Kees Sijbenga harmadik generációs gazda, és a holland Drenthe provinciában gazdálkodik. Egy ambiciózus, természetközeli mezőgazdasági projekt résztvevője, melynek célja a hajdina újbóli elterjesztése az országban.
„A 19. század elején a hajdina a második legnagyobb mennyiségben termesztett növény volt a rozs után” – mondta Peter Brul, organikus növénytermesztési tanácsadó a Guardiannak. „Abban az időben ez az ország egyik alapélelmiszere volt.”
Azonban a 20. században egyre jobban hozzáférhetővé váló műtrágyáknak köszönhetően a gazdák átálltak a nagyobb hozammal bíró, jobban jövedelmező növényekre, mint a burgonya, és a hajdina szinte teljesen eltűnt.
2019-ben Brul úgy döntött, visszahozza ezt a növényt a holland mezőgazdaságba. A tény, hogy gluténmentes, magas a rost és antioxidánstartalma, nagyot dobott a népszerűségén. Emellett pedig beporzó-barát mivolta is nagy segítség volt, mivel Hollandia méhfajainak több, mint fele kihalással veszélyeztetett.
Négy évvel ezelőtt vetették el újra Groningenben a hajdinát: egy gazda Brul segítségével hozott létre egy egy hektáros ültetvényt.
A kísérlet olyan sikeres volt, hogy mára 23 gazda 85 hektáron vetette el a növényt Groningenben és Drentheben.
A hajdina, mint nyári főnövény, jól érzi magát a sovány, homokos kelet-hollandiai talajokon. Kevés kártevője ismert, és nem érzékeny a fagyra sem. 2021-ben hektáronként 1750 kg termést produkált, ami kicsit alatta maradt az 2000 kg-os célnak, köszönhetően a virágzás alatti kedvezőtlen időjárásnak.
A hajdina remek takarónövény is, ami segíti a talajok regenerálódását, míg a dúsan elágazó szára elnyomja a gyomokat. Ugyanazon a területen a Sijbenga-hoz hasonló gazdálkodók rendszerint gabonát termesztenek télen, általában búzát, majd burgonyát, cukorrépát, vagy más zöldségfélét tavasszal.
Nyáron Sijbenga keskenyebb sávokban termeszti a hajdinát, más biodiverzitást segítő terményekkel vegyesen, mint a borsó vagy a csillagfürt (mindkettőt a magjáért). Általában május közepén vetnek, és egy hónap múlva várható a virágzás. A több millió virág igen vonzó a mézelő méheknek és a vadon élő beporzóknak is.
This Fijen, a holland Wageningeni Egyetem adjunktusa tanulmányozta a hajdinaföldön található rovarokat. „A kutatásunk szerint a virágzás maximumának idején bármikor átlagosan 6500 vad beporzót találni egy hektár hajdinaföld fölött, ami a jelenlévő beporzók 51 százaléka” – mondta. „Ebbe beletartozik 28 zengőlégy-, 12 vadméh-, és 13 lepkefaj.” A maradék 49 százalékot a háziméhek teszik ki.
Fijen és kollégái azt is megfigyelték, a háziméheket vonzzák a hajdinaföldek: ilyenkor elhagyják a közelben lévő más területeket, így az ott élő többi beporzó számára kisebb kompetíciót jelentenek. „Ez rámutat arra, hogy a hajdina termesztésében óriási lehetőségek rejlenek a biológiai sokféleség megóvása terén a mezőgazdasági tájakon” – mondta Fijen.
Azt is megállapították, hogy hektáronként két méhkaptár elhelyezése nem befolyásolja a vad beporzók mennyiségét, azonban segíti a hajdinatermés növelését, ami előnyös a gazdák számára.
Mostanra a hajdina projekt remekül halad, azonban nem volt ilyen egyszerű az indulás. Brul több kísérletet is végzett, hogy megtalálja a legjobb fajtát. De a termés feldolgozása is problémás volt eleinte, egészen Lengyelországig kellett vinni a hajdinát, hogy meghántolják – pedig 150 évvel ezelőtt Hollandia keleti részén minden faluban volt egy hajdina-hántoló malom.
Brul pedig mindenre gondolt: a hajdina héjának is keresett vevőket, mely kiválóan hasznosítható párnatöltelékként. Elmondása szerint fontos, hogy összekössék az ellátási lánc szereplőit, így megfelelő egyensúly lesz a gazdák által igényelt- és a fogyasztók által megfizethető ár között.