A több napja tüneteket mutató állatnak, a kezdeti állapotához képest, sokat változik a fizikális állapota az idő előrehaladtával. Sokszor a kezdeti szimptómák elmúlnak, mások jelentkeznek, és ezek elfedik az igazi problémát. A gazdival történő beszélgetés során alaposan kikérdezzük a panaszokról, néha keresztkérdéseket is felteszünk, hogy mindenre fény derüljön. Ha ezen túl vagyunk, akkor elkezdődhet a fizikális vizsgálat. Ekkor megtekintéssel, tapintással és hallgatózással vizsgáljuk a beteget.
Ma már szinte mindig végzünk valamilyen kiegészítő vizsgálatot, éppen ami az adott szituációban indokolt. Szerencsére jól felszerelt vérlaborok állnak rendelkezésünkre, illetve képalkotó eljárások végzésére (pl.: RTG, UH) is szinte minden rendelőben van lehetőség. De sokszor ezek mellett sem hihetünk a szemünknek, logikus gondolkodással kell értékelni a leleteket, mert nem minden az, aminek látszik!
Egy ilyen nem mindennapi esetet szeretnék most bemutatni, amely sajnos nem zárult sikeresen, de tanulságosan mindenképp. A főszereplő kutyus évekig más rendelőbe járt, így az előéletéről nem tudhattunk semmit. Egy középkorú, közepes testű nőstény kutyáról van szó, aki elég rossz állapotban került a rendelőbe. Pokrócba csavarva hozták be, nem tudott lábra állni, le volt gyengülve. Véres, bűzös bélsár szaga csapta meg az orromat, amint elkezdtem vizsgálni.
Étvágya az idő előrehaladtával kezdett romlani, és többször látták hányni is. A kutyán látszott az általános gyengeség, kimerültség jelei. Mivel nem mi oltottuk, az oltásokról, féreghajtásról, külső élősködők elleni védekezésről is kérdeztem a gazdát. A kötelező oltást megkapta, de már régen volt parazita ellen kezelve. A véres bűzös bélsár jelenléte aggodalomra ad okot, hiszen vírusos vagy parazitás fertőzésnél, de akár idegen test okozta bélelzáródásnál is találkozhatunk hasonló tünetekkel. Ilyen esetben az első és legfontosabb, hogy a parvovirusos enteritis jelenlétét megvizsgáljuk egy gyors teszt segítségével. A teszt negatívnak bizonyult, folytathattuk a vizsgálatot. A has nehezen volt áttapintható, érintésre fájdalmat mutatott, gyomrát teltnek éreztem. A rektális vizsgálat során sok közepes méretű kavicsdarabot lehetett kitapintani a végbélben, ami az idegen test okozta részleges vagy teljes bélelzáródás gyanúját veti fel. Ekkor következett kiegészítő vizsgálatként a RTG-felvétel készítése, hiszen a kövek, kavicsdarabok ezzel a vizsgálattal kitűnően látszanak.
A felvételen jól látszik, hogy bár különböző alakú és méretűek, mégsem okoztak eddig elakadást a bélrendszerben, és egy részük ki tudott ürülni a végbélen keresztül. Mivel a kavicsok érdes felszíne felsértette a bélnyálkahártyát, a bélsár bűzös mivoltát innen lehetett megállapítani. A gyomorban lehetett látni nagyobb méretű kavicsdarabokat is, amelyek ha elindulnak a vékonybél irányába, könnyen bélelzáródást okozhatnak. Ezért jogosan felmerült annak a gondolata, hogy az idegen testeket valahogyan el kell távolítani a gyomorból. Szóba jöhet ilyenkor az endoszkópos beavatkozás, vagy a nagyobb traumát jelentő gyomormetszés és a gyomor tartalmának kiürítése. A páciens nagyon legyengült állapotban volt, altatásos beavatkozás egyelőre – míg az állapotát nem stabilizáljuk – szóba sem jöhetett. De nem is ez volt az első gondolatom, amikor a RTG-felvételt megláttam. Mi vette rá az állatot, hogy követ egyen? Egy középkorú kutya unalomból nem eszik kavicsot.
Felnőtt egyedeknél ez egyáltalán nem jellemző, arról nem is beszélve, hogy ez a kutyus egyáltalán nem egy nagy munkaigényű egyed. Tartásában, környezetében sem történt semmilyen változás, amely kiválthatta volna nála ezt az extrém viselkedési mintázatot, ezért tovább kellett keresni a kavicsevés okát. Extrém dolgok megevésének számtalan belgyógyászati oka lehet, pl.: hasi fájdalom, gyomornyálkahártya-irritáció, felszívódási zavar okozta vitamin- és nyomelemhiány stb., ezért következő lépésként a vérlabor készítése volt. Ekkor derült fény az igazi okra. A kutya vérlabori eredménye kiugróan magas veseparamétereket mutatott. Veseelégtelenségben szenvedett a kutya, amelynek következményes tünete volt a hányás, hasmenés, a gyomor nyálkahártyájának irritációja és hasi fájdalom. A veseelégtelenség, a hányás és hasmenés következményeként a kiszáradás, a vér ionháztartásának felborulása okozta a levertséget, gyengeséget.
Ultrahangos vizsgálat során láthatóvá vált mindkét oldali vese felbomlott szerkezete, tovább igazolva ezzel az idült veseelégtelenség tényét. Habár a tulajdonosok is mindent megtettek volna kutyájukért, de sajnos ebben a stádiumban már nincs mit tenni, az állat életét nem lehetett megmenteni.
Sokszor a betegségek rejtve maradnak a kezdeti stádiumban, enyhe, szinte észrevehetetlen tüneteket produkálva, amelyek később markánssá válnak. Ha azonban idejekorán felfigyelnek az apróbb tünetekre a gazdák, és elviszik kis kedvencüket orvoshoz, sokkal nagyobb esélyt adnak a gyógyulásnak.
dr. Landauer Krisztina
