, rendkívül szerethető, egyszer sem próbált megcsípni, rúgni. Rendkívül türelmes kicsi gyerekkel szemben is. Ha a farkát, sörényét órákon keresztül babrálják sem bánja. Viszont a pályán, főleg maratonhajtáskor meg tudja mutatni rátermettségét, kitartását, erejét.

A következő szezonra mit terveztek és hogyan képzelitek el a távoli jövőtöket?

JP: Jövőre már nagyló négyes fogattal szeretnék versenyezni és rutint szerezni, hisz nem titkolt célom, hogy a 2024-es szilvásváradi négyesfogathajtó-világbajnokságon a magyar válogatott keret tagja szeretnék lenni.

JB: Ha a fogathajtó szakbizottság felé beadott kérvényem jóváhagyják és korkedvezményt kapok a magasabb kategóriába történő minősítésre, akkor a póni világbajnokság a cél kettes fogattal.

Mit tanácsolnátok azoknak a fiataloknak, akik a fogathajtást szeretnék választani?

JP: Mindenkinek, aki szereti ezt a sportot, csak ajánlani tudom. Ahogy már említettem, az elmúlt pár évben is sok szép emlékem fűződik hozzá. A sikertelenség ne vegye el a kedvüket, hiszen nekünk is először felzárkózni kellett a hazai, majd a nemzetközi mezőnyhöz, és voltak kellemetlen pillanataink, mire sikerült.

JB: Küzdjenek az eredményért, de ne bízzák el magukat. Európa-bajnok lettem, de nem érzem magam a „legjobbnak”.

Ahogyan az évek alatt többször hallottam, ehhez a sporthoz kitartás, szorgalom, valamint türelem és alázat szükséges lóval, csapattal és családdal szemben egyaránt, hiszen nélkülük mi sem állhattunk volna a dobogó legfelső fokán FEI-aranyéremmel a nyakunkban.