Rendkívül vártam már azt a napot, hogy végre árulhassam, reklámozhassam a sajtjainkat, és azt a pillanatot, amikor értelmet nyer az a 2-3 évnyi munka, ami alatt a tejes üszőkből teheneket neveltünk. Azonban nagy csalódásként ért az első időszak, ám visszagondolva, a helyzet egyáltalán nem meglepő.
Az utolsó engedély – az önkormányzat határozatának – kézbevétele napján nyitottam meg a sajtműhelyt. A modern világ vívmányaival élve Facebook-oldalt készítettem, képeket töltöttem fel, szórólapot szerkesztettem, melyet elektronikusan és nyomtatott formában is próbáltam minél több emberhez eljuttatni. Hirdetést adtuk fel a helyi apróhirdetési újságban is. Ám az első hetekben csak néhány ember vásárolt nálunk. Több későbbi vásárlónkkal is beszélgettem arról, mi is lehetett az oka a nehézkes indulásnak. Az emberek eleinte bizalmatlanok az új dolgokkal szemben, illetve mindenkinek megvan az a megszokott helye, ahová vásárolni jár. Sokan az üzletekben keresik szívesen a tejtermékeket, és előfordulnak olyanok is, akik inkább a helyi kistermelők portékáit választják.
Ha nekik ízlik, tovább reklámozzák majd. Az is működő ötlet, ha fotókat osztunk meg a frissen készült, esetleg új ízesítésű sajtokról az internetes platformokon, ezzel még inkább felkeltve az emberek érdeklődését az újdonságok iránt.
Mindenképp szerettem volna, ha a műhelyem a hagyományos vonalat képviseli, és inkább szűkebb termékpalettával, de annál nagyobb odafigyeléssel készülnek a sajtok. Éppen ezért egyelőre egyetlen technikával készítjük a kistermelői házi sajtjainkat, viszont próbálunk minél több ízesítést kipróbálni. A sajt elkészítésekor a felforralt tejhez mindösszesen sót és ételecetet adunk. Természetes anyagokból készül, tartósítószer- és színezékmentes, mégis hosszú napokig eláll a hűtőszekrényben. Nem lesz penészes, nem romlik meg, a levegővel érintkezve csupán még inkább bekérgesedik. A sajt alapanyagát – az írótól való szétválasztás után – ízesítjük, majd a kapott sajtalapot kerek sajtformába tesszük, lesúlyozzuk, és hagyjuk koronggá préselődni.
Ám az érdeklődők nagy százaléka a füstölt termékeket kereste, amit végül bérfüstöléssel sikerült megoldanom, csakhogy ez a nyári időszakban nem egyszerű, hiszen a füstölők az őszi szezonig szünetelnek. Füstöltetni az ízesítés nélküli és az ízesített sajtokat is szoktam, hiszen a füst kellemes aromát és aranyszínű kérget ad a sajtnak.
Tapasztalataim szerint a lilahagymás sajtot szeretik az emberek a legjobban – mind natúr, mind füstölt formában. Számomra az is fontos sajtkészítési szempont, hogy a konyhában sokféleképp felhasználható legyen. Van olyan termékünk, ami melegítés hatására nem olvad szét, így kevésbé előnyös például egy melegszendvicsben, mint mondjuk a trappista, viszont jól lehet reszelni, vagy épp rántott sajtként sem folyik ki a bundából.
A kistermelőnek az a szerencséje, hogy kísérletezhet. Legutóbbi újításunk az aszalt gyümölcsös sajt, mely bevallom, a vártnál nagyobb népszerűségnek örvend.
Első körben aszalt kajszibarackkal készítettük, később kipróbáltuk aszalt szilvával is – mindkét változat kedvező fogadtatásra talált, így szeretnék újabb ízeket kipróbálni a későbbiekben. Egy vásárlóm javasolta az aszalt áfonyás ízesítést – ami megfontolandó, hisz ez a gyümölcs még aszalványként is savanykás, kevésbé édes, mint a barack vagy a szilva. Az alapot mindenképp a házi sajt fogja jelenteni a későbbiekben is – hiszen szeretném továbbra is fenntartani a házias jelleget – ám mindinkább kiszélesítem az ízek skáláját, hogy minél több ember ízlésének megfelelő, ízletes sajt kerüljön ki a kezünk közül.
Sokan érkeznek azzal a kéréssel is, hogy megnézhetik-e az állatokat – vagyis az alapanyagot adó teheneket, hiszen szeretnének megbizonyosodni róla, milyen is a gyakorlatban az „istállótól az asztalig” rövid ellátási lánc, miként is néz ki a tevékenység állattartási része.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
