0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 18.

Nem minden az, aminek látszik – Az időben észrevett tünet életet ment

Mikor egy kisállat fájdalmakkal érkezik a rendelőnkbe, alaposan kikérdezzük a gazdit a tünetekről. Könnyebb a dolgunk, ha a tulajdonos jó megfigyelő, észreveszi az apróbb változásokat is, és idejekorán rendelőbe viszi a kedvencét. De ez sajnos nem mindig van így.

A több napja tüneteket mutató állatnak, a kezdeti állapotához képest, sokat változik a fizikális állapota az idő előrehaladtával. Sokszor a kezdeti szimptómák elmúlnak, mások jelentkeznek, és ezek elfedik az igazi problémát. A gazdival történő beszélgetés során alaposan kikérdezzük a panaszokról, néha keresztkérdéseket is felteszünk, hogy mindenre fény derüljön. Ha ezen túl vagyunk, akkor elkezdődhet a fizikális vizsgálat. Ekkor megtekintéssel, tapintással és hallgatózással vizsgáljuk a beteget.

Régebben, amikor még korlátozottan volt lehetőség kiegészítő vizsgálatokra, nem minden esetben volt egyszerű felállítani egy-egy diagnózist.

Ma már szinte mindig végzünk valamilyen kiegészítő vizsgálatot, éppen ami az adott szituációban indokolt. Szerencsére jól felszerelt vérlaborok állnak rendelkezésünkre, illetve képalkotó eljárások végzésére (pl.: RTG, UH) is szinte minden rendelőben van lehetőség. De sokszor ezek mellett sem hihetünk a szemünknek, logikus gondolkodással kell értékelni a leleteket, mert nem minden az, aminek látszik!

Egy ilyen nem mindennapi esetet szeretnék most bemutatni, amely sajnos nem zárult sikeresen, de tanulságosan mindenképp. A főszereplő kutyus évekig más rendelőbe járt, így az előéletéről nem tudhattunk semmit. Egy középkorú, közepes testű nőstény kutyáról van szó, aki elég rossz állapotban került a rendelőbe. Pokrócba csavarva hozták be, nem tudott lábra állni, le volt gyengülve. Véres, bűzös bélsár szaga csapta meg az orromat, amint elkezdtem vizsgálni.

A tulaj elmondása alapján több nappal ezelőtt kezdődtek a tünetek, amikor is folyamatosan hasmenése volt a kutyának.

Étvágya az idő előrehaladtával kezdett romlani, és többször látták hányni is. A kutyán látszott az általános gyengeség, kimerültség jelei. Mivel nem mi oltottuk, az oltásokról, féreghajtásról, külső élősködők elleni védekezésről is kérdeztem a gazdát. A kötelező oltást megkapta, de már régen volt parazita ellen kezelve. A véres bűzös bélsár jelenléte aggodalomra ad okot, hiszen vírusos vagy parazitás fertőzésnél, de akár idegen test okozta bélelzáródásnál is találkozhatunk hasonló tünetekkel. Ilyen esetben az első és legfontosabb, hogy a parvovirusos enteritis jelenlétét megvizsgáljuk egy gyors teszt segítségével. A teszt negatívnak bizonyult, folytathattuk a vizsgálatot. A has nehezen volt áttapintható, érintésre fájdalmat mutatott, gyomrát teltnek éreztem. A rektális vizsgálat során sok közepes méretű kavicsdarabot lehetett kitapintani a végbélben, ami az idegen test okozta részleges vagy teljes bélelzáródás gyanúját veti fel. Ekkor következett kiegészítő vizsgálatként a RTG-felvétel készítése, hiszen a kövek, kavics­darabok ezzel a vizsgálattal kitűnően látszanak.

Az eredmény meglepő volt: mind a gyomra, mind a végbél tele volt a kutya által felevett kavicsdarabokkal.

A felvételen jól látszik, hogy bár különböző alakú és méretűek, mégsem okoztak eddig elakadást a bélrendszerben, és egy részük ki tudott ürülni a végbélen keresztül. Mivel a kavicsok érdes felszíne felsértette a bélnyálkahártyát, a bélsár bűzös mivoltát innen lehetett megállapítani. A gyomorban lehetett látni nagyobb méretű kavicsdarabokat is, amelyek ha elindulnak a vékonybél irányába, könnyen bélelzáródást okozhatnak. Ezért jogosan felmerült annak a gondolata, hogy az idegen testeket valahogyan el kell távolítani a gyomorból. Szóba jöhet ilyenkor az endoszkópos beavatkozás, vagy a nagyobb traumát jelentő gyomormetszés és a gyomor tartalmának kiürítése. A páciens nagyon legyengült állapotban volt, altatásos beavatkozás egyelőre – míg az állapotát nem stabilizáljuk – szóba sem jöhetett. De nem is ez volt az első gondolatom, amikor a RTG-felvételt megláttam. Mi vette rá az állatot, hogy követ egyen? Egy középkorú kutya unalomból nem eszik kavicsot.

A nagy munkaigényű fiatal kutyáknál fordulhat az elő, hogy mivel nincs lemozgatva, frusztrált, vagy éppen csak a kíváncsiság hajtja, kavicsot eszik.

Felnőtt egyedeknél ez egyáltalán nem jellemző, arról nem is beszélve, hogy ez a kutyus egyáltalán nem egy nagy munkaigényű egyed. Tartásában, környezetében sem történt semmilyen változás, amely kiválthatta volna nála ezt az extrém viselkedési mintázatot, ezért tovább kellett keresni a kavicsevés okát. Extrém dolgok megevésének számtalan belgyógyászati oka lehet, pl.: hasi fájdalom, gyomornyálkahártya-irritáció, felszívódási zavar okozta vitamin- és nyomelemhiány stb., ezért következő lépésként a vérlabor készítése volt. Ekkor derült fény az igazi okra. A kutya vérlabori eredménye kiugróan magas veseparamétereket mutatott. Veseelégtelenségben szenvedett a kutya, amelynek következményes tünete volt a hányás, hasmenés, a gyomor nyálkahártyájának irritációja és hasi fájdalom. A veseelégtelenség, a hányás és hasmenés következményeként a kiszáradás, a vér ionháztartásának felborulása okozta a levertséget, gyengeséget.

A hasi fájdalom, valamint gyomorégés enyhítésére pedig az állat elkezdett kavicsot enni.

Ultrahangos vizsgálat során láthatóvá vált mindkét oldali vese felbomlott szerkezete, tovább igazolva ezzel az idült veseelégtelenség tényét. Habár a tulajdonosok is mindent megtettek volna kutyájukért, de sajnos ebben a stádiumban már nincs mit tenni, az állat életét nem lehetett megmenteni.

Sokszor a betegségek rejtve maradnak a kezdeti stádiumban, enyhe, szinte észrevehetetlen tüneteket produkálva, amelyek később markánssá válnak. Ha azonban idejekorán felfigyelnek az apróbb tünetekre a gazdák, és elviszik kis kedvencüket orvoshoz, sokkal nagyobb esélyt adnak a gyógyulásnak.

dr. Landauer Krisztina

Forrás: Kistermelők Lapja